A farkasok és én

9. Fejezet

Rendben, hát akkor köszöntsétek a 12. A osztályt – mutatott az ajtó felé.

És beléptek. A híres 12. A, azok akiket mindenki csak A 12. A-nak ismer. Köztük Markus csapata ugrik ki nagyon, de ott van még egy három lányból álló közösség, akik úgy irányították a többieket, mintha kutyák lennének, ironikus nem?

Szerintem mindenki a teremben, velem együtt, lassított, LASSÍTOTT, felvételben látta, ahogy a híres osztály közeledik felénk.

Elöl a három lány ment, akikről időközben megtudtam, hogy Sydney, Emmy és Freddie. Sydney az, aki ombre haját csapkodva közeledett felénk. Mellette jobbra Emmy sétált, akinek hosszú vörös haja copfba kötve lógott. Bal oldalán Freddie sétált felénk, vállig érő nagyon durván göndör, már-már afro haja ugrált járás közben.

A csajok után, mint kis bárányok a 12. A lányai baktattak, bár volt egy-két kivétel. A két lány, akik teljesen elhatárolódtak a nyájtól kék és lila hajban pompáztak. Egyikük sem parádézott, mint a többiek és nem akartak kitűnni, bár ilyen hajjal lehetetlen nem feltűnőnek lenni.

Hátrébb battyogtak, már bocsánat, de a nyomi diákok, akiket valamilyen oknál fogva kiközösítettek. Ha jól megfigyeljük őket, vagy hiper szuper okosak vagy segg hülyék. Ők azok, akiket senki sem ismert a suliban, akiket levegőnek néz mindenki, akiket letarolnak, pedig nem tettek semmit vagy éppen, akiket csak azért keres fel valaki, mert egyesre áll valamilyen tantárgyból.

Az osztálytól kicsit elhatárolódva jöttek Markus-ék. Elégge érdekes látvány volt. Senki sem csüngött a nyakukon, senki sem követte őket, úgy mintha ők lennének az alfák. Halál nyugodtan sétált felénk a három fiú és egy lány. A lány kicsit sem tűnt ki közülük. Ezt persze nem úgy értem, hogy fiús lenne, soha, ő volt az a lány, aki kemény, de mégis tudják, hogy kedves. Bár egyedül Markus-t "ismertem" fel, a többieket is láttam már.

Az benne a legfurább, hogy mindenki és senki sem ismerte őket. Én többször is láttam őket amióta ide járok, de sosem tudtam meg a nevüket. Mindenki csak Markus falkája/csapata néven ismeri őket.

- Császtok – sétált oda hozzájuk megtörve a varázst a vörös hajú srác.

- Csá Fox – köszöntek vissza a  vöröskének, majd lepacsiztak vele – Mi lesz?

- Mi foci, csajok röpi.

- Fasza – dünnyögte maga elé Markus, miközben hátra fésülte a haját.

Most láttam először ilyen közelről. Fekete haja folyamatosan az arcába lógott, mivel hosszabb volt, mint a legtöbb fiúé. Állkapcsa éles, szeme vékonyabb, szemöldöke haragos. Ahogy egyre tovább figyeltem az arcát, titokban, feltűnt, hogy olyan mintha folyamatosan mérges lenne, nem mosolyog, nem elengedi el magát, csupán kővé dermedve figyeli a tanárt.

Megfigyelés közben nem vettem észre, hogy időközben rám nézett. Fogalmam sincs, hogy mikor, de ez elég szarul vette ki magát, mivel én továbbra is tanulmányoztam őt. Amilyen gyorsan csak tudtam elkaptam a tekintetemet és a földre pillantottam.

Pár pillanat múlva picit oldalra fordítottam a fejem és újra ránéztem, de már nem engem figyelt.

- Fhuu – fújtam ki halkan a levegőt, miközben még mindig Markus-t néztem. Amint "megszólaltam" felém kapta a fejét és a szemembe nézett.

Akkor láttam meg először a szemét. A szeme ég kéken ragyogott. Felejthetetlen szemét, csupán csak pár pillanatig láthattam, mert közbe szólt a tanár.

- Mindenki csinálja azt, amit mondtam – hessegetett el minket maga mellől.

Mire vissza néztem Markus-ék már elindultak a focihoz kialakított torna részhez. Én pedig a röpiháló felé vettem az irányt, ahol a lányok már el is kezdték szét osztani, hogy ki kivel lesz.

- De én nem akarok ezzel a nyomival lenni – visította Sydney.

- Jól kezdődik – mondtam szarkasztikusan, mire pár fiúból halk nevetés szakadt fel. Mikor feléjük néztem észre vettem, hogy Markus és Fox volt az, akik a másik két fiúval nevettek.

- Na szóval – nyávogta Olivia – Sydney, Freddie és Emmy mellé még csatlakozzon 7 lány – egy kis sutyorgás után sikeresen elhelyezkedett 7 lány a három anya tigrissel – Én, Dahlia és Gia mellé még 7 lány. Majd persze utolsó sorban cöhh... Corall, Lili és Jojo mellé a két fura csaj és a többiek – fejezte be a mondókáját Olivia lenézően.

- Nekem okés – sikkantott fel Sydney.

- Akkor ezt megbeszéltük.

- Már megbocsáss – szóltam közbe – Ne is haragudj, de először és én Corinne vagyok és nem Corall, Leila pedig nem Lili és nem utolsó sorban Josie nem Jojo – fakadtam ki – Másodszor is, hogy merészelsz ilyen hangon beszélni a feletted és a veled együtt járó lányokról?! Végül pedig jobb lenne, ha vissza vennél a pofádból! – rivalltam rá.

A teremben időközben mindenki elhallgatott és engem figyelt, még a fiúk is. Körbe pillantva láttam lenéző, de egészen bátorító és boldog arcokat is, hogy végre valaki szembe mert szállni velük.

Leila és Josie a két színes hajú lány társaságában mellém álltak és megvédtek.

- Szóval így állunk, az új lány ennyire nagyra tartja magát, hogy már az első héten mindenkinek be szól – szólalt meg a döbbenetből visszatérve Olivia.

- Nem tartom magam nagyra, csupán kimondom azt, amit mások nem mernek – mondtam egyszerűen.

- Cöh... – feleletképpen Olivia hátra csapta a haját és megindult Sydney felé, hogy kibeszéljen engem.

- Szép volt – sétált oda hozzánk az a lány, aki Markus-ékkal jött – Ügyesen megmondtad neki a tutit. Tetszik a stílusod, ahogy nem kertelsz – mosolygott rám kedvesen a lány – Reyna vagyok.

- Corinne – mutatkoztam be, majd a barátnőim felé fordultam – Ők pedig Josie és Leila.

- Örülök nektek, viszont ahogy látom megismerkedtetek az én barátaimmal – biccentett a két színes hajú lány felé – A lila hajú Rhea, a kék hajú pedig Zoei – mutatta be röviden számunkra a két idegen lányt.

- Sziasztok – mosolyogtam feléjük, majd körül néztem. Körülöttünk még 4 lány beszélgetett – Úgy látom egy csapat vagyunk és mi kezdünk.