A háború után... (SZÜNETEL)

Kínok között (előzmény)

"Rey szemszöge":
...Palpatine már alig várta a halálát, de egyszerűen nem tehettem meg. A háború elől nem menekülhet senkise! Ben segítségemre sietett, és így már együtt küzdöttünk a Sithek és a Ren Lovagjai ellen. A Sithek sötét vezére imádattal nézte végig gyötrődésünket. Nevetett...boldogan nézte volna végig a halálunkat, de nem jött össze neki. Ben fáradtan állt meg mellettem, mikor az utolsó ellenséges katonát is a halálba vitte.

-Nem győzhetsz le minket!-ordítottam torkom szakadtából már fáradtan a félig elő félig halott sith nagyúrra.
-Háhá...azt hiszed legyőzhetsz? Képtelen vagy rá! Látom benned a félelmet, a haláltól való félelmet. Félsz, hogy még több társadat elveszíted. Ahogy ezt az árúlótt fogod!-ordított rá Benre.

Félve néztem rá. Láttam rajta a szenvedést, a félelmet...féltem hogy őt is elveszítem. És ekkor meredtem a levegőbe repültünk mindketten. Az erőm elhagyott. A fejemet se tudtam mozdítani. Palpatine kettőnk erejénél is erősebb volt. Majd egy pillanatra egy villám fény csapódott ki kettőnkből, ahogy az uralkodó próbálta használni erejét.

-Ez lehetettlen...-suttogta maga elé.
-Több évezred óta erre nem volt példa. A kettőtök ereje egyé vált. Teljesen kivan egyensúlyozva. Az ifjú fiú szívében tombolt valamikor a sötétség...ám már megbújt benne a fény. Drága unokám vérében meg ott folyik a sötétség, de ő még is jedi szeretett volna lenni. A kettőtök ereje így eggyé vált. Ezért tudtatok távoli univerzumokból is egymással kommunikálni. Ez az erő olyan erős, mint az élet...az életeteket fogjátok most áldozni értem! A Végső Rendért! Az univerzum uralkodójáért!-mégjobban elgyengültünk. Tehetetlenek voltunk.

Palpati az összes megmaradt erőnket kiszívta. A földre rogytunk. Egy pillanatra elvesztettem az eszméletemet is...

"Ben szemszöge":
Elhagyott az erőm. Egy pillanatra azt se tudtam, hogy hol vagyok. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Rey tehetetlenül ott fekszik mellettem a földön. Összeszorult a torkom...mintha még a szívem is kihagyott volna egy ütemet. Megpróbáltam felállni. Még ez is egy kínszenvedés volt. De végül sikerült. Azonban Palpatine észre is vette.

-Sohase térhetsz vissza!-mondta nyugodt hangnemben, és azzal a lendülettel egy mély szakadékba küldött...

"Rey szemszöge":
Magam mellé néztem...Bent már nem találtam magam mellett. Hirtelen annyira elárasztott a düh, mint soha életemben! Felnéztem az égre. Csak néztem, ahogy megbénítja az Ellenállók hajóit. Nem bírtam már sokáig. Feltápászkodtam, és maradék erőmmel a kezembe hívtam Luke fénykardját, és azzonnal aktiváltam is.

-Hogy vagy képes erre...?-szólalt meg, és az Ellenállók hajójait már nem bénította tovább.
-Nem tehetsz már semmit, mert én vagyok már az összes Sith!
-Én meg az összes Jedi!-haragommal és dühömmel elárasztottam az Ősi Shit templom belsejét.
Palpatine villámait már egyenesen rám súlytotta, de Luke fénykardjával megpróbtam kivédeni. Leila fénykardját az erő segítségével a másik kezembe hívtam, így próbáltam tovább küzdeni. A két fénykard megtette a hatását. A Sith nagyúr erejét képes voltam visszaverni saját magára.

-Ne, neee!- ordította.
-Sohase becsüld alá a másik képességeit!- azzal a Sith uralkodó köddé vált, és az ősi templom kezdett omladozni egy pár pillanatig.

A tudat, hogy végre vége mindennek alig jutott el a fejembe. Elfogyott az utolsó csepp erőm is. Összerogytam, és magam mögött hagytam az életemet...