Egy különös sors (jeff the killer x reader)

11.rész Dupla Rész

~Reader szemszöge ~

Utána hogy besötéltűlt minden csak a múltamat láttam mielőtt jeff el hozott volna. Voltak barátaim meg minden de soha nem voltam az a típus hogy magamtól odamennyek hozzájuk. Csak azon tűnődök hogy az erőmet csak akkor tudom használni ha haragot érzek? Mert amikor félek nem annyira sikerű úgy minden. Egyszer csak egy nagy hangot hallottam amire kinyitottam a szememet nem más állt velem szembe mint Zalgo. Nagyon megilyedtem. Mert nem tudtam hazsnláni az erőmet se és még kiabálni se tudtam.

-(neved) álj át hozzám. Jobb dolgod lesz nálam.

-Biztos nem. Csak azért kellet neked mert van az a cuccos erőm. Különben amúgy is kinyirnál utána ha már nem kellek

-Nem ez nem így van. Álj át hozzánk.

-Mit nem értesz azon hogy nem akarok.

-De álj át. :-P

-Nem-_-

-Hát jó akkor itt fogsz megroskadni.

Nem sokkal később behurcoltak egy sötét szobába amiben volt egy kanapé egy asztal és egy szőnyeg. Eléggé kicsi volt de volt legalább volt WC nem úgy mint a többinek. Attól tartottam hogy vajon mi lesz velem. Megtalálnak vagy valami? Megint azt a szorongást éreztem mint amikor az erőm miatt lettem több napra bezárva. Reménykedtem abban hogy Jeffnek nem esett baja. Úgy gondoltam hogy ha fontos vagyok akkor úgy is elfognak jönni. Kaját úgy is kapok. Azt remélve hogy egyszercsak megfogok törni. Eltelt az első nap. Eltelt sok nap. Azt igaz hogy fogva voltam tartva de a kaja egész jó volt. Sok nap telt még el, és arra gondolva hogy Jeffék keresnek engem.

~Jeff szemszöge ~

Már sok napja keressük (neved) - et/át. Egybe biztos voltam hogy az a Rake volt. Mert amikor betört az ablak csak annyit láttam hogy egy fehér szörny mászik ki az ablakon(neved)-val/vel. Éreztem hogy egyedűl van és tart attól hogy nem találjuk meg. Szerencsére Slenderman intézkedett ezügyben. Spendert, Trenderman, Offendert is megkérete hogy segítsenek keresni. Spendernek egész jó csapata volt. Ott volt Cherry aki nagyon jó nyom követő volt egyben nagyszerű gyilkos volt. Akkor még ott volt Zero meg Kageo meg asszem Seedeather is bár abban nem voltam annyira biztos. Meg fantasztikus volt Bloody painter meg Puppether is.
Örültem hogy ennyien keresik őt mert már nagyon hiányzott nekem.

~Reader szemszöge~

Már lassan több mint egy hete bent roskadtam. Azt éreztem hogy ha el is jönnek értem nem biztos hogy túlélik vagy esetleg nem is keresnek mert Slendermannak nem vagyok annyira fontos.

Nem erre nem gondolhatok, bíztos hogy eljönnek értem, de mivan ha nem...

Az az érzet volt bennem hogy a napallok és az éjszakák is kezdenek egymásba folyni. Azt gondoltam hogy biztos úton vannak. Remélem megtalálsz Jeff  *sóhajt*

-Na (neved) nem gondoltad meg magadat? Mert fölösleges már várnod mert ők már nem jönnek el soha.

-Mondtam már sokszor hogy nem. De elfognak úgy is jönni.

-Ebbe annyira biztos vagy?

-Ugyan mi okom...

Bese tudtam fejezni a mondatot és a háta mögűl kihúzta Jeff levágott fejét.

-Ez ez biztos nem ig-igazi.

Láttam Jeff szemében azt az elhalt kékséget amit már lehet hogy soha többet nem fogok látni.

-Ezek után sem fogsz átálni. Te te utolsó... És tudd hogy soha nem állok át hozzátok inkább itt halok meg mint hogy veletek legyek még akkor is ha már tényleg nem él egyikük sem.

