| IT |Would you be my spaghetti? [Reddie ff.]

Ötödik Fejezet

Eddie Kaspbrak

-Öhm...bocsi, de nem tudod hol találom a gumicukrokat? Kurva nagy ez a bolt.-Összerezzentem  mikor, ez a számomra ismeretlen srác megfogta a vállam. Hirtelen oda fordultam hozzá. Pár percig csak néztük egymást. Vagyis inkább ő engem. Én nem értettem mi a francot néz rajtam. Biztos hülye. Hirtelen támadt egy ötletem amivel kicsit megviccelhetném. Gúnyos mosolyra húztam ajkamat.

-Neked nem tanították meg a szüleid,hogy ha idegen emberektől szeretnél segítséget kérni akkor azokkal illedelmesen beszélj? Nem úgy mint egy suttyó? És ha istenhívő lennék?-Támadtam neki.

Láttam rajta hogy meglepődött az előbbi kijelentésemen. Tuti bolondnak tart. Mivel majdnem elnevettem magam az arcán, így inkább vissza fordultam a müzlikhez. Csak egy baj volt. Nem értem el a kedvencemet mivel nagyon magasan volt.

-Figyi-Hallottam meg újból kellemes mély hangját.-ha leveszem neked megmutatod hol találom a gumicukrokat?-kérdezte. Úgy látszik nagyon kell neki az az édes szar. Hirtelen csapott belém felismerés. MOST AZT MONDTA BURKOLTAN HOGY ALACSONY VAGYOK?! Legszívesebben beszóltam volna neki,hogy nem lehet mindenki ilyen tetű magas mint ő . Csak úgy forrtak bennem az indulatok de inkább megpróbáltam csöndbe maradni,mivel nagyon kellett nekem az a müzli. Vettem egy mély levegőt és durcás arccal válaszoltam neki.

-Talán.

-Király!-Vigyorodott el.-Ez kell igaz?-Mutatott rá egy fehér cini minis dobozra.

-Igen.-Bólogattam neki hevesen.

-Tessék.-Belenyomta a kezembe és még mielőtt megköszönhettem volna neki megfogta a bevásárlókocsimat, beletette az ő kosarát és elindult előre.-Addig nem engedlek el, ameddig meg nem mutatod hol vannak a gumicukrok.-kiáltott nekem vissza. Én utána kiabáltam.

-Itt vannak hátul!-Hirtelen megtorpant, és vissza gurult hozzám.

-Haver, ezt mondhattad volna hamarabb.-Sóhajtozott.

-Te mentél el csak úgy.-Rántottam meg a vállamat, és indultam el a jó irányba ezzel az idiótával ellentétben.

-Baszki, pedig eskü voltam ezen a soron legalább háromszor-mondta miközben kivett legalább nyolc féle cukros szart. Nem is értem hogy tud valaki ennyit ezekből magába tömni. Tiszta undi.

-Biztos nem figyeltél oda.-Vetettem oda kissé hanyagul neki.-Na de most már mennem kell. -Fogtam meg a bevásárlókocsimat, és már köszöntem volna el tőle ha nem fogta volna meg, az egyik kocsin lévő kezemet.

-Mi-De nem tudtam befejezni a mondatomat, mert belevágott a szavamba.

-A kosaram nálad maradt.-Mondta és egy egyszerű mozdulattal kivette.

-Ó bocsi,nem figyeltem-Kissé zavarba jöttem figyelmetlenségem miatt.

-Amúgy, nem hívhatlak meg valamire? Egy fagyira, vagy csokira, esetleg valami más édességre?-kedvesen rám mosolygott.

Most rajtam volt a sor hogy nézzem őt. Nem vagyok hozzá szokva az-e fajta kedvességhez, mivel a legtöbben inkább belém rúgnak, vagy beszólnak a betegségem és a véznaságom miatt. Ráadásul pont egy tök idegen sráctól nem vártam volna ezt. De nagyon jól esett. Hirtelen elpirult és mentegetőzni kezdett. Basszus, szegénynek elfelejtettem válaszolni, annyira belemerültem a gondolataimba.

-V-vagyis nem azért mert fel akarlak szedni,vagy valami ilyesmi.Ne értsd félre, én csak barátkozni próbálok.-Hadonászott össze-vissza, pipacs piros arccal. 

Elnevettem magam, mire két kérdő szempár nézett vissza rám, fekete keretes szemüvege mögül.

-Bocsi, csak hirtelen meglepődtem,mivel senki nem volt még velem ilyen jó fej. De ha már ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor egy fagyira meghívhatsz.-Mosolyogtam rá.

Szuper!-Lelkendezett. Oda mentünk a mélyhűtött termékekhez, és kivettünk belőle egy vaníliás,  és egy csokis fagyit. Szerencsére már egyikünknek se kellett semmi a kosarába, így a pénztárakhoz vettük az irányt hogy fizetni tudjunk.

Ki értünk az üzletből, és oda adta nekem a vaníliás fagyit amit választottam.

-Köszönöm szépen.-Elvettem tőle és kibontottam,miközben leültünk egy közelben lévő padhoz.

-Amúgy most költöztetek ide?Mivel még nem láttalak téged erre felé.-Törtem meg a csendet köztünk.

-Aha, tegnap.-Válaszolt közben kibontotta a jégkrémét.Újból csend telepedett ránk.

-Richie.Richie Tozier.-nyújtotta felém a kezét.

-Eddie.Eddie Kaspbrak.-viszonoztam kedves gesztusát, és kezet fogtam vele.

-Eddie... hmm Eddie.-Egyik kezét az állára helyezte, és nevemet hajtogatta.

-Mi az? Mi bajod van a nevemmel?

Eddie spagetti!-Rám kiáltott, én pedig a hirtelen jött kiabálásától úgy megijedtem hogy leestem a padról.

-Mi?-Tényleg nem értettem mit akar ezzel mondani. Mielőtt válaszolt volna, felsegített és visszaültünk.

-Ez lesz a beceneved.-mondta és közben úgy csillogtak a szemei, mint aki most nyerte volna meg az ötös lottót.Gondolom látta rajtam, hogy nem vágom még mindig hogy mit akar ezzel, ezért válaszolt fel nem tett kérdésemre.

-Tudod én szeretek becenevet adni a barátaimnak. És mivel ebben a városban te vagy az első akivel össze ismerkedtem, ezért neked kötelező volt adnom egy jó kis nevet.-Csípett bele az arcomba.

-Nem tetszik.-húztam el a szám, miközben fájó arcomat simogattam.

-De ne csináld már!-tárta szét karjait.-Csak gondolj bele, ez egy kurva jó becenév.-Kezdted el érvelni.

-És ugyan miért?-Kérdően felhúztam egyik szemöldököm.

-Eddie.-rám mutatott.-Spagetti.-Itt a szatyrára.Baszki képes volt a szatyrában lévő kajájáról elnevezni engem ez barom?!

-Te hülye vagy.-Nevettem újból rajta.

BOLDOG ÚJÉVET SZERETNÉK MINDENKINEK KÍVÁNNI🥳🎉. Már elsején fel akartam tenni ezt a részt, de eléggé másnapos voltam.😂😂 Ti hogy töltöttétek a szilvesztert? Voltatok valahol? Én egy Stranger Things-es buliban voltam, ami szerencsére elég jól sikerült, mert kb reggel 6 körül értem haza.🤤👾
A kövi rész igérem már hosszabb lesz.Azért remélem tetszik nektek.🥺💖