DON'T LET IT BREAK YOUR HEART! /l.s/

-5.

Március 1. Szombat

A napfény sugarai erősen szűrődtek a szobába. Végre hétvége. Rossz tulajdonságom, hogy világosban nehezen tudok aludni, ennek köszönhetően a fénytől egy perc alatt hagyta el az álmosság szemeimet. Amint kinyitottam azokat, a legelső dolog ami feltűnt a szoba volt. Fekete, nem rózsaszín. Ezt már magában furcsálltam hisz' mindig Louis aludt az én szobámban, vagy pedig egy teljesen másik szobájában töltöttük az estét, nem a privátjában. A másik dolog, hogy Louis sehol nem volt. Sejtettem hogy nem szabadna turkálnom apuci dolgai közt, mégis annyira vonzott az ismeretlen. Meztelen talpaim a padlót érintették, majd felállva nagyot nyújtózkodtam. A sötétítőt kitártam, így immár csak természetes fény források töltötték be a teret. Elfordultam az ablaktól, majd szembetaláltam magam egy apró dohányzó asztallal. Háromszög alakú volt, míg oldalai kerekítettek. Rajta egy hamutál, amiben 1-2 db cigi csikk volt elnyomva. Egy papírkupac egymásrahalmozva, s egy üres kávéscsésze. Végigsimítva az asztalon sétáltam tovább. Lábaim alól eltűnt a hideg matt fekete talaj, s annak helyét szintén fekete szőnyeg váltotta fel. Tovább haladva, az ágy előtt egy szekrények és egy Tv. Jobban szemügyre vettem a szekrényt, amin egy rózsaszín boríték volt. Elvettem, majd lehuppanva az ágyra olvasni kezdtem.

"Drága kismanóm!
Ne haragudj rám, amiért nem vagyok melletted amikor felébredsz és mert nem tudlak megnyugtatni. Szaladj le reggelizni, aztán menj vissza a szobádba, és kulcsold be az ajtód. 13:00-ra már itthon is leszek veled, mert korábban mentem be melózni. Kakaó és reggeli a hűtőben.
Nem kell félned, de ha bármi baj van, azonnal hívj. Vigyázz magadra.
Szeretlek. Xx. Apuci."

Amikor tudatosultak bennem a tegnapi nap történtek, gyomrom hirtelen ököl méretűre zsugorodott, ajkaim remegni kezdtek, hirtetelen szédülni is kezdtem. Ha hármat nem láttam a szekrényen lévő vázából, akkor egyet sem.
Pár mély levegő után ujjaim a kilincs köré fontam, majd hirtelen átölelve saját magam szaladtam át a saját kis birodalmamba. Nem is tudtam, hogy tudok ilyen gyorsan futni. Elvégeztem a dolgaim a saját fürdőmben, amit általában nem szoktam használni, de sajnos nem sajnos..Nem volt bennem annyi bátorság hogy a folyosó végén lévőt használjam.
Ezek után a gardróbomhoz sétáltam. Rózsaszín rövidnadrág, egy fekete top-al és a kedvenc csíkos térdzoknimmal, majd még mindig torkomban dobogó szívvel indultam le a konyhába. Látszólag egyedül voltam, ami megnyugtatott.
A hűtőből kivéve a reggelimet, asztalhoz ültem.
Mikor ezzel is végeztem, a mindeneseink munkanaplóikat néztem. Ma mindketten 15:00-től vannak.

-Szuper..

Morogtam magamban egy picit, majd indultam volna vissza a szobámba, amikor egy furcsa akcentus ütötte meg füleimet. Szaladnom kellett volna, fel a szobámba, mégsem tettem. Csak álltam ott némán, s bámultam rá.

-Harry, várj!

Kapta el csuklóm mikor észhez tértem s már a lépcsők felé rohantam. Mikor ért ilyen közel hozzám?

-Nem akarok!

Próbáltam kétségbeesetten kirántani magam szorításából, azonban nem sikerült. Erősen tartott, s határozott volt, hangja mégis lágyan, már-már méz édesen csengett.

-Kérlek, Harry.. Én csak.. Bocsánatot szeretnék kérni.

Mondta miközben az asztalhoz kezdett visszaterelgetni, majd le is ültetett, ő pedig velem szemben foglalt helyet.

-Tudod..Olyan gyönyörű vagy, és Louis is az. Szerencsések vagytok, hogy szerethetitek egymást. Én..Soha nem szeretett engem senki úgy, ahogyan Louis szeret téged, vagy éppen te őt. Egy délután alatt féltékeny lettem rátok, s bosszút akartam állni. Ne haragudj kérlek.

Meglepett nyers őszintesége, azonban nagyra becsültem. Hatalmas szemekkel néztem rá, mégis..Arcomon hamar megjelentek a szokásos gödröcskéim. Nem éreztem magam feszélyezve mellette.

-Semmi baj.

Mondtam mosolyogva. Niall is elmosolyodott, majd hirtelen mintha gondolkodóba esett volna.

-Nem vagy szomjas?

Kérdezte, nekem pedig eszembe jutott a kakaóm, amit meg sem ittam reggelire. Bólintottam.

-Menj, húzz fel egy papucsot. Addig én előkészítem neked, és magamnak is. Boldogan bólintottam, majd felmentem a szobámba. Futólag az órára pillantottam. 12:35. Apuci nemsokára hazaér. Ettől még vidámabb lettem, majd belebújva a répás mamuszomba szögdécseltem le az étkezőbe. Niall felnevetett, majd végignézte ahogyan elfoglalom a helyem, és kezembe fogom a meleg italt. Megszagolgattam. Mindig megszoktam, most azonban volt valami más illat is rajta. Kicsit furcsa volt, viszont betudtam annak hogy reggel óta állt a hűtőben. Amint az első kortyot lenyeltem a szőkeség vigyora szinte levakarhatalan volt. Nem értettem miért, de nem is nagyon törődtem vele, lehúztam az egészet.

-Hát, köszönök mindent Niall, örülök hogy megbeszéltük ezt. Köszönöm a bizalmad is.

Mondtam a fiúnak, ő azonban csak az üres poharamra bámulva válaszolt.

-Oh, ugyan Harry. Én köszönöm. Köszi szépen..

Ahogy felálltam, picit megszédültem. Niall eltűnt a saját szobájában, mondván csörög a telefonja. Valahogy elbotladoztam a lépcsőig, majd annak korlátjába kapaszkodva támogattam el magam a szobámig. Forgott a világ, a hideg rázta a testemet, mindenem libabőrös volt, mégis izzadtságcseppek gyöngyöződtek homlokomon. Ajkaim kiszáradtak, s hiába próbáltam őket nedvesíteni, nem jött össze. Legalábbis nem éreztem, hisz addigra az egész elzsibbadt. Szemeim égni kezdtek. Belépve a helyiségbe, az ajtót úgy ahogy tudtam magam után rántottam, de egy 10-15 centis rés még így is maradt, szóval sajnos apuci kérését nem tudtam teljesíteni miszerint kulcsoljam be. Az ágyat sem sikerült elérnem. A térdeim feladták a szolgálatot. A mennyezeten ezer és ezer csillag játszott, orcáim szinte vörösek voltak. Mindenem lángolt, aztán úgy éreztem magam mintha az északi sarkon lettem volna. Szemeim lecsukódtak, tudatom elhomályosult, ajkaim elnyíltak egymástól, izmaim elernyedtek, fejem pedig oldalra bicsaklott.

Sikerekben Boldog ujevet minden kedves olvasomnak!
Jo olvasast! All the love! Xx. E.