Egy különös sors (jeff the killer x reader)

20.rész

~Reader szemszöge~

Sajnos a lábam miatt elájultam. Valószínűleg Jeff tudomást szerzett már róla. Még a levelet se adtam oda Bennek. Remélem nem olyan fontos dolog van beleírva....
Egyszercsak bevillan elődtem a múltam. Felfedeztem azt hogy 1 éve élek már itt. Részben boldogsággal. Egy dolog van amit soha nem felejtek el... Amikor Jeff megölte a szüleimet. Nagyon szeretem meg minden de, nem értem hogy ezek után hogy szerethetem őt. Sokszor úgyérzem hogy erre nem kellene a választ találni. Kicsinek is olvastam már creepypasta könyveket. Soha nem gondoltam volna hogy így itt leszek velük együtt és bírni fognak engem. Vagy csak az hogy egyántalán hogy élnek. Na mindegy hogy valami jó is legyen valahogy felkellene érednem a kómából. Logikusan megpróbákok aludni.

Kis idővel később

Istenem hogy mindíg kikeljen hogy égjen a retinám abba a teletabikkal tele nyomott lámpával. Senki nem volt mellettem. Amikor felkeltem. Nemsokára ajtó nyitásra lettem figyelmes. Jill volt az.

-Hogy vagy?

-Mostmár jobban vagyok....

Mi az valami baj van?

-Á ugyan semmiség. Csak szomorú vagyok hogy Jeff nincs itt.

-Ne szomorkodj miatta. Tegnap haza zavartuk mert már több napja ott volt melleted és nem evett és nem ivott.

-Ja jó

Nemsokkal később Jeff benyitott egy tálcányi kajával. Fel se tűnt neki hogy már felébredtem...

-Jill, (neved) mikor fog felkelni?

-...... (Jill kiment az ajtón)

-Most mivan?? Nem mondtam semmi bántót

Én meg csak néztem őt tétlenűl hogy mikor tűnik fel neki hogy élek. (XD) kisebb idő múlva felfedzte hogy élek. Amikor meglátott egy szót sem szólt. Csak szorosan magához ölelt és nem akart elengedni. Számomra ez annyira meghatott hogy elkezdtem sírni. A könnyeim lefolytak az arcomon és Jeff pulcsija lett tiszta könny. Annyira átitatódott hogy azt már ő is érezte.

-(neved) miért sírsz?

-Nagyon hiányoztál. Féltem hogy nem kelek fel többet.

-Ne is gondolj ilyenekre.

-Jeff kérlek ide hívod Bent kérlek?

-Azt a kerti törpét mi a francnak?

-Jeff...

-Jó rendben.

Olyan kis aranyos amikor duzzogva megy ki az ajtón mint valami ovis. Nemsokára bejöttek mind a ketten.

-Jeff kitudnál kérlek menni?

-Persze rögtön el is mennyek. Elhúzok a faszba azt valjál szerelmet a kerti törtpének.

-Jeff nincs semmi köztünk Bennel....

-Rohadj meg Jeff hogy kerti törpének hívtál.

Megint elkezdtem sírni.

-Egy szörnyeteg vagyok Ben. Soha semmi nem sűl úgy el ahogy azt szeretném. Viszont egy levelet át szeretnék adni neked.

-köszönöm (neved) és nem szörnyeteg. Majd beszélek vele nem aggódj miatta. Neked inkább pihenned kellene.

Ben elkezdte kibontani a levelet és olvasni kezdett. Ahogy elolvasta jót mosolygott valamin.

-Mennem kell portyára nemsokára találkozunk.

-Oké. Jeffet ne felejsd el.

-Rendben.

