Aki a kékes égbe néz
nem fél-e hogy majd belevész?
Nem fél-e hogy majd belefullad?
Fejjel fölfelé belehullhat.
Mert amint fölszegi nyakát,
eltűn a föld s a földi gát.
S a levegőég neki tenger
s a levegő hala az ember.
Aki a kékes égbe néz
nem fél-e hogy majd belevész?
Hogy majd belepottyan a dombrul,
amint a föld golyója fordul?
S e levegő, mely vízsűrű,
s e viz, amelyen nincs bürű,
s ez ugróháló, végtelenbe nyulván
fogadja mint az öngyilkost a hullám?
Aki a kékes égbe néz
nem fél-e hogy majd belevész?
s a szellemeknek hull a kába
mély, híg, padlótalan lakába,
ahol magas és mély a szállás,
ahol nincs mozgás, nincs megállás
s a hálón, amely végtelenbe tágul
kihull a végtelen világbul?
ESTÁS LEYENDO
Költők versei
PoesíaGyere, ülj le mellém és olvasd velem a verseket. Számomra a legszebb bennük, hogy mindnyájunknak mást jelentenek. Egy pohár kávé mellett pedig egy kicsit ki tudjuk zárni a mindennapok monoton világát☕️ ✧ egy kedves kis idézetet is hagyok melléjük n...
