DON'T LET IT BREAK YOUR HEART! /l.s/

-10.

Louis

Csak néztem a drágámat, aki nem velem hanem Zaynnel beszélgetett egész ebéd alatt. Alig figyelt rám! Már csak a desszert volt hátra, Harry pedig ahelyett hogy az én véleményemet kérte volna ki melyik sütit válassza, Z-vel szeretett volna ugyanolyat rendelni.

-Zayn, lehet a rózsaszín?

Barátom elmosolyodva olvasta fel az ÉN babámnak, milyen ízesítésű a rózsaszín süti. Úgy éreztem magam, mintha kívűlről figyeltem volna egy pár randevúját.

-Licsi, tejcsokoládé és fehércsokoládé.

-A rózsaszínt szeretném, Zayn!

Válaszolta Harry lelkesen. Szemei csillogtak, de nem rám. Gödröcskéi előbújtak, de nem miattam. 

-Jól van. Na és te Haver?

Nézett rám Zayn, s H is rámsandított. Észre sem vettem hogy a kezem elkezdett remegni, s egyre élesebben vettem a levegőt.

-Nekem most csak egy cigire van szükségem. Kint megvárlak titeket.

Motyogtam, s már tapogattam is a gyújtó és doboz után zsebemben. Elhagyva az asztalt, kivettem a pincér kezéből bőrdzsekimet, s alig értem ki a friss levegőre, szinte hisztérikusan sírtam fel. A szél feltámadt, így a szálat is nehezen tudtam meggyújtani. Könnyeimtől homályosan láttam, hosszúra nőtt hajam pedig szintén útban volt.
Időközben már a harmadik szálat szívtam, s valamennyire megkönnyebbülnöm is sikerült. Könnyeim is elapadtak, a szél is lenyugodott, mégis éreztem amint az ideg szétárad minden testrészemben, amikor megjelentek Ők. Mint egy pár. Zayn az ÉN Harrym kezét szorongatta. Fújtatva indultam el feléjük, s nyújtottam Harry felé a kezem.

-Harry, fogd meg a kezem. Gyerünk!

Zayn kelletlenül engedte el a kis bongyorim kezét, aki ezekután szinte simult az én érintésembe.

*******

Éppen kiszálltunk az autóból, mikor hirtelen eszembe jutott valami.

-Hazza, szaladj, nyomd meg a kapun a gombot.

Tudtam, hogy szeretni fogja, hiszen az unokahúgom is imádja kinyitni a kaput és mindenféle gombot nyomkodni. Harry elmosolyodott, s már szaladt is.

-Zayn, figyelj. A segítségedet elfogadtam de ez nem azt jele..

-L..Louis!

Kiabált Harry, ezzel félbeszakítva a mondandómat, s hirtelen a szívem is belesajdult a nevem hallatába.

-Tessék, Drágám.

-Ügyes voltam?

Kérdése közben kiszálltam az autóból, de előtte még egy "később folytatjuk" pillantással ajándékoztam barátomat. Szerelmemhez sétáltam, s átöleltem derekát.

-A legügyesebb.

Pusziltam fürtjeibe, mire halkan felkuncogott, s megpuszilta az állam. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy egy pillanatra ismét felcsillanjon a szemem, és boldognak érezzem magam.

****

-Álmos vagy, baba?

Kérdeztem, mikor a közös társasjáték és vacsora után, 8:30 körül, Harry szemeit kezdte dörzsölgetni. Válaszát sem várva, vettem ölembe és siettem fel vele szobájába. Megfürdettem a hercegnőmet, s ekkor már több mint félálomban volt. Én is a fűrdő felé indultam, de a zuhányzóban ágyékomra pillantva sajnos ismét kellemetlenség fogadott, amit egyre nehezebben tudtam kontrollálni. Eszem ágában sem volt magamhoz nyúlni. Biztos, hogy nem. Ezt a gyönyört csak Harrynek köszönhetően szeretném átélni. Pont mint legutoljára. A vizet a lehető leghidegebbre állítva, lehunytam szemeimet, s próbáltam a nyuszikra, vagy éppen cicákra gondolni.
Nyuszik és cicák.