Azzal ki is ment az épületből. Nekem mostmár csak kikellene találni valamit hogy én mit csináljak. Gondolkoztam hogy megpróbálok lebegni. Elsőnek hanyagoltam az ötletet.
Teltel a napok folyamatosan néztem a híreket. Egyre több gyilkosság volt Jeff által. Nemsokára meggyógyult a lábam is. Rájöttem hogy ha nincs itt akkor egyedül vagyok. Nem voltam benne biztos hogy esetleg az helyes esetleg hogy elmegyek. Leszokok a gyilkolásról és olyan életmódot folytatók amilyet terveztem. Szépen összepakoltam a és végig néztem az üres szobán. Hirtelen olyan tágassá vált. Nem akartam sokáig nézni mert annlá nehezebb lesz itt hagyni az emlékeket. A szemem miatt már remélem nem kell aggódnom. Se ki nem voltt otthon így elindultam. Elindultam haza felé. Mivel Jeff megölte a szüleimet így rámszált. Amikor oda értem olyan fura volt hogy csönd van. Amikor bértem szokásosan levettem a cipőmet és benéztem hogy mit tudnék enni. Amikor kinyitottam hűtőt olyan szag áramlott ki hogy az fog sírba vinni. Gyorsan kisuedtem mindent belőle és kidobtam. Meg mindent letötöröltem mert tidzta volt minden. Mégis csak 1 évig voltam távol. Utána hogy minden a régi formályában volt elindultam ennivalót venni. Szépen bevásároltam és vettem kenyeret, felvágottat stb...
Amikor vártam a kasszánál belebotlottam egy plakátba. Állás ajánló volt. Gondoltam elolvasom mert valamiből majd megkell élni. Újságszerkesztőnek nem is lennék olyan rossz szerintem. Kiköltözném külföldre és egy új élettel kezdhetnék neki. Szomorú voltam otthagyni a többieket de, ezt tartottam helyesnek. Jeff miatt sokáig depiztem de már túltettem magamat rajta mondhatni... Teltek ugyan csak a napok sikeresen felvettek az új állásomra. Boldog voltam. Sok anyagot és ügyet dolgoztam fel. A dolgozókkal hamar jóba lettem. Valahol üresnek éreztem magamat. Eljött a 19. Születésnapom. Sok ajándékot kaptam és egy nagyot buliztunk. Bulizás közben félre hívott a főnököm. Ájanlatot tett nekem a
Mexikói újság ügynökségnek. Szívesen elfogadom... Bár nagyon nehezen hagyom itt a helyet. Mostanában nem volt annyi gyilkosság amikor elmenten. Elfgoadtam az ajánlatot és mindent aláírtam. Már külföldre kaptam egy szép városi tágas házat. Sok házat választhattam volna de ez votl a legszimpatikusabb. Amikor haza értem. Nagyon boldog voltam hogy sikerült elérni a célomat. Már elkezdtem előre tervezni mert kaptam 10 napnyi szabad napot mert, a dolgozás mellet nem tudnám összepakolni a cuccaimat. Elmendtem letusolni. Azután hogy lefürödtem elmentem aludni. Nagyon jó volt egy nyugtató zene mellet aludni. Ilyenkor megfeledkezek minden rossz dologról.

<Time skip>

Csodás reggelre ébredtem. Gyorsan felkeltem és egy kávé mellet kiültem a teraszra ébredezni. Amenyire a gyilkosoktól hemzseg ez a hely nagyon megnyugytató. Hiányoznak de már biztos elfelejtettek... Mindegy nem is ez a lényeg. A poharakat elkezdtem összepakolni. Utána jöttek a tányérok és az evőeszközök. Ahogy azokkal végeztem elkezdtem a képeket bepakolni. Nem volt olyan sok így hamar végeztem. Amikor pakoltam ki a fiókjaimból megtaláltam a régi telefonomat. Gondoltam bekapcsolom hátha valami érdekeset találok rajta. Amikor megláttam a képeket rájöttem hogy én elmenekültem a fájdalom elől. Nagyon felhúztam magamat rajta és még inkább hajtott a vágy hogy elköltözzek. A nap végére végeztem is a fél házzal. Holnapra már a pakolással meg is vagyok. Utána már csak a kanapé és társai lesznek.... Este még megittam egy teát és film nézés közben elaludtam.

Sziasztok bocsi hogy nem írtam ki hamarabb csak sok dolgom volt. Picit rövidebb lett ez a rész mint a többi nemsokáta hozom a következő részt. Aminek nagyon örülök hogy nemsokára megközelítjük a 2k nagyon örülnék neki ha sikerülne azt is elérni. Addig is jó olvasást.❤️:3