A farkasok és én

20. Fejezet

Fiona sikeresen felébredt és nem emlékezett semmire sem. Markus segítségével letessékeltük őt a konyhába, ahol Tessa már adta is neki a frissen készült teát. Tessa-val együtt leültek az asztalhoz és elkezdtek beszélgetni. Ava azzal a kifogással, hogy éppen megy a kedvenc sorozata berohant a nappaliba és elkezdte bújni a tévét. Ennek hála Markus-al kettesben maradtunk a konyhában.

- Corinne?

- Igen? - fordultam Markus felé.

- Mi lenne, ha most beszélnénk meg azt, amit napnyugtára ígérünk? Benne lennél?

- Attól függ. Mivel most is jó, vagyis délben így biztosan nem megölni akarsz, mert azt észszerűbb lenne sötétben. Ha viszont...

- Nem lehetne, hogy csak kijössz velem beszélgetni?

- Rendben - adtam be a derekam.

Bólintott egyet, majd elindult gondolom a kertbe vezető ajtó felé. Pár méter után egy üveg ajtó keresztezte az utunkat. Markus udvariasan kinyitottam nekem az ajtót és előre engedett. Kilépve nagyot szippantottam a friss levegőből. Kinyitva a szememet egy nagyjából akkora kerttel találtam szembe magamat, mint a miénk. Nem kicsi, de azért nem is óriási. A kertben nem volt semmi különös, érdekes csak annyi volt, hogy a kerítés brutálisan magas volt és két irányba kapu nyílt. A ház pontosan az erdő szélén állt. 2 oldalról fák övezték a házat, pont arról a két oldalról voltak a kapuk.

- Tudod miért lakunk ilyen helyen? - kérdezte a hátam mögül Markus.

- Miért? - pillantottam hátra. Bár ne tettem volna, Markus éppen vetkőzött - Te meg mit csinálsz? - kaptam a szemem elé a kezem.

- Megmutatok valamit - súgta a fülembe.

Ezután elhallgatott. Csend volt. Elvettem a szemem elől a kezem, de nem volt előttem semmi csak a ház. Lassan megfordultam és szembe találtam magam A fekete farkassal.

Te?

Én.

Nem mondtam többet. Lassan hozzálépkedtem, majd megálltam közvetlenül előtte. Oldalra döntöttem a fejem és úgy vizsgáltam tovább az előttem álló Farkast, aki eddig Markus volt. Kinyújtottam felé a kezem és megsimogattam ében fekete bundáját. Végig simítottam a szikrázó kék szeme alatt, majd az arccsontjához vezettem a kezem. Amikor elértem oda Markus belesimult a kezembe és lecsukta a szemét.

Csukd be a szemed - kérte Markus.

Még egyszer végig néztem az előtettem álló farkason, majd lecsuktam a szeme. A kezemet továbbra sem vettem le a arcáról. Lassacskán valami fura történt a kezem alatt. Markus visszaváltozott emberré, miközben fogtam az arcát. A végén már nem egy selyem szőrű bundát, hanem egy pihe-puha, kissé borostás, emberi arcot éreztem.

Hirtelen egy kezet éreztem meg a derekamon, mire ugrottam egy aprót és elhúztam a kezemet az arcáról, de nem nyitottam ki a szeme.

- Shh... - csitított Markus a fülemhez hajolva - Csak én vagyok az.

Felvezettem a kezem izmos, kissé nedves mellkasán egészen a nyakáig. Körbe fontam a kezemmel és közelebb húztam magamhoz. Ő sem tétlenkedett, megfogta mindkét kézzel a derekamat és magához szorított. Közelebb hajolt hozzám, szinte összeért a szánk, de nem tett semmit. Lassan kinyitottam a szeme és belenéztem Markus ég kék tekintetébe, amit azonnal az enyémbe fúrt.

Mivel nem tette semmit, ezért lassan beletúrtam fekete hajába és annál fogva próbáltam magamhoz húzni, de ő nem engedett.

- Markus - suttogtam szinte könyörgő hangon.

- Ne most, ne itt - szögezte le. Feljebb emelte a fejét és a homlokomra adott egy puszit, majd szorosan magához ölelt. Belebújtam az ölelésébe. Több percen keresztül állhattunk ott ölelkezve, amikor valaki ránk ordított.

- Befelé! Kaja! - Markus rám kapta a tekintetét, amiből semmit sem tudtam kiolvasnni. Hirtelen felkapott a vállára és elkezdett futni a ház felé.

- MARKUS! - sikítoztam - TEGYÉL LE! - mintha meg se hallotta volna rohant tovább.

Mikor már beért a házba se tett le, hanem tovább vitt a konyhába. Végül az ebédlőben tett le a székemre. Vigyorogva helyet foglalt mellettem, mire halálos tekintettel válaszoltam.

- Ezt még visszakapod - szögeztem le.

- Azt, majd meglátjuk - kacsintott rám.