Egyszer volt egy lány a nagyvilágban aki minden este várt a pillanatra, hogy mikor jön el az az idő hogy a creepypasták elviszik. Sajnos főszereplőnk hamar felcseperedett és kezdte elveszteni a reményt. Az egyik unalmas suli hete végén váratlan ford...
Ahogy reggel felkeltem felöltöztem valami kényelmesbe és folytattam a pakolást. A nagy pakolás közben az egyik fiókomban észrevettem a régi késemet. Már az összes régi késmet kidobtam pedig.... Na mindegy akkor ez itt ott végzi. Már a ruhás szekrényból már mindent elpakoltam. Boldog voltam amikor készen voltam. Mivel 1 heti szabadnapot kaptam így most maradt néhány napom. Gondoltam hogy a tóhoz lemegyek. Amikor leértem ott volt valaki.
-Jeff te vagy az?
Amikor megfordult egy 20 évieiben járó fiú volt.
Mire ő meglátott volna sikerült elbujnom egy fa mögé.
Annyira biztos voltam benne hogy pedig ő volt. Minnél hamarbb elkell hagynom ezt a helyet mert..... Nem tudtam magamnak választ adni hogy miért. Ezzel a gondolattal el is indultam visszafelé. Nemsokára haza is értem. A többi napomat pedug elhalasztaltam majd külföldre így már holnap indulok is New Yorkba. Bár szívesebben mentem volna Japánba. Amikor a reptéren voltam nagyon izgultam hogy milyen lesz újra repüpni. A szüleimmel nagyon ritkán mentünk el nyaralni. Amikor leszáltam és megkaptam a csomagomat már kint várt egy taxi. Kíváncsi voltam hogy, hogy fog kinézni a ház. Amint beszáltam mondtam rögtöna címet és elkezdődött az új hely felfedezése. Nagyon szép volt a város. Bár izgultam hogy milyen lesz az új munka hely meg az idő miatt. Picit nehéz lesz átállni de, nem fordítottam rá nagyobb aggodalmat. Ahogy megérkeztünk kifizettem a taxist és már rohantam fel a lakásomba. Gyönyörű kilátás nyílik a városra annyira szép volt hogy szavakkal nem lehetett leírni.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Cuccomat otthagyva az előszobában elkzdtem felfedezni az új lakásomat. A konyha az tipikus angol ebédlővel egybenyitva. A hálószoba szép tágas volt volt arra egy kisebb szoba ami valószínűleg a gardrób volt. A dobozaim elvileg holnapra már megis érkeznek. Eléggé elfáradtam így egy utolsó pillatást vettem a városra és elmentem aludni.
-álmomban-
-Hogy vagy (neved)?
-K-Kivagy te?
-Nézd meg hogy telnek az évek... Ben vagyok.
-Sz-Szia Ben... Azt hittem hogy rég elfelejtettek engem.
-Ugyan Jane meg Clock nagyon hiányol még most is szomorkodnak néha.
-Hát én már kiköltöztem amerikába.
-Hogy mii???? Jó vicc... Vagyis remélem.
-Hát nem. Tényleg itt élek mától fogva.
-A francba...
-Csak egy kérdés hogy tudtál a fejembe férkőzni?
-Hát még az egyik könyvben találtam egy leírást arról hogy, hogyan kell telepatikusan beszélgetni. A többiek is aligvárják hogy beszéljenek veled. Nélkülük nem sikerült volna ez az egész.
Amint kimondta mindenki ott volt kiveve Jeff... Nem nem nem szabad rá gondolni hisz ő hagyott egyedül... Gyorsan kapcsoltam hogy így mindenki szeretne velem beszélni. Elsőnek így mindenki ott volt elmeséltem nekik hogy miért költöztem ki meg ilyesmi. Aztán kb 1 óra múlva ők mentek reggelizni. Ennyit az időeltolodásról. Clock és Jane marast csak. Mivel Nina így vagy úgy rühel engem így nem is jött. Amúgysem volt ott akkor amikor én is. Nos igen, a lányok mindenféle sztorikat elkezdtek mesélni. Volt egy sztori ami már könnyesre nevettük magunkat mert Hoodi elvileg úgy beszipuzott hogy a konyhapulton táncolt. Masky-t inkább haggyuk. Jane elkezdett sütni főzni. Így mostanában ő csinálta a kajákat. Mondtam neki ha ott lenék szívesen megkostolnám. Jót mosolygott rajta. Bárcsak olyan boldogan lennénk együtt Jeffel mint Clock és Toby. Sajnos az érzésemet nem tudtam eltakarni az arcomról így a lányok látták hogy valami bántja a lelekemet. Elkezdtem nekik magyarázni hogy hiányzik valahol Jeff. Valójában és sem tudtam hogy mit érzek iránta már. Éreztem hogy ha barátok is maradnánk akkor sem olyan normális állapotban. A lányok sem tudnak semmit Jeffről még mindíg se kép se hang róla. Mindenkinek olyan tökéletes élete van. Nekem miért nem lehet? Mert gyilkos vagyok? Tudom hogy pokolra jutok meg minden. Annyit szenvedtem. Szeretném újra érezni a melegsékét éz ölelését és a soha nem visszakapott pillangókat a hasamban. Lehet hogy sok wattpadot olvastam tininek de amit 3 évvel ezelőtt átéltem az nem más volt hogy megtudhattam hogy mit jelent család. Mivel a szüleimet nem nagyon érdekeltem így nem nagyon hiányoznak. Barátokra leltem és egy olyan emberre aki más mint a többi. Gyorsabban tellt az idő amikor vele voltam. Csak úgy repültünk. Halmozódtak sorjában a kalandok és az élmények. Megbízott bennem és is benne. Ez már viszont a múlté. Megtanultam egyedül élni. Jó állásom és még jól is fizet és egy gyönyörű házban élek. Jeffnek is lett egy saját élete nélkülem. A sors azt mondta hogy az utain külön válnak. Ahogy ezt a lányok végig halgatták Jane bekönnyezve nézet.
-Imádom a fejedet te bánat hogy ott rohadj meg.
Clock is csak bólogotarott miszerint egyetért velem.
A lányok is nemsokára távoztak így üres maradtam újra. Jó volt így beszélgetni velük. Remélem egyszer még látlak titeket és nem csak olvasok rólatok akkor is ha gyilkosok vagytok.
Sziasztok itt van az újabb rész. Sok dolgom volt így nem nagyon jutott időm az előző heti részre. A jővőhét nem tudom hogy lesz mert kiskutyák fognak születni így minden időmet rájuk kell szánnom. Lehet hogy lesznek részek de elég rövidek. Addig is jó olvasást!❤️:3
