Ameddig a lelkem él (Befejezett)

🌸Tizenharmadik🌸

Wangji pov.
Xiachen és Jiang Cheng is ijedten mellénk rohantak. Rettegtem, hogy esetleg valami baj van Wei Yinggel vagy valami rosszabb. Ám az a két csodás szó, ami kijött a száján, nem csak az érzéseimet, de az egész világomat felkavarta.
- Terhes vagyok. - mondta miközben a hasára tette a két kezét. Nem voltam képes megszólalni, csak meredten bámultam őt, mintha kővé váltam volna. Mind a hárman. A nagy sokkból Xichen tért magához először.
- Igen! Újra nagybácsi leszek!! - ujjongott. Jiang Cheng is odament és szorosan megölelte Wei Yinget.
- Gratulálok, ezúttal szemmel tartunk téged. - bökött a vállába. Mind a kettem elkezdtek játékosan a hasához beszélni és simogatni azt. Mikor már láttam, hogy Wei Yinfet kezdi zavarni a dolig kiszabadítottam.
- Hékás! Az én vőlegényem és az én gyerekem! Csinálj magadnak sajátot! - rántottam el a bátyámat mire Jiang Cheng fülig vörösödött. Végre én is átölelhettem a szerelmemet.
- Akkor örülsz? - kérdezte mosolyogva.
- Még szép, hogy örülök, te kis butus! Az én gyerekem! És... Ezúttal ott lehetek, amikor születik. Istenem, úgy szeretlek! - öleltem magamhoz könnyek közt. El se hiszem, hogy ez történik velem.

Jiang Cheng pov.
Este volt már mikor elindultunk hazafelé. Jin Ling még szaladgált, de tudtam, hogy úgy is egy kettőre elalszik ha beteszem az ágyba. Xichen a kezemet fogta miközben a kisfiú előttünk szaladgált.
- Annyira aranyos. - mondta Xichen. Ekkor felötlött bennem egy kérdés, ami elég régóta lappangott bennem.
- Xichen, tudod, elég régóta vagyunk már együtt...
- Majdnem tíz éve, édesem. Hát nem hihetetlen?
- De, az. Szóval azon, amit ma Wangji testvér mondott... Szóval...
- Ne is törődj vele! Jól megvagyunk, ahogy vagyunk, nem igaz? - kérdezte mosolyogva. Most legszívesebben letöröltem volna azt a vigyort a képéről. Tehát sose akar tovább menni a kapcsolatunkban. Wangji testvér megkérte Wei Ying kezét, pedig tíz évig nem is látták egymást. Mi tíz évig, szünet nélkül együtt voltunk. Pedig már azt hittem szeret annyira, hogy mondjuk... Nem is tudom... Megkérje a kezem.