A farkasok és én

48. Fejezet

- Héj, biztos akarod ezt? - kérdezte mellettem ijedten Reyna.

- Igen, meg kell tennem.

- Nem várhatnál, amíg a fiúk visszajönnek?

- Nem.

Még mielőtt Reyna újra megállíthatott volna elindultam. 1 héten keresztül gondolkodtam, hogy megtegyem-e, de végül úgy döntöttem muszáj. Ha ezt nem teszem meg, akkor lehet sosem fogom és sosem lesz vége ennek az egésznek.

Már majdnem ott voltam, amikor sietős lépéseket hallottam, szerencsére még elég messze voltak úgyhogy tudtam még van időm. Megszaporáztam a lépteimet, majd közvetlenül a személy előtt megálltam.

- Beszélhetnénk? - néztem a szemébe. - Kettesben, a birkáid nélkül.

- Farkasok és birkák, jó vicc. Most?

- Most.

- Gyere.

Készségesen követtem, mert most ő hozta a szabályokat nem én, ez az ő terepe volt és nem a miénk. Az iskola épület mellé ment be, hogy senki se láthasson minket. Minden egyes lépéssel próbáltam szabályozni a szívverésemet és a légzésemet.

- Mit akarsz? - dőlt neki a falnak hanyagul.

- Beszélni veled.

- Ezt már mondtad, cica. Miről akarsz beszélgetni a kis pincsid nélkül?

- Nagyon vicces - léptem közelebb hozzá. - Arról lenne szó, hogy jobban tennéd, ha te és a barátaid távol tartanák azokat a mocskos kezüket a barátaimtól. Te is tudod, hogy ők nem vérfarkasok, szóval Hagy Békén Őket.

- Barátok? Mikor beszéltél velük utoljára? Mellesleg teljesen jól érzik magukat velünk szóval jobb lenne, ha elhúznál és nem babrálnál a dolgaim közt, mert megbánod.

Ellökte magát a faltól és elém állt. Egyre csak közeledett, mire én hátráltam és hátráltam egészen a falig. Két kezét a fejem mellé rakta és belemászott az arcomba.

- Mellesleg, meglep, hogy ideengedett hozzám ilyen védtelenül. Nem kéne ennyire megbíznod az emberekben vagy farkasokban - hajolt a nyakamhoz. - Csak úgy zakatol a szíved, remélem tudod, hogy bármikor bánthatnálak és senkit sem érdekelne, csak a te kis Markus-odat. Elvéreznél akár pár perc alatt. Mit szólsz hozzá?

- Azt, hogy ereszd el különben én öllek meg téged - mordult fel egy ismerős hang. - Most azonnal szállj le róla! Nem mondom még egyszer.

- Tényleg? - lökte el magát tőlem és Markus elé állt. - Mit teszel szépfiú? Megütsz? Áucs. Te is tudod, hogy semmit sem érnél el vele. A kis leányzó nem a tulajdonod szóval bármikor elvehetem és te nem tehetsz semmit.

- Biztos vagy te ebben? - mászott Markus Harry arcába.

- Miért ne lennék?

- Fordulj meg és mutasd meg - szólt hozzám Markus, de még mindig Harry-t nézte.

Ahogy kérte megfordultam és levettem a kabátot, ami rajtam volt. A kabát alatt egy spagetti pántos fekete trikó volt, a hajam pedig copfba volt fogva így tökéletesen látszódott a tetoválásom.

Egy perc is eltelhetett mire Harry megszólalt.

- Szerinted egy tetoválás megakadályoz, hogy ezt tegyem?

Megragadta a tarkómat, megfordított és erőszakosan megcsókolt. Tágra nyílt szemmel próbáltam elhúzódni tőle, de nem eresztett. Egyszer csak egy nagyot rántott valaki Harry, persze Markus, és ennek hatására mindketten elestünk.

Beverhettem egy kicsit a fejem, mert mire kitisztult előttem a világ már azt láttam, ahogyan Markus és Harry egymást verik. Megpróbáltam felállni, de visszaestem. (Annyira béna vagyok.) Újra megpróbáltam, kissé dülöngélve még, de sikerült felállnom. A kép kissé homályos volt, de még így is láttam őket. Közelebb merészkedtem hozzájuk és megpróbáltam valamelyikükkel néma beszédre lépni, de teljesen kizártak. (Tennem kell valamit. Meg van!)

Reyna! James! Fox! Isaac! Segítsetek!

Alig egy perc múlva mind a négyen odaértek, de láttam ahogyan Mack és Fletcher is ott van mögöttük. Isaac mivel ő volt a legnagyobb közbe próbált lépni, de nem nagyon tudott mit kezdeni két feltüzelt alfával. Reyna azonnal hozzám rohant, hogy megnézze minden rendben van-e.

- Mack! - kiáltott Isaac.

Mack azonnal ugrott és segített szétszedni őket, amíg Fox és Fletcher várta, hogy mikor foghatja le őket.

Mack-nek és Isaac-nek kissé nehezen, de sikerült szétszedni őket. Ketten ketten tartották őket vissza, de így is alighogy. Mindketten morogtak és dühöngtek.

Nem tudom mi ütött belém, de közéjük rohantam. Ellöktem magam elől Reyna-t, aki James-nak lökődött, de nem érdekelt abban a pillanatban. Egy-egy kezemet egy-egy mellkasra tettem és felváltva néztem rájuk.

- Mi a fene bajotok van nektek? Az iskolában vagyunk! Hagyjátok már abba ezt a gyrekes versengést. Miért nm tudtok nyugtom maradni. Lerendeztétek, nem?

- NEM - morogták egyszerre.

- Markus - fogtam meg az arcát. - Héj, néz rám. Ne figyelj rá. Rám figyelj. Itt vagyok. Nincs semmi bajom. Kérlek, hagyd abba.

Mintha vitatkozott volna magával, de a végén rám nézett. A haja össze-vissza állt, arcán több helyen is felszakadt a bőr, de még így is nagyon helyes volt.

- Engedjétek el - szóltam a fiúknak.

Amint elengedték körém fonta a karjait és szorosan magához ölelt. Arcát nyakamba fúrta és mélyen belélegezte az illatomat. Én addig a fejét és a hátát simogattam, hogy megnyugodjon.

- Nincs baj.

- De van - mondta, majd átnézett a vállam fölött Harry-ra. - Szombaton, délben a határon. Aki nyer azé az egész erdő.

- Benne vagyok - köpte a szavakat.

- Menjünk - szólt a többieknek Markus.

Ahelyett, hogy elengedett volt felkapott az ölébe és úgy vitt el. Teljesen abban a hitben éltem, hogy a suliba megyünk, de mind elindultunk a motorok felé. Mind felszálltunk és elindultunk valahova.