Íme, lásd tehát
törött, holt lelkek néma otthonát
Ablakain nem csillan üveg
szobáit fény, sosem tölti meg
Király, koronát,- nem visel
nevetés ajkát sosem hagyja el
Láb, valódi,-itt soha nem haladt
Álmok, remények
hullnának porrá - lépteid alatt
Csalódásból épített falak
díszként könnyeket, fájdalmat tartanak
Csapjából éltető víz helyett
emlékek szent óborából
szürcsölhetsz forró, keserű csöppeket
Titkos termében, hét lakat mögött
Sors válogat, tört lelkek között
párba fog kettőt,-célját NEM láthatod
Az Esélyt mégis...-csak Tőle várhatod...
A szerzőt nem találtam, hiába kerestem, viszont túl jó ahhoz, hogy ne kerüljön ki ide.
YOU ARE READING
Költők versei
PoetryGyere, ülj le mellém és olvasd velem a verseket. Számomra a legszebb bennük, hogy mindnyájunknak mást jelentenek. Egy pohár kávé mellett pedig egy kicsit ki tudjuk zárni a mindennapok monoton világát☕️ ✧ egy kedves kis idézetet is hagyok melléjük n...
