Imádom ahogy utálsz /ChaeLisa ff./

~1. rész~

Rosé szemszöge

Telnek a napok, a hetek, a hónapok,és az évek amióta utoljára láttalak. Nem tudlak elfeledni hiába akarod. Te vagy a tökéletes nő számomra.
Mindig amikor megláttalak azt akartam hogy ajkaink összeérjenek, és nyelveink vad táncot járjanak.De tudom hogy ez lehetetlen, hisz elmentél, és örökre itt hagytál. Néha annyira jól lenne ha itt lennél mellettem...
Na de ne rágodjunk a múlton, hanem inkább térjünk vissza a jelenbe.

Rosé vagyok, mármint ez a becenevem, mivel a születési nevem nem szerettem.Az anyukám 7 éves koromban úgy döntött hogy egy árvaházban kell töltenem a fél életem,mivel a nevelőapám ki nem állhatott.A vérszerinti apám pedig azt sem tudja hogy létezek.

A gyermekkorom tele volt csalódással, és szenvedéssel.De nem nyavajgok mert  azért voltak jó dolgok is az árvaházban, például Jennie a legjobb barátnőm akivel szinte már a testvérek vagyunk. Sok jót, és rosszatt is átéltünk már együtt, de mindig számíthattunk egymásra. Nem mellesleg mostmár vele élek egy házban. Jenniet el vették a szüleitől mivel eléggé sokat ittak szépen fogalmazva.

Rosé azért annyira nem volt unalmas a sztorim hogy kikapcsolj.-nevetett kínosan Jennie.

Sajnálom Jennie,kérlek folytasd! Esküszöm hogy most már figyelni fogok.

Ugye nem Lisara gondolsz már megint?-kérdezte felhúzott szemöldökkel

Dehogy már rég túl léptem rajta.-Mondtam, majd rá mosolyogtam a lányra hogy nehogy gyanút fogjon.-
Te Jennie lassan mennünk kéne haza, tudod holnap korán kell mennünk suliba.

Ajjj tényleg igazad van,induljunk is.-Ezután felpattantunk,és elindultunk hazafelé.