Az új osztalytárs! Taegi

6.rész

Taehyung szemszöge;

Nagyon örültem annak hogy yoongi megbízott bennem! Szinte fülig érő mosollyal ballagtam az iskolába menvén. Nyílván pár ember hülyének is nézett de most nem érdekelt ... Csak yoongira tudtam gondolni! Annyira csodás hogy egy napja ismerjük egymást még is megbízik bennem, igaz nem maximálisan..de elfogom érni azt is majd idővel! Végre megérkeztem ezért izgulva bár de beléptem a terem ajtaján.
-sziasztok!-koszontem az osztálynak akik szinkronban köszöntek vissza. Vigyorogva yoongi padja elé lépkedtem majd megálltam előtte. Egyik füléből kihúzta a fülest S kíváncsian rám pillantott. Annyira aranyos...
-szia...yoongi!-vigyorogtam rá mint a tejbetök. Egy mosolyt csikart ki magából majd biccentett felém. Vissza helyezte a fülesét majd tovább hallgatta a zenét. Leültem mellé S lebiggyesztett ajkakkal pásztáztam arcát.-most haragszol?-kerdeztem szomorúan. Újból kivette a fülesét S megrázta a fejét.

-nem... miért haragudnék?-kerdezte össze ráncolt szemöldökkel.

-hat...a tegnapiért...-mondtam mosolyogva. A fiú elpirult majd a padot kezdte pasztázni.

-n..nem...ha..haragszok...-felelte dadogva ami egy újabb mosolyt csalt arcomra. Csupa meglepetés ez a fiú...

-akkor jó!-feleltem -mit hallgatsz?-kerdeztem kíváncsian.

-semmit!-vágta rá azonnal. Egy huncut mosolyt ejtettem majd egy gyors mozdulattal a fülembe helyeztem az egyik felét.-hèj!- kiállított rám durcásan amiért az egész osztály tekintetét magára vonzotta. Szégyenlősen lehajtotta a fejét majd szúrós szemekkel rám pillantott. Aranyos....de nagyon. Egy halk zene csendült fel mely nyugodtságot idézett fel bennem.-most miért kellett el venned?

-miért? Szerintem jó ez a zene!-feleltem mosolyogva majd behunytam iríszeimet hogy jobban élvezhessem a zene lágy ritmusát.

-t.. tényleg?-kerdezte meglepődve

-igen!-vágtam rá amire elpirult. Nicsak...morcos yoongi most eléggé pirulos kedvében van. Bejött a tanár ezért kénytelenek voltunk eltenni a telefont. Sohajtva üdvözöltük őt majd vissza ültünk a helyükre. Sajna Vagy nem sajna...kedvem lenne egész nap yoongival lenni.... És megrontani,annyira ártatlan tekintete van hogy csak is azt sugározza magából... Nem tudok neki ellenállni. Annyira vágyom a testére...vagy nem csak a testére? Már magam sem tudom... De ...te vajon hogy érzel? Egy perverz mosoly kíséretében combjára simítottam tenyeremet S feljebb csusztattam de mielőtt elértem volna intim helyét megálltam S ott kezdtem cirogatni selymes bőrét. Nyílván rövid gatyában volt-ami kiemelte feszes combjait- ezért könnyebb dolgom volt. Kezdődhet a "hozzd zavarba yoongit" akció. Kezeim simitására megugrott egy kicsit S éreztem felhevült bőrét. Úgy tettem mintha nem csináltam volna semmit S a tanárra figyeltem.

-m..mit...mit cs...csinálsz...?-kerdezte pirospozsgás arcal S megnyalta ajkait.

-én? Semmit!-feleltem ártatlanul. Kezeivel próbálta lelökni tenyeremet de makacsul megszoritottam neki hogy már pedig itt fog maradni. Párszor meg próbálkozott aztán egy lemondó sóhaj kíséretében beharapta alsó párnácskáját S próbált figyelni az órán. Hallottam szapora lélegzet vételét ami miatt egy nagy mosoly jelent meg arcomon. Szóval te sem mondasz nekem nemet yoongi...ez egy jó jel. Pár perc múlva kicsengett S az ajtón egy nagy mosolyú fiú esett be.

-SZIA TAEHYUNG!-integetett nekem hevesen hoseok. Biccentettem felé majd megvártam míg a padunk elé ér.-vegre hogy megtaláltalak! Tegnap megígértem hogy bemutatlak a barátaimnak! Ezért szeretném ha velem jönnél.-felelte vigyorogva. Sohajtva yoongira néztem aki kíváncsian elemezte végig. Mosolyogva megingattam fejemet majd vissza pillantottam a várakozó fiúra.