Egy különös sors (jeff the killer x reader)

1.rész

Gondolkodj csak el egy picit. Igen te ott a képernyő elött lévő személyről beszélek. Sokan azt mondják hogy a creepypasták nem léteznek. Attól hogy ezt mondják nem jelenti azt hogy nem lehet igaz. Bármikor fordulhat a kocka. Erre a könyvre szánd rá a képzelő erődet. Gondold el ahogy a mindennapjaid percől percre változni fognak vagy változhatnak.
Jó olvasást.

A nyomasztó suli hét után szépen haza mentem. Lepakoltam a cuccaimat, ettem, megcsináltam a házi feladatot. Utána elmentem egyet sétálni anyu engedéjével. Azzal a magyarázattal hogy egy kicsit szívesen elmennék sétálni hogy kikapcsolódjak. El is engedett.
A nagy sétálás közben láttam egy elhagyatott házat aminek az összes ablaka be volt törve. Eléggé elhagyatotnak tűnt. Pókhálók lepték be a sarkokat mindenhol. Számomra egy picit ilyesztő volt. Menni akartam volna tovább de az út másik oldalán ott állt egy kb 18 éves fehér pulcsis fekete farmer nadrágos fiú volt. Nem tudtam eldönteni hogy ez Jeff volt vagy csak képzelődtem. Aztán megdörzsöltem a szemem hátha csak halucinálok. Mire újra kinyitottam már nem volt ott. Utána elgondolkoztam rajta hogy tényleg lehetséges? Picit megnyugodtam,mert amikor már megdörzsöltem a szememet már nem volt ott. Olvasni megint más mint tényleg látni. Aztán úgy gondoltam hogy inkább haza megyek gondoltam hogy mára ennyi nekem elég volt. Amikor haza értem vaciláltam magammal,hogy nyitva haggyam az ajtót vagy ne. Inkább becsuktam... Biztos ami biztos.
Másnap reggel felkeltem elmentem reggelizni.Megettem a mindennapos zabkásámat. Bekapcsoltam a tv-t és láttam hogy újabb gyilkosság történt. Néztem hogy milyen utcában történt. Elsőnek elhaladt az utca cím mellet a figyelmem. Mire elnéztem bemondták annak az utcának a nevét amitől összerezzentem. Mert tőlünk egy fél sarokra volt az a ház ahol a gyilkosság történt.
Ezek után is biztos voltam abban hogy elakartam menni sétálni este. Bár egy picit elgondolkoztam rajta, hogy mégis csak egy gyilkos járkál kint este. Én vajon akkor is előszeretettel elmennék sétálni? De eldöntöttem mindent félre söpörve hogy én akkor is elmegyek sétálni.

<Time skip>

Besötétedett és én útnak indultam. Megint arra mentem amerre egy héttel ezelőtt történt,hogy a fiúval találkoztam. De most nem volt ott az a fiú. Inkább tovább sétáltam nem sokkal utána haza értem. Most nyitva hagytam az ajtót hogy tényleg jeff az vagy sem. Letusoltam után fogat mostam és elmentem aludni. Egyszer csak felkeltem arra hogy valamilyen nyikorgást halottam. A szobám elötti lépcsőn aztán benyitottam és egy fehér bőrű vágott szájú srác közelített felém egy késsel ami már véres volt aztán realizáltam hogy ez Jeff volt az. Aztán egyre jobban közelített felém. Ami számomra aranyos egyben idegörlő volt. Aztán le akart szúrni de valahogy a gyors reflexemnek köszönhetően kivédtem. De ezek után pszichopata módon elkezdett nevetni. Közelebb hajolt és azt súgta a fülembe hogy

-go to sleep

-na itt volt az a pillanat hogy éreztem hogy végem van. Majd valami kendőt belenyomott az arcomba. Minden elsötétedett hirtelen...

Ezlett volna az első rész.Igaz hogy ez lesz az első könyvem de úgy gondoltam hogy bepróbálkozok. Remélem tetszett ha igen vote és commenteljetek addig is köszi
:3❤️