A farkasok és én

6. Fejezet

*Bi-bip Bi-bip Bi-bip

- Az a rohadt ébresztő - dörmögtem a párnámnak. Elkezdtem kapálózni, hátha elérem a telefonom és kinyomom úgy, hogy nem kell felkelnem, de persze nem sikerült - Bazdmeg - Felültem, körbe néztem és megláttam a telómat a földön, biztos levertem.

Kinyomtam és megnéztem hány óra van: 7:00. Akkor még van időm - gondoltam. Bedobtam a táskámba a telefont és bementem a fürdőbe rendbe szedni magam.

Ez után jött a ruha, fuuu. Szerencsére a suliban nincs egyenruha, így azt veszek fel, amit akarok, de mivel új vagyok tilos! kihívóan öltöznöm.

Felvettem egy fekete farmert, egy fekete pólót, anyukám nyakláncát felakasztottam a nyakamba és felhúztam a kezemre a bőr kesztyűmet. A hajamat ketté választottam és befontam a tetején, hogy legalább kinézzen valahogy. Sminkelni nem szoktam, csupán felrakok magamnak egy kevés szempillaspirált.

Lebattyogtam a táskámmal a vállamon a konyhába, ahol a frissen főzött kávéból öntöttem magamnak egy bögrényit. Raktam bele tejet és cukrot, nem bírom a feketét. Bár a mostani ruhám ellent mond ennek, de segáz.

Felhúztam a fekete Nike cipőmet és magamra kaptam a bőr kabátomat. Ahogy sétáltam a suli felé próbáltam minden kósza gondolatot kizárni, mert a suliban nem kéne, hogy azokkal aggasszam magam.

Ahogy sétáltam végig az utcán rájöttem, hogy át kell mennem a túl oldalra, de nem túl szabályosan, mivel nem volt közelben zebra. Körbe néztem és leléptem az útról. Nem siettem az átjutással, mert biztonságban éreztem magam, nem kellett volna.

Egy őrült motoros hajtott el előttem hirtelen. Vagy 80-nal mehetett, ennek következtében hátra tántorodtam és seggre estem. Úgy látszik ez nem az én napom - gondoltam.

A motor nem messze tőlem megállt és mielőtt feltápászkodtam volna egy ember termett előtt. A test alkatából kiindulva férfi nemű lehetett, de mivel bukó volt rajta az arcát nem láttam, így nem tudtam milyen korú lehet.

Felém nyújtotta a kezét - Fogd meg - mondta komoly hangon. Bár mostmár ismerem a hangját még mindig nem vágom milyen korú lehet, de mivel félig meddig elütött kicsit sem szimpatikus.

- Nem kell a segítséged - mondtam, miközben elütöttem a kezét és feltápászkodtam. Leporoltam magam, majd felé fordultam. Persze, ki gondolta volna a bukó még mindig a fején volt - Következőnek jobban figyelhetnél, hogy ne üss el ténylegesen valakit - felkaptam a táskám és folytattam az utamat.

- Az én hibám?! - szólalt meg. Megálltam, de nem fordultam hátra - Már megbocsáss, de ki is baktatott át csiga lassan az úton? - erre muszáj volt szembe fordulnom vele - Mégis miért lenne az én hibám?

- Na jó, most telt be a pohár - ledobtam a táskámat a földre és odatrappoltam elé - Egy, igenis a TE hibád. Tudod lakóterületen vagyunk, ahol maximum 50-nel lehet menni. Már bocsi, de te szerintem rohadtul nem annyival mentél - keltem ki magamból - Kettő, ekkora nagy képed van, hogy még az arcodat sem mered megmutatni, ha? - mondtam, miközben megpöcköltem a fekete bukóját - Három... három, vagyis nincs három! Ennyi, nekem mennem kell! - elfordultam, felkaptam a táskám és gyors léptekkel a suli felé sietettem.

Amint meg láttam a sulit lelassítottam és körbe néztem. Gyorsan meg is találtam Josie-t és Leila-t, amint egy fa alatt beszélgettek. Oda ültem melléjük - Sziasztok! Mizu?

- Szia Corinne - köszöntek egyszerre.

- Igazából arról beszéltünk, hogy merre lehetsz, mivel már csak 3 perc van csöngőig - mondta Leila.

- Hogy mi?

- Lehet mennünk kéne - néztünk össze mindhárman.

Felkaptuk a cuccainkat és elkezdtünk rohanni a suli felé. Szerencsére még pont időben beértünk a matek óránkra, amit Mrs. White az osztályfőnökünk tart.

Már az óra felénél járhattunk, amikor feltűnt, hogy nincs nálam a telefonom. Biztos kihúzódott, amikor siettem a suliba és kieshetett, mikor leültem a csajokhoz. Amikor kicsöngettek azonnal sprinteltem ki a teremből, de a semmiért. Mire kiértem az egész udvar tele volt emberekkel - Bazdmeg - mormogtam.

Odasétáltam a padhoz. Benéztem alá, mellé, még a bokrok közé is, de nem találtam sehol. Akkor adtam fel igazán, amikor meghallottam a jelző csengőt - Akkor majd órák után megkeresem - gondoltam.