Utána hogy ezt elmondtam oda dobta a rács elé a fejet és ott hagyott engemet. Féltem megfogni a fejet mert féltem az igazságtól, hogy ténylegesen meghalt vagy nem. De azt a dühöt amit eddig soha nem éreztem hirtelen kitört belőlem és a falat ami körül vett engemet kirobbantottam.

~Ticcy Toby szemszöge~

Folyamatosan sétáltunk csak előre azon gondolkoztam hogy hol lehet. Pedig hoztam neki gofrit is. Rá néztem Jeffre és láttam rajta hogy aggódik érte. Soha nem láttam még ilyennek. Örültem neki hogy valaki nála ilyen érzés is kitudd váltani. Egyszercsak egy nagy robbanásra lettünk figyelmesek. Mindenki elkezdett rohanni a hang után. Ne sokkal később megláttak (neved)-t
Megszakattan lesoványodtan egyben tele sebekkel és hegyekkel.

~Jeff szemszöge~

Amint megláttam (neved) - t azonnal elkezdtem hozzá rohanni. Amikor bele néztem a szemében a félelmet egyben a dühöt láttam. Teljesen más volt mint amikor elvitték. Most úgy nézett ki mint valamilyen vadállat. Vörösen izzott a szeme és vér és valami fekete színű lé is folyt belőle. Utána hogy oda futottam hozzá. Meglátot engemet, de nem úgy rohant felém mint aki megmenekült hanem mint egy ellensége úgy nézett rám. Nem volt más esélyem kigáncsoltam lefogtam a kezét és letakartam a szemét.(ez aztán nagyon rímelt xd). Utána hogy magamhoz ölelte sebekkel téli testét. Hirtelen elgyengült és csak belehullot az ölembe. Gyorsan felkaptam és elindultunk vissza felé. Közben slenderman és a proxy még ellátták a bajukat Zalgoéknak egy időre. Közbe a többiek fedeztek minket és rohantunk Nurse Ann-hoz. Reméltem hogy nincsen különösebb sebe mint amit látok rajta. Amikor oda értünk röktön koptam mint valami vadállat. Nagy flegmán kijött. Azt látta hogy ő van a kezembe ezért gyorsan berántott minket a házba. Onnantól átrakta (neved) - t egy orvosi ágyra. Kérdeztem tőle hogy ugye túlfogja élni.

-Jeff, mindent megpróbálok érte megtenni de nem ígérhetek semmit.

4 Hour later....

Mindenki ott várt full csöndben hogy valyon mikor jön ki Nurse Ann.

~Reader szemszöge~

Hol vagyok?

-A múltadban vagy.

-Te ki vagy?

Nem biztos hogy emlékszel rám de egyszer találkoztunk a játszótéren még réges régen. De én az eltitkolt testvéred vagyok.

-Biztos hogy nem. Nekem soha nem volt tudomásom róla hogy tényleg lett volna nekem valaha testvérem.

-Ha kérdezném hogy mitörtént veled akkor kitört belőled az összes harag ami az egész életedben felgyülemlődőtt. Nekem is ez az erőm csak én már megtanultam kontrorálni. Nem egy egyszerű dolog  kitanulni,de lehetséges.

-És... Mikor fogok magamhoz térni?

-Akkor amikor el fogadod a sorsodat.

-Tessék akkor elfogadom...

-Nem így gondoltam te retardált.

-Akkor hogy??

-Mindenkinek kimutatod, hogy te mennyire kemény és erős vagy,de belűl egy összetört lélek van.

-Ez nem igaz!

-Ugyan miért? Bele vagy ragadva egy ördögi kőrbe amiben. Iníg is csak szenvedni tudsz.

-Basszus akkor nyavítsad meg a lelkemet. (XD)

-Az nem úgy megy. Ne feledkezz meg mit mondott régen az anyukánk? Ne változtasd meg a belső énedet egy személy miatt. Ha szeretne elfogadna téged ahogy vagy.

-De akkor mivan Jeffel?

-Kedvel tégedet. De úgy érzi hogy nem bízol benne.

-Pedig bízok benne és saját magamat adom, de valahogy nem merek megnyilní újra úgy mint régen.

-Gondold végig... Anyukád is szeretné ha boldog lennél...

-Bízz a döntéseidben és minden sikerülni fog. Ha hiszel magadban.

Köszönöm szépen hogy elolvastátok! Szuperek vagytok hogy 317-en olvastátok el❤️❤️