A minap éppen válogattam a képeim közül,ugyanis a galériámat perpillanat 12 ezernél több és több fotó birtokolja. Jól olvastad. 12 EZER. Hogy mégis miért? A válasz egyszerű. Elsősorban a fotós hobbim miatt. Imádok fotózni, főleg a naplementét és a tájakat, de mégjobban szeretek a barátaimról képeket készíteni. Jelenleg a cipős képeimet szanálom,mert mániám mindegyikről 30 képet készíteni,mondván,akkor lesz egy-két vállalható is köztük. És miért van egy csomó képem cipőkről? Nem,nem vagyok cipőőrült. Illetve, inkább úgy fogalmazok,hogy nem az enyémek,én csak dolgozom velük. Ugyanis van egy olyan hobbim is,hogy amikor szabadidőm és türelmem engedi, kérésre gyártok egyedi Vans cipőket,amiket a saját kezemmel (illetve ecsettel, haha) festek és adom el őket. Hogy ebből nekem mi hasznom van? Anyukám Vans boltot vezet, ami egyenlő a töménytelen mennyiségű ingyen lábbelivel, ugyanis a bolt tulajdonosa kiskorom óta ismer és valamilyen megmagyarázhatatlan okból állandóan ad nekem egy új Vans tornacipőt,ha a boltban járok. Régen csokit és cukrot kaptam általában, azonban ahogy nőttem,ez mindig változott. Így pedig, hogy vannak Vans boltjai az ország minden táján,nem is kevés; gondolhatjátok,hogy nem egy szegény ember, így neki teljesen természetes hogy minden hónapban ad egy újabb darabot nekem. Egy nap azonban,amikor a szokásos módon a kezembe nyomta a frissen szállított teljesen hófehér cipőt,azt gondoltam,hogy ezen kicsit lehetne változtatni. Mivel ebből a fazonból és színből volt egy teljesen ugyan ilyenem (de gondolom amennyi lábbelivel ellát engem,honnan emlékezne rá hogy milyet adott már...), így gondolván; elég abból egy,otthon ecsetet ragadtam és elkezdtem kidekorálni. Kékkel és fehérrel virágszirmokat formáztam,majd egy kis körrel a közepén kiegészítve virágot kaptam. A végeredménnyel egészen elégedett voltam,a korábbi béna festéseimhez képest ez nem is lett olyan rossz.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Majd lementem anyuhoz a konyhába,aki éppen palacsintát sütött,hogy megmutassam neki az unalmam eredményét. Ránézett a cipőre,és bármi féle túlzás nélkül, oda meg vissza volt érte. Nem tudom,hogy ő volt jobban meglepődve attól,hogy én tudok festeni,vagy én attól,hogy ő ennyire le van nyűgözve. Az eredmény szoros lenne,az tuti. Na, visszatérve, ebből az esetből következett az,hogy anyu elkezdett viccelődni azzal,hogy ezzel a festegetéssel simán meggazdagodhatnék. Az én fejemből meg kipattant az ötlet,hogy basszus, amennyi ingyen cipőt kapok,simán meg tudnám oldani azt,hogy ha időm engedi,néha festek egy-egy cipőre és eladom őket,ezzel egy kis plussz zsebpénzt keresve. Mi baj lehet? Festeni szeretek,az alapanyag adott, a Vans cipőt ki nem szereti?
Szóval így kezdődött az én sajátos hobbim, ami viszonylag hamar szárnyra is kapott.
