Melody

- 10 -

Akkor érjük el a várost, amikor a fények elkezdik uralni az éjszakát. Bár utálom Las Vegas zsúfoltságát, mégis sok szép emlékem kötődik ide.
Brandy és én tudtuk, hogyan kell szórakozni, és most szeretnék ebből egy kis ízelítőt mutatni Joelnek. Ez a kitérő még belefér, csak hétfőn kezdődik meg neki a munka. Azt akarom, hogy emlékezetes legyen az utazásunk vége. Ezért is szedtem össze magam a legutóbbi benzinkút mosdójában. Azt akarom, hogy tökéletes legyen minden.
A bőröndöm mélyéről előkerítettem egy fekete ruhát, vörös szoknyarésszel. A hajamat befontam, és ki is sminkeltem magam, mintha valami elegáns bálba készülnék. Ha már Vegasba megyek, a legjobb formámat akarom hozni.
Amióta beszálltam a kocsiba, Joel folyamatosan engem bámul, amikor nem az utat figyeli. És most végre megengedem magamnak, hogy ellazuljak. Élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rá.

- Szóval merre van Las Vegas legnagyobb kaszinója? - kérdezi tőlem, miután megállunk a pirosnál. Jócskán benne vagyunk a forgalom sűrűjében, minden oldalról autók vesznek körül minket.

- Nem a legnagyobba megyünk - felelem és a navigáció felé hajolok, hogy bepötyögjem a címet. Ha álmomból felvernek, akkor is el tudnám mondani, annyiszor jártam már ott. - Így ni! Ez a kedvencem.

- Five Star Casino - olvassa le a nevet a kijelzőről. - Sosem hallottam még róla, nem mintha szakértője lennék a vegasi kaszinóknak.

- Pont ezért tökéletes - vigyorgok rá. - Mert beolvad a többi közé.

- Te vagy ebben a profi.

Majdnem fél órába telik, hogy eljussunk a végállomásig.
Azonnal nosztalgikus hangulatba kerülök. Egy kicsit olyan érzés, mintha a Hangjaim is velem lennének. És ettől csak még jobban érzem magam.
A kaszinó az épület alsó szintjén található, a bár szintén. Égnek odabent a lámpák, és idekint is ki van világítva. Maga az épület ötemeletes, és hotelként is működik a kaszinó vendégeinek kényelme érdekében. Ezért is szeretem annyira. Nem kell utazgatni a szállásért.
Itt nincs nagy feltűnés, és a hangulat is családiasabb, mint máshol. Ez főleg a tulajdonosnak köszönhető.
Kipattanok a kocsiból, megvárom, míg Joel mellém ér, a bőröndömmel együtt, aztán az épületre mutatok.

- Tadám! - kiáltom boldogan, és csípőre teszem a kezem. - Hogy tetszik?

- Jónak tűnik - mondja az épületet figyelve. - De annyira nem mondanám kicsinek.

- A többihez képest az, de ez a legjobb benne. A tulaj a felső szinten lakik - mutatok felfelé. - Pazar a kilátás a tetőről.

Elkapja a pillantását az épületről és rám néz. Még mindig olyan az arckifejezése, mint amikor először meglátott ebben a ruhában.

- Biztos szép lehet - motyogja, de gondolatban teljesen máshol jár. Nagyon tetszik neki ez a ruha. Főleg azért, mert én viselem.
Ami azt illeti, én sem panaszkodhatok. Joel a legjobb formáját hozza, hihetetlenül illik neki a borosta. Valahogy férfiasabb tőle. Egy hasonló világoskék inget visel ahhoz, amit még az otthoni randinkra szerzett. Nem akarok arra az éjszakára gondolni az atya miatt, ezért gyorsan elterelem a figyelmem. Magam felé fordítom az arcát.

- Elmondom a tervet - mondom, egyenesen a szemébe nézve. - Bemegyünk és jól érezzük magunkat. Mit szólsz hozzá?

- Ennél tökéletesebb már nem is lehetne.

- Gyere, menjünk!

Megragadom a szabad kezét és húzni kezdem előre.
Az ajtó előtt egy biztonsági őr áll. Új lehet, mert nem tűnik ismerősnek. Bólintok neki, mielőtt belépünk az épületbe.
Idebent nem változott semmi azóta, amióta utoljára jártam itt. Ugyanolyan vörös szőnyegek vezetnek magához a játékasztalokhoz és a bárhoz is. Mivel úgy hiszem, hogy Ollie, a hely tulajdonosa a bárban lesz, vezetni kezdem Joelt a megfelelő irányba.
Belépünk a hatalmas ajtón. A szőnyeg itt is vörös, a falak még mindig fehérek, tele olyan tájak fényképeivel, ahol Ollie fiatalkorában járt. Az ajtótól nem messze ott a bárpult, vele szemben asztalok, kissé odébb a tánctér.
Ollie háttal áll nekem. A kockás pulóveréről ismerem meg. A feleségétől kapta vagy tíz éve. Egy férfivel beszélget a tánctér mellett.
Itt az ideje a műsornak.