Ha akarod ha nem... {BEFEJEZETT}

Miért pont hercegnő?

{Amelia}

Ardon elvitt a házához. Takaros kis otthon. Egy egyszerű kis fakunyhó mégis olyannyira hívogató. Éppen az ajtó felé sétáltunk amikor megláttam egy kislányt a földön összekucorodva.

- Ardon!- megbököm a fiú kezét- Nézd!- már mentem is a kislány felé és nem érdekelt semmi- Szia.- köszönök neki.

- Öhm... Szia.- köszön félénken. Mogyoró barna szeme és ugyanolyan színű haja van. Roppant módon emlékeztet Ardonra de el is vetettem minden féle rokoni kapcsolatot amikor az említett fiú mellém lép és elkezdi méregetni a kislányt.

- Mit csinálsz te itt ilyen egyedül?- kérdezem lágy hangon és a lány barna szemeibe nézek.

- Várok valakit.- mondja a lány mosolyogva és felnézett Ardonra- És azt hiszem meg is találtam...

- Engem kerestél?- kérdezi egyből Ardon. Akkor ő is észrevette a pillantást.

- Igen.- vágja rá a kislány- Elana vagyok.

- Szia én... -Ardon viszont nem tudta befejezni.

- Ardon. Tudom.- mondja a kislány egy hatalmas mosollyal az arcán- Tudnánk beszélni? Mondjuk nem az utcán?

- Öhm... Persze.- mondja a fiú és megfogja Elana kezét- Gyere elmegyünk hozzám.- Elana bólint- Amelia is jön rendben?

-Persze!- a kislány mosolyogva megfogja az én kezem is- Amúgy ti szerelmesek vagytok?- felváltva néz ránk és úgy szugerál minket. Én elpirulok és úgy nézek Ardonra.

- Nos... Hát... Igen.- válaszol helyettem a fiú. 

- Aranyosak vagytok!- vágja rá a kislány és besétál az ajtón amit a fiú kinyitott. Mind a ketten tátott szájjal megyünk utána hisz nem minden nap találkozik az ember egy ilyen életteli kislánnyal mint amilyen Elana. A ház belülről is otthonos. Van benne maximum 4 szoba abból 2 hálószoba. Ardon levágódik egy székre és Elanára néz.

- Na mesélj!- mosolyodik el a fiú- Honnan ismersz?

- Ezt nehéz elmondani hiszen alig ismersz 3 perce és igazából nem is értem miért vagyok itt mert anyáék megtiltották és....- hadarja Elana egy szuszra de Ardon közbe vág.

- Mit nehéz elmondani?- mogyoró barna szemei elsötétülnek és bámulja a kislányt.

- Én a húgod vagyok!- Elana összeszorítja a szemeit és kifújja a levegőt a száján. Ardon szemei kitágulnak, ajkai elnyílnak és hátra dől a székben.

- Az nem lehet!- csattan fel mire Elana és én is összerezzenünk- A húgomat elvitték. És azt mondták hogy meghalt. Te nem lehetsz a húgom...- hangosan sóhajt egyet és beletúr barna tincseibe. A szemeit összeszorítja és mintha egy könnycsepp kicsordult volna.

- Velem azt a mesét etették be hogy a szüleim az utcán hagytak. Ami félig igaz is. Az anyukám szőke hajú kék szemű az apukám ugyanígy csak zöld szeme van. Na most az ki van zárva hogy én barna szemmel és hajjal legyek az ő gyerekük. Ezért elkezdtem nyomozni... Találtam papírokat az egyik fiókban ami egy eladásról szólt. És amikor megláttam az árut...- Elana szeméből kifolyt az első könnycsepp. Majd a második és így tovább- Az áru Elana Liver volt. Vagyis én! Eladtak a szüleim!- keservesen sír a kislány és nem tudunk neki segíteni. Oda szaladok hozzá és magamhoz szorítom.

- Te vagy a húgom...- suttogja Ardon- Istenem!- a fejét hátra hajtja és ő is elkezd sírni. Kitárom felé a jobb kezem mire ő mindkettőnket szorosan átölel. Körülbelül 5 percig lehettünk így amikor kopognak. Ardon elenged minket és az ajtóhoz megy.

- Jó napot kívánok!- hallok meg egy férfi hangot- Mi a hercegnő keresésére kinevezett csapat tagjai vagyunk!- mondja a férfi. Értem ahogy lefehéredek és elengedem Elana-t. Körbe nézek és amilyen gyorsan csak tudok rejtekhelyet keresek magamnak. Bemegyek egy konyha szerű helyiségbe ahol találok egy nagyon kicsi szekrényt. Talán ha összehúzom magam akkor beférek. Meg is próbálom és láss csodát épp hogy levegőt venni tudok. Elana rám csukja az ajtót így egyedül maradtam a sötétségben.

- A hercegnő eltűnt?- kérdi Elana ártatlan hangon.

- Igen.- a férfi hangjából egy csepp kedvességet sem lehet kihallani- És a király azt a parancsot adta ki hogy minden egyes házba be kell kopognunk. Így szeretnénk átkutatni a házát.

- Uraim! Vendégem van! Nem lehetne...- kezdi Ardon.

- Nem!- vágja rá mindkét hang. Hallom ahogy nyikorog az ajtó és a két őr belép rajta. Egyre közelebb hallom a lépteket amikor Ardon felszólal.

- Kérem! Ott az anyám emlékei vannak...- hallom ahogy elcsuklik a hangja csak nem tudom hogy ez igazi vagy nem. Bár itt csak edények vannak szóval szerintem nem- Azt kérem ne nyissák ki!

- Rendben!- sóhajt egyet a férfi- Nem találtunk semmit szóval elnézést a zavarásért. Viszontlátásra!

- Viszlát!- köszön Ardon és Elana. Nagy nehezen kinyitom a szekrény ajtót és kibújok.

- Huuuuuu....- sóhajt Elana- Te vagy a hercegnő... És Ardon nem herceg... Szóval ti egymásnak tiltottak vagytok.

- Igen.- válaszolok közben pedig lehajtom a fejem.

- Amelia! Bemennél egy percre abba a szobába?- kérdezi a fiú akit mindennél jobban szeretek és rámutat az egyik zárt ajtóra. Ránézek de ő csak a húgát nézi. Bólintok és besétálok a hálóba. Istenem! Miért pont hercegnő vagyok?