~2. rész~

253 14 2
                                    

Másnap /Rosé szemszöge/

Há-hány óra van?-mikor megláttam az időt,azt hittem hogy idegrohamot kapok.-Jennie,kelj már fel! Csak fél óránk van elkészülni, és hogyha ez nem elég tíz percre van a suli.

Jajj hagyj már! Ha annyi lenne az idő rég szólt volna az órám.-Mondta Jennie fáradtan,majd a fejére húzta a takarót.

Ha nem hiszed el nézd meg az időt...-Mikor meglátta hogy már csak 27 percünk van egyből kipattant az ágyból.
Én megmondtam.-mondtam elégedett mosollyal.

Ha..ha...ha, inkább készüljünk...-És már el is indult a szekrényéhez.Ha jól láttom egy fehér pólót, és egy fekete nadrágot vett ki.

Rosé te nem készülődsz?-kérdezte mosolyogva.

De már megyek is.-Kínos mosollyal hagytam el a szobáját.

Kukkoló- de ezt már nagyon halkan hallottam.

Nem tudom hogy mit vegyek fel.- Elkezdtem nézelődni a szekrényemben, nehezen de találtam pár elviselhető ruhadarabot. Választásom végül egy féhér pólóra és egy fekete nadrágra esett.-De ez annyira hasonlít Jenniere. Keresek hozzá még valamit.- Nehezen de megtaláltam az egyik kedvenc farmer dzsekim.- Na ez így már jobb. De... a nadrág nagy rám.- Mennyi bajom van. Gyors előkerestem a fekete övem.- Na így már tényleg jobb.

Rosé kész vagy már? Már csak 5 percünk maradt, és tudod mit mondott az ofő.-Nézett rám kérdőn

Tudom...Hogy ne késsünk, mert 2 új lány jön az osztályba.-mondtam mosolyogva.
Remélem hogy kedvesek lesznek.

Én is.-mondta mosolyogva.-Na de mostmár tényleg induljunk.

Hát nem ártana,mert már csak 3 percünk van. Szerintem menjünk biciklivel.- amint ezt kimondtam Jennie rohant a bicikliért.

Gyorsan fel pattantunk a biciklire persze nekem kellet a csomagtartón ülni, mint mindig. Jennie úgy tekerte a biciklit mint még soha. Hosszú, és selymes haja párszor arcomba szállt, na de ez legyen a legkisebb bajom. Megérkeztünk a suli kapujához, gyors le zártuk a biciklit, és haladós tempóban el kezdtünk sétálni a teremhez. Az épület előtti nagy táblán az állt hogy bizony terem csere van.

Ezt nem hiszem el... Miért raknak át minket egy olyan épületbe ahol még sosem voltunk?-Kérdezte idegesen

Lehet ha be értünk volna időben akkor a többiekkel el találtunk volna oda.-Mondtam mérges tekintettel

Haha...ha nagyon vicces vagy.-Mosolyodott el Jennie.

Na de mindegy jó lenne ha el indulnánk, mert már három perce bent kéne lennünk.- El kezdtük kisebb pánik hangulatban át menni a másik épületbe. Szerencsére pár perc alatt át is értünk.
Na és melyik terembe is vagyunk?-Kérdeztem ideges hangnemben.

Ha jól emlékszem A9.-Mondta Jennie

Akkor induljunk mert az lesz a vége hogy az igazgatóiban végezzük.-
El indultunk a terem felé, elég hangos beszélgetés hallatszodott bentről. Egyre közelebb értünk az ajtóhoz, Jennie előre szökkent, kopogott majd be nyitott.

Beléptünk, és alig hittem el amit látok. A szívem olyan hevesen vert mint még soha, Jennie is gyorsan el vesztette jó kedvét. Ott álltunk le dermedve az ajtóba. Még azt se vettük észre hogy a tanár már háromszor köszönt nekünk. Csak álltunk, és néztük a két új lányt, vagyis leginkább csak az egyiket, aki szintén viszonozta ezt a tekintet, és a szemében látni lehetett a határtalan gyűlöletet. Végre sikerült észhez térnünk, de a tanár már rég feladata.

Lányok, bemutatom nektek az új osztálytársaitokat. A barna hajú Kim Jisoo, a szőke pedig...- mondta volna a tanár, de Jennie közbe vágott

Lalisa Manoban- Mondta undorral az arcán.

Imádom ahogy utálsz /ChaeLisa ff./Donde viven las historias. Descúbrelo ahora