A Háború Farkasai (Farkas szellem 3.rész)

Ha harc hát legyen harc

Sziasztok!

Teljes ihlet hiányban szenvedek, de tényleg! Szörnyű, és borzasztó írnék, de nem tudok mit. Mármint tudom mit akarok, csak nem tudom leírni, nem jönnek a szavak. Nem mintha amúgy nagy író lennék,de most még inkább szarul megy ez az egész.

Tudom hogy teljesen eltűntem, de...most sem tudom pontosan mit kéne írnom. Úgy terveztem, hogy január végén tetováltatok, és mikor a tetoválásom teljesen gyógyult lesz, akkor a résszel együtt megmutatom nektek. (Az új tetoválásomat berakom fentre, nézzétek el nekem, a vádlimon van, nem volt egyszerű lefotózni). Hát most épp május eleje van. 3 hónap alatt haladtam az írásban 200 szót, magyarul kurva szarul állok, de ma eldöntöttem, hogy leülök és ténylegesen befejezem ezt a részt, ha törik ha szakad.

Ezekben a szar időkben mindenkinek sok kitartást kívánok, hiszen ez az egész megköveteli. Tudom a csapból is ez folyik,de:

Ezzel kapcsolatban, most a diákokhoz szólnék, én magam sem tartom be a kijárási tilalmat, de csak a lovammal megyek, biciklizem, dolgozom és a kutyámat sétáltatom (egyedül, vagy apukámmal). Az ilyesmi dolgokkal nincsen baj, de azzal van, hogy bandáznak a diákok, mert nem veszélyeztetettek, sok a szabadidejük, meg minden. Ebben a korban vagyunk a legönfejűbbek, és a legfelelőtlenebbek, de most valamennyire mindannyiunknak fel kell nőnie. (Tudom, hogy mindenki ezt hajtogatja, de okkal) Az én életemnek szerves részei a nagyszüleim, akik mellesleg mellettünk laknak, ők veszélyeztetettek, a szívbeteg unokahúgom szintén veszélyeztetett. Miattuk nagyon aggódom, nagyon fontosak számomra, és szeretném megóvni őket. A családunk, barátaink védelmében kérlek csak okkal mozduljatok ki, és mossatok alaposan kezet!

Ez elég hosszú bevezetés lett! Na mindegy..

Vigyázattok magatokra és családotokra! Na, de térjünk vissza ide, remélem tetszeni, fog ez a rész, sokat szenvedek vele. Elmondhatatlanul, vagyis inkább leírhatatlanul sokat szenvedtem vele, és legalább 3x újra kezdtem.

Jó olvasást és Jó éjt!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Monroe nem jött be hozzánk, csak pár embere. Az elsőkhöz teljes erőmből hozzávágtam a nyakörv darabjait. Ájultan estek össze, az utánuk jövőknek nekimentünk. Liam, csak leütötte akit tudott, én viszont vágtam, és átharaptam a torkokat. Amint a kis, 6 fős csapatot elintéztünk elindultunk, egy kezelő termet kellett keressünk, hogy tudjuk hol vannak bezárva farkasok. 

Minden ajtón benyitottunk ami mellett elhaladtunk, az egyik teremben megpillantottam plafonról lógó holttestet, nem volt feje. Egy fiatal lány lehetett, ahogy közelebb mentem, megláttam a karóra tűzött fejét. A kislány 10 perce még élhetett, most tették ezt, és ez olyan dühöt váltott ki belőlem amit sohasem éreztem még. A világ vörössé vált, a gyilkolási vágyam még akkor sem volt ilyen erős mikor az első pár teliholdam volt. Liamen is hasonló érzelmeket láttam átsuhanni, elindultam, hogy beengedjem a társainkat. Minden szembejövőt akit értem megöltem. Válogatás nélkül minden emberrel végeztem. Liam csak leütötte őket, vagy megkarmolta őket. Mikor van 8-an támadtak ránk egyszerre akkor együtt harcoltunk. Mindig tudtuk mire készül a másik, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Épp elhajolt egy ütés útjából amit egy vadásznak szántam.

Nagyon sok sérülés ért minket, de a vörös köd nem oszlott fel a szememről. A düh elnyomta a fájdalmat, és azt, hogy a testünk fárad.

Órákkal később miután a többieket sikerült beengednünk, és nagyjából átnéztük a területet, még mindig tombolt bennem az adrenalin. Indultam volna a többiekkel titkos kijáratokat keresni mikor, valaki visszafogott. Liam volt az, nem nézett ki túl jól. Több sebből vérzett, és fal fehér volt. Mondani akart valamit, de aztán csak azt vettem észre,hogy összecsúszik, gyorsan elkaptam, és a jobb karja alá bújva támasztottam meg.