A Háború Farkasai (Farkas szellem 3.rész)

A Levegőtlen Csarnok

Egy sötét és nyirkos helyen ébredtem.

Üdvözöllek a Levegőtlen Csarnokban!-morajlott mindenhonnan Flidais hangja.

Hol a fenében vagyok? Hol vannak a tanítványaim?- kavargott egyszerre rengeteg kérdés  a fejemben , és hirtelen hangokat hallottam. A falak sutyorgó hangot adtak ki, a gondolataim mindenhol visszhangoztak.

- Mi ez a hely?-ordítottam.

-Ez egy újabb próba, a barlangrendszer feltelik vízzel, és ha nem jutsz ki időben megfulladsz. Ez nem egy sima labirintus, itt saját magaddal, és a képességeiddel, vagy azok hiányával kell szembenézned. Sok sikert!-morajlották a falak és szépen lassan elindult a víz. 

A sötétben csak körülbelül 1 métert láttam magam előtt. Amikor a vérfarkaslátásomat akartam használni, akkor pedig ahogy kinyitottam a szemem azonnal be is kellett csuknom. Mint mikor a villanó nyíl a szemed előtt robban, olyan égető fényt láttam. Mintha egyenesen a napba bámultam volna .

Hogy lehet ez? Mi a fene ez?-kérdeztem magamban és a falak tovább susmorogtak. Próbáltam a víz csobogásából és visszhangokból kitalálni, hogy merre tudok menni, de egyszerűen nem hallottam mást csak a falak sugalmait, és azt ahogy a víz ömlik befelé. Minden erőmmel a fölös zajok kizárására koncentráltam, de be kell valljam a hallás képessége volt amiben leggyengébb voltam. Ezután próbáltam a szaglásomra támaszkodni, de semmilyen szagot sem éreztem. Ilyen még sosem történt velem. Kiengedtem az egyik karmom és megvágtam a kezem. Beleszívtam a levegőbe, de nem éreztem a saját vérem szagát sem. Kezdtem kétségbeesni, a víz pedig csak jött és jött, lassan már a lábszáram közepéig ért.

Ekkor döntöttem úgy, hogy elindulok, lassan haladtam, nehogy falnak ütközzem, ha a figyelmem lankadna. Az első elágazóban elgondolkoztam, végül jobbra fordultam, majd balra. De végül minden folyosó teljesen egyforma volt, mintha körbe-körbe mennék. Végül vagy 10 perc után belefutottam egy zsákutcába. Próbáltam megjelölni a falat vérrel, de ahogy elvettem a vérző kezem a faltól azonnal el is tűnt a vérfolt. A víz már a combom közepéig ért. Nehezen tudtam előre haladni. Egyre több dolog jutott az eszembe. A fa hangjai pedig hangosodtak, nem értettem mit mondanak, de egyre jobban összezavarodtam. Szédültem, pörögtek az agyamban a gondolatok. A pulzusom az egekben és levegőt is alig kapok. Rohantam a vízben, de semmi sem segített.

-Elég!-üvöltöttem a fülemre tapasztott kézzel. Hirtelen minden hang elhallgatott, de csak egy pillanatra, aztán egy erősebb hullámmal tért vissza. Elkezdtem teljesen befelé koncentrálni, lassítani a pulzusomat, nyugodtan lélegezni. Minden mást, a hangokat és a már derekamig érő vizet is kizárni.

Hosszú percekig tartott mire sikerült egy kicsit lenyugodnom, de a gondolataim tovább cikáztak. Fejben az egész életem minden gondja és baja ömlött rám. Mintha minden fájdalmas pillanat, és rossz élmény egyszerre  vágna fejbe. Aztán egy olyan képsor ugrik be aminél meg kell álljak. Az a képsor rángat vissza a valóságban. Valahogy kikerülök a hangok hatása alól, és csak arra a pár percre fókuszálok. Újra ott vagyok Christina mellett az autóban fejjel lefelé. Látom azt a két lábat. Érzem a szagukat, hallom a hangjukat és most már tudom is hogy kik azok. Flidais és az első farkas, ők csinálták az egészet, de ha már akkor figyeltek annak oka van. Ha nem volt háború miért érdekelték őket ilyen dolgok vagy ők okozták volna a balesetet? Viszont nincs időm ezen gondolkozni, mert örvénylenek tovább az emlékek aztán meglátom Tonyt. Tony...Tony biztos mondott valamit ami segíthet, gyerünk, gondolkozz!-mondtam magamnak. Hirtelen beugrik egy emlék, az egyik edzésünk után összeverve a padlón voltam. A vakon, és süketen és mindenféle szagok közötti harcot gyakoroltuk.

-Amikor túl sok az inger, akkor túl sok az információ ami eljut az agyba. Ilyenkor elkezdjük túlgondolni a dolgokat. Ne feledd ha túl sok minden vesz körbe, és már máshogy képtelenség kijutni akkor ürítsd ki a fejed! Egyszerűen ne gondolj semmire! Engedj el mindent, ne próbált kizárni az ingereket, egyszerűen ne vegyél róluk tudomást. Néha ha nem teszünk semmit, az többet ér mintha megtennénk mindent! Ne feledd! És még valami, ha ez a három érzékszerved becsap még mindig ott van a hőérzékelés, vagy épp a talajon a rezgések -mondta akkor, és emlékszem eleinte mennyire nagy ostobaságnak tartottam, kicsit még most is, de ebben a helyzetben már csak ez segíthet.

Vettem egy nagy levegőt ellazultam, nem gondoltam se az életre, se a halálra, nem jutott eszembe senki és semmi. Hirtelen a hangok elhaltak, és csend töltött be mindent. Levettem a cipőimet és nyakamba akasztottam őket. A talpam a barlang aljához ért, a két kezemet a falra tettem és megpróbáltam érezni a hely rezgéseit, és energiáit. 

A víz már a nyakamig ért. De teljes nyugodtsággal lépkedtem a rezgések által mutatott irányba. Egy ponttól már úsznom kellett, de itt már a vízben is éreztem a rezgéseket, olyannyira elmerültem bennük. Már csak 20cm maradt a plafontól mikor megleltem az ajtót. Nagy levegőt vettem, kieresztettem a karmaimat és kinyitottam az ajtót. A nagy víztömeg a szemben levő falnak vágott, és jól bevertem a fejem, de semmi sem érdekelt csak, hogy a barlang keltette nyomás valahogy megszűnt és felszabadultam.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sziasztok!

Ne utáljatok nagyon! Légyszi! Tudom, hogy nagyon, nagyon, naaaagyooon régen raktam ki részt, és ez sem a legkielégítőbb! Kicsit, icipicit... na jó kit szédítek, totál el vagyok havazva. Próbálkozom, komolyan! Próbálkozom még ebben a hónapban kirakni a kövi részt, nem ígérem meg, mert nem biztos, hogy be tudom tartani! Remélem, hogy tetszett ez a rész! Mindenki vigyázzon magára, és reménykedjünk, hogy nem lesz távoktatás! A kövi részig mindenkinek nagyon Szép estét és További Jó olvasást!

U.i.: A fenti zenét tegnap halottam egy videó alatt volt bevágva, és jelenleg nagyon tetszik. Hallgassatok bele ha van kedvetek! 

Szeretettel:

Lovaslany28