Ha akarod ha nem... {BEFEJEZETT}

Álmok...

{Amelia}

- Van egy lányom?- kérdez vissza. A szemei teljesen kikerekednek és a falnak támaszkodik- 5 éves igaz?- kérdezi mire én bólintok- És... Mesélsz róla?

- Mit szeretnél tudni?- kérdezem és mellé állok majd én is neki dőlök a falnak.

- Hogy hívják? Hogy van? Kire hasonlít?...- hadarja el.

- Caroline a neve. Nagyon egészséges kislány. És iszonyúan okos, a korához képest nagyon fejlett. leginkább rám hasonlít viszont a száj és az orr formája a tiéd. Meg a szemében is a csillogás. Az is a tiéd...- mondom és elmosolyodok. Ő is elmosolyodik és a semmibe bámul.

- Amelia!

- Tessék?- mondom és rá nézek. Ő rám emeli gyönyörű csillogó, barna szemeit.

- Mesélj a múltunkról! Kérlek!- mondja és a kezemet a mellkasához emeli.

- Mit szeretnél tudni?- kérdezek vissza. Nem szeretném feltépni a régi sebeket. Az Álmok... Talán azok segíthetnének...

- Mindent. Azt, hogy hogy találkoztunk. Miképp szerettünk egymásba. Hogy alakult a kapcsolatunk. Mindent.- mondja és közben artikulálva hadonászik.

- Hát én ugye Arkiel hercegnője vagyok. És meg kellett tanulnom oldal lovagolni...- kezdek bele a történetünkben. Minden egyes részletre kitérek. Néhány résznél felnevet, néha pedig legörbül a szája. Hatalmas beleéléssel mesélek, hiszen azt akarom, hogy azt érezze amit akkor- És most itt vagyunk.- fejezem be a történetet széttárt karokkal.

- Hű... Szép bonyolult életed volt abban az egy hétben...- mondja és zavartan megmasszírozza a tarkóját.

- Te tetted azzá...- nevetek fel- De egy percét sem bántam meg. hirtelen lépéseket hallottunk majd két őr jelent meg a kis utcában. Ijedten Ardon felé kapom a fejem aki azonnal veszi a helyzetet és berántott a legközelebbi házba. Hallom ahogy eltrappolnak majd vitatkoznak.

- Biztos, hogy a királynét láttad?- szól az egyik.

- Biztosan. Ugyanolyan szőke fényes haja volt, és smaragd zöld villogó szemei.- feleli a másik. Érdekesen írt le az egyszer biztos... Hallom a lépteiket és újra visszatér a csönd. Ardon felé fordulok aki engem figyel.

- Ez meleg volt...- nevet fel kínosan.

- Az volt. De ami még érdekesebb az az, hogy én reggel szóltam a királynak, hogy elmegyek.

- A király volt az aki megszúrt?- kérdez vissza és nyel egyet.

- Igen, de ne aggódj! Abban a tudatban él, hogy megölt. Amúgy mi ez a hely?- kérdezem és körbe nézek.

- Ez?- néz körbe Ardon is- Ha jól látom akkor egy kupleráj.- mondja ki nekem pedig kikerekedik a szemem. Nevnea asszonyai a testükből akarnak megélni?!

- Ardon!- a hangom megremeg. Én vagyok a királyné... És semmit nem tudok az országomról...- Menjünk innen mielőtt...

- Amelia?- hallom meg Camilla hangját. Na várjunk! Camilla? Ő mit keresne itt?

- Camilla?- fordulok a hang felé. És igen. Ott állt az az ember akiből ezt sosem néztem volna ki, hiányos öltözetben. Egy szobából jött ki... Utána pedig egy férfi. Azt hiszem teljesen egyértelmű, hogy mi történt.