{Amelia}
Ma van az esküvőm napja. Igen. Hozzá megyek Paris-hoz-. Igazából nem volt más választásom. Firen-nel elmentünk a királyság doktorához aki megállapította hogy valóban várandós vagyok. mivel nem lehet napra pontosan megmondani hogy mikori a baba ezért be tudom azt hazudni, hogy ez a csöppség a herceg gyermeke. Az igazságot csak a bátyám, az anyám és a dadusom tudja. Az utóbbi kettő csak tudta. A király- én nekem ő nem az apám- ugyanis kivégeztette azokat akik tudtak Ardonról. És közöttük volt az anyám és a dadusom. Firen beadta azt hogy ő nem tudott semmit. A király nagyon örült az unokájának. Paris is a "gyerekének". A menyasszonyi ruhámat ez a Camilla varrt:
A hajam is ő csinálta:
- Tudja felség!- szól kemény hangon- Ön miatt halt meg... Ha ön nem vonta volna bele a tiltott dolgokba mi most boldogok lennénk. Én és Ardon.- mondja és ez olyan volt mintha a szavai lyukat égetnének a lelkembe. Igaza van. De ezt nem fogom bevallani neki.
- Válogassa meg a szavait!- szólok rá erélyesen- Maga csak egy szolgálólány. Nincs semmi joga ahhoz hogy engem kérdőre vonjon.
- És az a gyerek! Tudom hogy nem a hercegé...- kezd bele.
- Ha már ennyire érdekli akkor csak hogy tudja.- a hangom megemelem- A herceg megerőszakolt. Így az ő gyermekét várom. De ez egy olyan információ amiről magának nem kell tudnia mert maga semmije nem lesz ennek a gyereknek. Ugyanis maga itt egy senki.- szerintem még soha senkivel nem beszéltem így. Camilla fújtatott egyet és tovább csinálta a dolgát. A könnyek ettől függetlenül elkezdik csípni a szemem. Igaza van... Ha nem kezdek vele viszonyt nem ölték volna meg. Miattam halt meg. Az az ember akit mindennél jobban szeretek.... A szívemben óriási űrt hagyott. Annyira vágyom az ölelésére... A csókjaira... Ahogyan a fülembe suttogja hogy nyugodjak meg mert nem lesz semmi baj...
- Felség!- szól Camilla lágy hangon- Minden rendben?- nem. Semmi sincs rendben...
- Nem. Hogy lenne minden rendben...- nem tudom miért de megtörtem előtte. Egy könnycsepp kicsúszott a szememből- Az a férfi akit szívből szeretek meghalt... Igaza van... Miattam... És ahhoz a féreghez kell hozzá mennem akit gyűlölök...- a hangomban semmi érzelem nem volt az arcom viszont ahogy a tükörben láttam a fájdalmat és a szomorúságot tükrözi. Camilla rám néz és az arca a sajnálatot mégis és a megvetést tükrözte. Keverednek benne is az érzelmek. Megértem... Ő is szerette Ardont. Akár mit mond- Kérem ki menne? Most!- megtörlöm az arcom.
- Felség... Én...- kezdi aggodalmasan.
- Azt kértem menjen ki!- dörrenek rá akármennyire nem akarok. Leroskadok a székre és előkotorászok egy kis festményt. Anya, Firen, a dadus, Briette és én vagyok rajta- Anya! Dadus! Ti is elmentetek... Ardon!- kiáltom a fiú nevét és kitör belőlem a fojtogató sírás. Kopognak így gyorsan megtörlöm az arcom- Ki az?
