DON'T LET IT BREAK YOUR HEART! /l.s/

-7.

Louis

Harry lassan 2 napja van ébren. Az éjszakákat végig szunyálja, a zsaruknak is tett vallomást, akik Niallt egyenlőre elengedték, hisz' bizonyíték nincs ellene. A kisbabám mindentől retteg. A rendőrökkel is csak úgy volt hajlandó beszélni, hogy végig szorította a kezem, vagy az ujjaimmal játszadozott közben. Kakaó-ról hallani sem akar, s a sírás is elkapja ha valaki felemeli a hangját. Lehet az a folyosón valaki aki hangosabban beszél, egy nővér, egy másik beteg. Tényleg, bárki. Retteg. De ma végre hazavihetem a szerelmemet, és újra és újra és újra nekifutunk minden akadálynak együtt.

Éppen az utolsó vizsgálat eredményeire, s a zárójelentésre vártunk amikor anya 5-6. csörgetésre végre felvette a telefont. Nem akartam Hazzyt megijeszteni, így muszáj voltam nyugodtan beszélni, mintha semmi baj nem lenne.

-Nem, anya. Az a fiú megmérgezte Harryt! Nem maradhat nálunk tovább egy napot sem. Nem. Nem érdekel, ha hazamegyünk és ott találom, biztos lehetsz benne, hogy saját kezűleg fogom megfojtani. Téma lezárva.

Nyomtam ki a telefont még mielőtt jobban belebonyolódtunk volna az egészbe. A doki végszóra lépett be az ajtón, pont még mielőtt a kis Harry kérdezősködni kezdett volna.

-Köszönjük a türelmet. Mr.Tomlinson, ha tényleg nem szeretné hogy bármilyen szakember a fiatalúr segítségére legyen, akkor a mi munkánk véget ért. Reméljük megfelelő támasza lesz a párjának, és gyorsan fel fog épülni. Minden jót.

Megforgattam szemeim, mikor megint a gyogyó dokit hozta fel. Harrynek csak rám van szüksége. Megfogtam Harry cuccait, átvettem a zárójelentést és minden szükséges papírt, majd kezem a fiú felé nyújtottam, aki értetlenül nézett rám. Gondolatban felpofoztam magam, majd megfogva Őt fél kézzel az ölembe vettem. Pehely könnyű volt, így könnyű szerrel tartottam meg egy kézzel is. Egyikkel őt tartottam, másikkal a táskát.

-Hová megyünk?

Kérdezte. Göndör fürtjei alól félénken pillantott fel rám, miközben kissé borostás arcomat kezdte el simogatni.

-Szúr..

Motyogta. S el is húzta kezét arcomtól. Megilletődve pillantottam rá. Oké-oké szúr, de jól áll.

-Haza megyünk, és ha szeretnéd sima lesz. Ígérem!

-Jó!

Bólogatott boldogan. Elmosolyodtam, majd kiindultam a kórházból, karomban szerelmemmel.

******

Hazaérve Harry azonnal a szobájába rohant. Imádta, hisz' minden rózsaszín volt mégis mintha csalódottság csillant volna szemeiben.

-Tetszik, baba?

Tettem fel félve a kérdést, miközben átöltöztettem. Formás, sima, feszes combjaira egy pink szoknyát húztam, s abba beletűrtem egy fehér pólót. Harry végignézett magán, majd megigazította fürtjeit.

-Igen..

Simogatta az egyik rózsaszín bundás párnáját.
Gondoltam játékokat, vagy plüssöket hiányolt. Volt néhány, de nem túl nagyok és nem túl sok. Régebben...Az-az pár napja inkább dísznek használta őket.

-Gyere, Hazzy. Elmegyünk veszünk neked egy pár játékot. Szeretnéd?

Szerelmem azonna felpattant, én azonban csak megtörve próbáltam egy mosolyt magamra erőltetni. Hálát adtam Istennek amiért meghagyta nekem Harryt, mégis...Sokkos állapotban voltam, és tisztában voltam azzal, hogy ezt nekem is nehéz lesz feldolgozni.

-Jössz már?

Szaladt vissza értem a szobába, s kezdett húzni le a lépcsőn.

-Harry! Hé, lassabban! Nem szeretném ha bajod esne.

Harry megszeppenten kulcsolta össze ujjainkat. Hiába, még most is tudta, hogy hozzám tartozik. Szabad kezemmel mosolyogva simítottam végig kipirult arcán, s pusziltam meg.

*******

-Apuci! Nézd! Oda nézz!

Kiabált Harry, mikor már a boltban voltunk, s azt sem tudta mit nézzen meg először. Elszakadt tőlem, s mindent megtapogatott, simogatott. Vigyorogva figyeltem. Persze kaptunk 1-2 furcsa pillantást, vagy éppen megvetőt, de akadt egy olyan 40 körüli apuka is, aki nem bírta visszatartani a véleményét.

-Ez már beteges...

Mondta undorodva, én pedig felé fordultam. Figyelve hogy Harry ne halljon semmit, odaszóltam.

-Talán valami gond van?

-Ne haragudj haver, de beteg ez a játék amit szerencsétlen kisfiúra erőltetsz. Szívesen feldobnálak a zsaruknák pedofilizmussal.

Harry felé pillantottam. Éppen egy hatalmas rózsaszín macit ölelgetett, s beszélt hozzá.

-Idefigyelj, te gyenge férfiutánzat! A párom beteg, a kórházból jövünk, ezért nagyra értékelném, ha befognád a szád mielőtt magam harapom ki a torkodat!

Hajoltam arcába, miközben a szavakat szűrtem fogaim közt. A férfi csak nagyot nézve állt odébb.

-Gyere, Harry!

Szóltam, ám nem hallotta meg így nekem kellett odamennem hozzá. Arról mesélt a macinak, mennyire szeret engem.

-Tudod BooBear, én annyira nagyon szeretem Louist! Azt mondja régen más voltam, de én csak azt tudom hogy ő az én apucim. A mindenem. Szeretnék behódolni neki..De pici vagyok hozzá..

Pityeredett csaknem el. Mintha semmit nem hallottam volna fogtam meg a kezét, s kérdeztem meg sikerült e választania. Végül egy új társsal; BooBear-rel, egy répával, galamb plüssel, rengeteg kifestővel, matricával, színezővel, hullahopp karikával, ugrálókötéllel, buborékfújóval  és sok-sok rózsaszín játékkal hagytuk el az üzletet.

Amint hazaértünk, láttam Harry-n, hogy igen fáradt volt, így miután szépen megfürdettem és átöltöztettem, azonnal az altatásába kezdtem. Harry nyöszörgött, szemeit dörzsölte, mégsem jött álom a kis drágám szemére.

-Énekelj nekem, apuci!

Megköszörültem a torkom.
Majd elkezdtem a dalt.

-Oh,oh,oh,oh... Be my baby, and I'll look after you...

Gyenge resz lett tudom, iroi valsagban szenvedek es mint lattatok ez is napokba telt..Sajnalom...Azert jo olvasast kivanok!❤️🍉

All the love! Xx. E.