A Háború Farkasai (Farkas szellem 3.rész)

Csapda

Épp válaszolni akartam mikor egy apró zaj ütötte meg a fülem. Egy átlagos farkasnak nem jelent semmit, de aki ismeri a fegyverek zaját igenis tudja, hogy ez egy fegyver kibiztosítója volt. Nagyon erősen koncentrálva beleszagoltam a levegőbe.

-Lucas!-sugalltam felé-A pincéből ki lehet jutni?-kérdeztem mentálisan.

-Igen!- éreztem a gyenge mentális választ.

-Nyissátok ki az ajtót!-üvöltöttem az elmémmel a pincében levőknek.

-Srácok szépen lassan mindenki induljon le a pincébe! Feltűnés nélkül! Nincs ellenkezés mindenki, és meneküljetek el innen.-sugalltam a tanítványaim felé, de valamilyen szinten Tony felé is.

-Danielle?-kérdezte  Tony mikor érezte, hogy gond van.

-Szépen lassan sétáljunk befelé, feltűnés nélkül. Aki nem gyógyul gyorsan az megy előre.-Scotték összenéztek, de Lydia vezetésével elindultunk befelé, majdnem mindenki a pincében volt már, a bár majdnem üres volt. Egy hangtompítós fegyver elsült, halottam azt a nagyon halk kattanást. Én voltam a leghátsó ember, és engem is lőttek meg. A jobb oldalon talált el, kicsivel a bordáim alatt. Mindenki futott le a pincébe.

-Mindenki itt van?-kérdeztem. Többen igennel feleltek.

-Corey!-kiáltotta Liam.

-Itt vagyok! Mason is itt van!-kiáltotta fiú. Nagy volt a hangzavar. Vettem egy nagy és fájdalmas levegőt, majd elüvöltöttem magam. A vérfarkas üvöltésem hatott mert csendben maradtak és rám figyeltek.

- Hova jutunk innen?-kérdeztem.

-A város szélére! Van ott pár kocsi, de ha van eszük, gyorsan rájönnek, hogy alagúton menekülünk.

-Lucas menekítsd a falkádat, és bújjatok el!-meg akart szólalni- Nem engedem, hogy újra ez történjen a falkával. Menjetek!-mondtam miközben egy nagy levegőt vettem. 

-Ti mit csináltok?-kérdezte feldúltan Lucas.

-Mi leszünk a figyelem elterelés-feleltem , miközben Tony mellém állt, és az oldalamat kezdte vizslatni.-Kyle, Ryan és Callie velük mentek!

-Nem, maradunk és segítünk!-mondták egyszerre az ikrek.

-Védjétek meg Lucasékat, és amint úgy lesz megkereslek titeket! Ígérem!-egyszerre öleltek meg.

Visszaemlékezés

Az ikrek született vérfarkasok. Épp egy falkának segítettünk, de valami rosszul sült el. A vadászok elkapták őket. Az apjuk alpha volt, haldoklott. Ő volt az első alpha akit megöltem, egy igazi hős volt. 

-Mentsd meg őket! A gyerekeimet!-könnyek folytak a szeméből-Én úgy is meghalok! Vedd el a hatalmam és mentsd meg őket!-könnyek folytak a szeméből.

-Megteszek értük mindent.-ígértem,becsukta a szemét, én pedig a könnyeimmel küszködve elvágtam a torkát. Alphává váltam és az ígéretemhez híven mindent megpróbáltam, hogy megmenthessem őket. A srácot haldokoltak, de őket és húgukat is sikerült kihozni és meggyógyítani. A húguk velünk él, a titkos helyünkön. Emlékszem, hogy amikor meggyógyultak a fiúk, és megtudták mit csináltam/csinálok, csak egyet kérdeztek.

-Mi is válhatunk ilyenné, hogy az olyanoknak mint mi voltunk ne kelljen átélnie ezt?-és ezért lettek ők az első tanítványaim, sosem kérdőjelezik meg amit mondok, ezzel nem azt mondom, hogy vakon hisznek nekem és nem is azt, hogy tévedhetetlen vagyok. Ők viszont bíznak bennem és támogatnak.

-Mi is egítünk!-mondta Scott. Bólintottam.

-Mi is!-szólt Luke.

-Lucas! Vigyázzatok magatokra.-megölelt és elindultak. Lydia, Mason és a tanítványaim elindultak. Tony ezt a pillanatot választotta arra, hogy egy gyors mozdulattal benyúljon a golyóért és kirántsa. Felmordultam a hirtelen fájdalomtól.  Az orrához emelte a golyót, és megszagolta.