- Felség! Megértem hogy egyedül szeretne lenni, de muszáj még elvégezni az utolsó simításokat mielőtt kezdenénk...- Camilla. Felsóhajtok és kinyitom előtte az ajtót. Gyorsan megigazította az arcom hogy ne látszódjon hogy sírtam- Én sajnálom!- mondja a lány majd kivezet ahol már a király vár. Hatalmas vigyor terült el az arcán. A kezében ott a hercegnői koronám. Ja igen... Az esküvő keretében meg lesz az avatásom. Miszerint én leszek Nevnea hercegnéje. Rám adja a koronát és tartja a karját amibe belekarolok. Levezet a palota hatalmas templomába aminek az udvarába az alattvalók vannak jelen akik már nem fértek be a templomba. Az első sorban megláttam Elana-t. Amikor összekapcsolódott a tekintetünk az ő szeme és az enyém is könnybe lábadt. Alig ismerte meg a bátyját én már el is vettem tőle... A templom ajtó kinyílt elttünk a kórus pedig elkezdte azt a dalt amit arra jelöltek ki amikor én bevonulok. Végig megyek a királlyal a hosszú templom "folyosóján". Mindenki állva néz végig rajtam. Firen ott áll az első sorba és sajnálkozva néz rám. A húgom kezét fogja aki ide akar hozzám rohanni de a bátyám nem engedi. Mikor az oltár elé érünk a király felém fordul és ad két puszit az arcomra majd halkan hogy csak én halljam így szól:
- El ne szúrd!- és ott hagyott. Megfordultam és Paris már nyújtotta is a kezét. Nagyon nagy erőfeszítés kellett ahhoz hogy ne szaladjak ki innen. A kezem belecsúsztatom az övébe.
- Gyönyörű vagy!- súgja majd megsimítja a hasam- Remélem a gyerekünk is ilyen szép lesz.
- Tisztelt Arkiel és Nevnea!- kezd bele a pap- Hatalmas nagyurunk Daniel király és James király. És kedves jegyespár!- néz ránk- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk két fiatal szívének egyesülésének- ezzel egy probléma van: az én szívemnek a párja nem ennél a taplónál van. A pap elmondta a szentbeszédet én pedig majdnem mindent végig kommentáltam fejben- Szóval Amelia Juliette von Arden! Arkiel hercegnője! Fogadod-e hogy mindörökké kitartasz az itt megjelent Paris Amad D'Pool Nevnea hercege mellett?- nem- Mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben míg a halál el nem választ?- remélem hamar itt lesz az a halál. Nem akarom...Ránéztem a királyra aki vigyorogva várta a válaszom. Ő azt hiszi, hogy azért vagyok itt mert meggondoltam magam és Ardon csak egy hiba volt. De nem! Azért vagyok itt mert Ardon velem van. Legalábbis egy része... Itt a hasamban.
- Igen atyám!- szólok a papnak- Fogadom!- ez az egy szó olyan nehezen jött ki a torkomból hogy azt hittem megfulladok. Ezt a szöveget elmondta Parisnak is aki vigyorogva mondta ki a "fogadom"-ot.
- Ezennel önök férj és feleség! Megcsókolhatja a menyasszonyt!- mondja a pap és alig vettem levegőt Paris mérgező ajkait éreztem az enyémen. Nem akartam visszacsókolni ám Paris belemarkolt az oldalamba ami annyira fájt hogy sikítani akartam és amikor kinyitom a nyelve egyből átcsusszan az én számba. Mikor érzékelte hogy ebben én nem veszek részt elhúzódik és az összegyűltek felé néz.
- Kedves emberek! Nem csak az esküvő miatt gyűltünk itt ma össze!- kezd bele- Hanem amiatt is hogy Amelia Juliette von Arden aki mától már Amelia JulietteD'Pool-t megkoronázzuk Nevnea hercegnéjévé.- azzal az atya felé fordul akinek a kezébe már ott volt egy párna rajta a koronával:
Paris felém fordul és a hercegnői koronám leveszi és a helyébe felhelyezi a másikat. Mindenki elkezd állva tapsolni míg Paris édesanyja a szemét törölgeti. Ő egy nagyon aranyos asszony. Paris felkap az ölébe és kiszalad velem a templomból... Tudom mi következik... A bál és utána.... A Borzalmas Nászéjszaka...
BẠN ĐANG ĐỌC
Ha akarod ha nem... {BEFEJEZETT}
Lãng mạnNem akarom... És? Senkit nem érdekel. Az sem érdekel senkit hogy mit érzek. Senkit sem érdeklek. Kivéve őt. Ő törődik velem..... Amelia a király első leánya bátyja intése ellenére beleesik a legnagyobb csapdába. A szerelembe. Így van a lány szerelme...