- Anya? - fordult hátra a fiú mire én teljesen letaglóztam. Ott állt előttem teljes életnagyságban ő. Egy másik kisfiú szorongatta a lábát. De miért hívta őt a fiú anyának?
- Lan Zhan... A - Ling! Gyere ide! - kiáltotta mire a fiú odaszaladt hozzá é...
Jisng Cheng pov. Na, most aztán jól meg kell leckéztetnem Jin Linget. Xichen nagyon ellenezte ezt a szigorú ötletet, de meg kell értetnem vele, hogy nem sértegethet másokat ok nélkül. Masnap oda adtam neki az apja kardját, hogy azzal gyakoroljon. Fel sem bírta emelni. - Gyerünk!!! Emeld és harcolj!! - Jiang Cheng... - fogta meg a vállam Xichen, hogy lenyugtasson, de kirántottam magam a kezeiből. - Nem! Emeld! - kialtottam mire Jin Ling jobban erőlködni kezdett, de összerogyott. Keservesen sírni kezdett. - Mi a baj? Csak nem túl gyenge vagy? - kialtottam gúnyos hamgon mire még jobban sírni kezdett. - Jiang Cheng! Ez túl sok... - Várd ki a végét!!! Na, gyerünk! Sose lesz belöled erős kultivátor így! - mondtam mérgesen, de csak sírt tovább. Végül sóhajtottam majd elvettem a kardot és letöröltem a könnyeit. - Te ugyanezt csináltad A - Linggel. Még mindig úgy gondolod, hogy nem csináltál semmit? - kérdeztem sokkal nyugodtabban mire abbahagyta a sírást és döbbenten bámulta a padlót.
Wei Ying pov. Másnap a fiúk vidáman jatszottak az udvaron. Lan Qiren is átjött hozzánk, hogy megismerje az unokáit. Meglepődtem mennyire jól fogadta, hogy Lan Zhan és én immár egy pár vagyunk és hogy én vagyok a gyerekek anyja. Még örült is nekem. Mind a két fiam nyuszikksl játszott amikor váratlanul megjelent Jiang Cheng és Lan Xichen előttük a kis Jin Ling. A - Yuan mérgesen nézte őt amíg A - Ling a bátyja mögött bújkált. Jin Ling lehajtott fejjel közelebb totyogott és megállt a fiúk előtt. - Bocsánat. - szipogta. A két fiam először meglepetten nézett majd odasétáltak Jin Ling elé és megölelték. - Semmi baj. - mondta A - Yuan. - Nem haragszom. - mosolygott A - Ling. - És... És szeretnétek még... Velem játszani? - kérdezte félve a valasztól, de A - Yuan válaszképp egy kis fakardot nyomott a kezébe és rácsapott a vállára. - Te vagy a fogó! - kialtotta és már szaladtak is játszani. Ami meg minket, felnőtteket érint csak àlltunk és néztük őket. - Wei Ying? - hallottam meg Lan Zhan hangját majd mikor megfordultam elakadt a lélegzetem. Lan Zhan térdelt és egy gyűrű volt a kezében.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Wei Wuxian, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - kérdezte reményteli hanggal. - Én.... Én... - makogtam. Már epp csalódottan tette volna el mire nevetve a nyakába ugrottam. - Hat persze, hogy hozzád megyek, te idióta! Szeretlek! - nevettem mire ő is magához ölelt és nevetett. - Ez biztos a sors akarata. - mondtam mire ijedten a számhoz kaptam és most jutott eszembe, hogy mit mondtam. - Mi a sors akarata? - kerdezte. - Lan Zhan... Én...
