Wine - Mámoros cseppek I. kötete (befejezett)

🇪​🇮​🇬​🇭​🇹​

Táskám alja már aligha bírta a folytonos menetelést. Mit is mondhatnék, a karácsony nem csak a pénztárcákat, hanem a bevásárló szatyrokat is igen megterheli, de egyszer van egy évben, és most, hogy nem egyedül ünneplem meg a szeretet ünnepét, muszáj kitennem magamért. Adott esetben huszonötödikén átjött volna Lara, az unokahúgom, a nevelő apja, Peter és a testvérem, Carol, mint általában. Ők szoktak hozzám csatlakozni, ám a távolság miatt, és amiatt, hogy azért ez mégis családi ünnep, mi pedig a szűk családi jelenléthez vagyunk szokva, a Szentestét mindig egyedül, pontosabban kiskutyámmal töltöm. Ez idén máshogy lesz. Lehet sietős egy kicsit, de hülyék lennénk nem egymással ünnepelni a karácsonyt. Családunk úgymond egyikünknek sincs. Daeron bátyja katona, a szülei nem élnek, én nem állok a legjobb kapcsolatban az édesapámmal, mióta anyukám elhunyt, a testvérem pedig távol él tőlem, mi pedig most, hogy hivatalosan is együtt vagyunk, nincs nagyon más számunkra. Mi vagyunk egymásnak, és nincs is miért panaszkodom. Újult erővel ragadtam meg a szétesni készülő zacskót, és mire lassacskán felértem az apartmanomhoz, fáradtan estem be az ajtón. Daeron a konyhában volt, a hirtelen zajra pedig a bejárathoz sietett a segítségemre. Ameddig lihegtem egy kicsit, ő megragadta egy kézzel a zacskókat, és az ajtót mögöttem becsukva igyekezett a hűtőhöz, nehogy megromoljon a frissen vett táplálék. Én levettem a sálam, sapkám, bakancsom és először magamra vett pulóverem, majd beljebb léptem a lakásba.

Csak ekkor tudtam jobban szemügyre venni a férfit. Egy szürke melegítő nadrág és egy fehér ujjatlan takarta csak testét, mely már-már kínzóan jól kihangsúlyozta jól kidolgozott karjait, melyeken az általam csodált tetoválás minták húzódtak. Ez már az első alkalommal megfogott, amikor megláttam. Az itteni zord télnek köszönhetően igen későn láthattam csak a mintákat, ugyanis a nagy hideg miatt mindenki próbál minél inkább beöltözni, de a ,,zebrás incidensünk" óta volt időnk még inkább megismerni egymást. Ezáltal mégjobban csodálni a másikat. Daeron mit sem sejtve pakolászott a hűtés céljául szolgáló eszközbe, ameddig én mögé lopóztam és átkarolva egy hatalmas csókot hintettem nyakára. Daeron nevetve megfordult és karjaiba vont.

- Szia idegen. - lehelt csókot ajkamra, mely olyan volt, amibe az ember újra és újra beleremeg.

- Sziaa. - vigyorodtam el - Beszélni akartam veled valamiről.

- Halljuk. - válaszolt, majd megfordulva pakolászott tovább, hogy ne vesszen kárba az egész délelőttig tartó vásárlásom.

- Tudod, kutattam egy kicsit... éés... Arra gondoltam, hogy meghívhatnánk a testvéredet holnapra. Azt terveztem, hogy a Szentestét ma együtt tudjuk tölteni, a holnapot pedig a bátyáddal, a huszonhatodikát pedig Caroléknál, mert ők meghívtak minket hozzájuk. És elvileg ez lehets...

- Várj egy percet... Ez nem sok így egyszerre? - nézett rám úgy... Úgy mintha megijedt volna?!

- Most ezt nem értem... - a csalódottság és az ijedtség egyszerre jelent meg szemeimben. - Egy pár vagyunk, mire számítottál, hogy egy év múlva majd bemutatlak a testvéremnek, addig meglátjuk mi lesz, vagy mi?

Daeron hosszan kifújta a levegőt, feltehetően nem akart ideges lenni, ő sem akart balhézni, hogy ezzel elrontsunk mindent. Pláne nem úgy, milyen nehéz volt, hogy idáig eljussunk. Egy buta vita miatt nem dobnám az egészet a kukába, és tudom, hogy ő sem.

- Nem, nyilván nem számítottam semmi ilyenre. Csak úgy érzem, néha elsietjük a dolgokat. Amit veled nem szeretnék, nem szeretném, ha emiatt bármi is tönkre menne. Nekem csak te vagy, te vagy akire támaszkodhatok. - fogta meg a derekam. Most rajtam volt a sor, hogy sóhajtsak.

- Ne haragudj, csak... Figyelj, én most nem akarlak megsérteni, de... Ha most van esély arra, hogy találkozz a bátyáddal, nem kéne kihasználni? Ki tudja mikor lesz erre újra lehetőség, már ha lesz egyáltalán... - érintettem meg finoman arcát. Tényleg nem akartam megsérteni, vagy fájó pontot érinteni. Csak egy dolgot akartam, azt, hogy ne bánja meg. Hogy ne bánja meg utólag, ha netalán történik valami a testvérével, és ő nem tudott vele találkozni. Vagy a legrosszabb, tudott volna, csak akkor nem akarta kihasználni. Én meg akarom óvni őt ettől.