Ne kérdezd, barátom, hogy mit dolgozom
mert csak vékony időm könyvét lapozom
s ez a fáradt élet úgy tart pihenőt,
mint üres könyv-oldal új szakasz előtt.
A fű sarját nyírom, a fákat nyesem,
fázó bárány módján a Napot lesem.
Lapokkal, levéllel halmos asztalom:
zsongó gyepem ágya csendesebb halom.
Asztalom bús szirtjén lapok, levelek,
lelkekből verődött, nyugtalan sereg
idevert madárraj, zsibog és csipog:
üzenetek, élet, levelek, lapok...
Ne várj tőlem semmit, távol jó barát!
Ne lesd a poétát, tirannus világ!
Barlangba húzódott, sárkányokkal vív,
szökevénynek látszik, aki volt oly hív.
Szökevénynek látszik, lelke csupa dac,
amit tőle várnak, sohse teszi azt.
Jaj, szegény lélek, hát világ rabja légy?
Vagy saját szobrodnak hitvány majma légy?
Búsan mosolyog rám kertemből a nyár,
mert engem az ősz kezd aranyozni már,
hervadt fa rozsdája, halálos arany,
kit ez a fény von be, annak este van.
Mint kit egy dús ünnep örömére rég
talpig aranyba vont az éh-szemű nép,
mezítelen állt ott, eleven szobor:
csak ő maga tudta, hogyan fuldokol.
KAMU SEDANG MEMBACA
Költők versei
PuisiGyere, ülj le mellém és olvasd velem a verseket. Számomra a legszebb bennük, hogy mindnyájunknak mást jelentenek. Egy pohár kávé mellett pedig egy kicsit ki tudjuk zárni a mindennapok monoton világát☕️ ✧ egy kedves kis idézetet is hagyok melléjük n...
