Chills (WDW ff.)

~ n e g y e d i k ~

Éppen a narancslevet és a csokit vittem a szobámba,amikor hirtelen az ajtóm mögül kiugrott elém Isa
-SZIA! -üvöltött rám. Ennek az lett a következménye,hogy a narancslét hozzávágtam az ajtóhoz (Isának címeztem,de tudniillik borzasztóan célzok),ami egy nagy puffanással landolt... AZ ÚJ SZŐNYEGEMEN.
-ISA MÉGIS MI A SZENT ROZSDÁS RÁKOLLÓT KERESEL TE AZ AJTÓM MÖGÖTT?? -kiabáltam még mindig halálra rémülve, miközben a vérnyomásom súrolhatta az Empire State Building tetejét.

Majd megkérdezem tőle,hogy milyen onnan a kilátás.

Isa,szokásához híven,már a földön fetrengve röhögött (inkább visított) míg én azzal voltam elfoglalva,hogy minél előbb felvegyem a narancslevet még mielőtt teljesen kifolyik. Mármint zárva volt alapból,de mivel papír dobozos,simán kilyukadhatott.
Lehajoltam felvenni az előbb említett tárgyat,ami megmakacsolta magát és úgy döntött hogy ellenem fordul,szóval fogta magát,és egyszerűen az összes benne lévő folyadékot a fehér farmeremre és az arcomba spriccelte.
Na,több sem kellett Isának,már alig kapott levegőt,miközben nekem egyre fogyott a türelmem.
-ISA KOMOLYAN MONDOM FEJEZD BE A VISÍTÁST ÉS HOZZ MÁR EGY ÜVEGET AMIBE ÁT TUDJUK TÖLTENI AZT AMI BENNE MARADT. -néztem rá idegesen.
Szerintetek mennyire figyelt rám?
Igen, pontosan annyira.
Isa nagynehezen erőt vett magán és feltápászkodott a földről, majd mint akit éppen leszidtak, rohant is ki a szobából. Alig telt el egy kis idő, már vissza is ért egy üveggel.
-N-n-ne haragudj, de látnod kellett volna az arco- természetesen nem tudta befejezni a mondatot, mert megint nekiállt visítani.
-Ahj, hagyjad, csak add már oda azt a hülye üveget hogy legalább valamennyit meg tudjak menteni a narancsléből -forgattam meg a szemeim.
Azonnal a kezembe nyomta az előbb említett tárgyat, miközben egyfolytában kuncogott tovább.
-Na és, hogy haladsz a cipővel? -kérdezte.
-Ó, szóval akkor még nem láttad a posztot amit kiraktam. Szuper! Öhm, ott van az ablaknál, de nagyon vigyázz mert még nem száradt meg teljesen! -utasítottam.
-Persze, nem szeretném tönkretenni a munkád, hiszen tudom hogy mennyit dolgozol a cipőkön hogy tökéletesek legyenek. -mondta, miközben elindult az ablakom felé. -Úristen Autumn, ez csodálatos! -kerekedtek ki a szemei, a szája pedig majdhogynem tátva maradt. - Ráadásul Shawn van rajta, hát így meg aztán garantálom hogy azonnal lecsap rá valaki. Basszus... nem sajnálod eladni? -nézett rám kíváncsian.
-Ami azt illeti... nagyon szívesen megtartanám, hiszen cipő bármikor jól jöhet. Viszont ha ügy van, tudok magamnak csinálni sajátot. Persze, nem lesz ugyan olyan mint az első vagy akár a harmadik, de nem is kell hogy olyan legyen. Nem mellesleg így tudok egy kis örömet szerezni azoknak is, akik megveszik tőlem. -fejtettem ki a véleményem.
-Na meg persze pénzt is keresel ezzel -húzogatta a szemöldökét, amire én csak egy nevetéssel reagáltam.
-Igen, nyilván. -mosolyodtam el - de itt most nem az a fő cél.
-Na és, jelentkezett már rá valaki? -nézett Isa kíváncsian, és ahogy láttam mintha kicsit izgatott is lett volna.
-Hááát... -húztam az időt- egy lány már jelentkezett rá. Szinte 2-3 perccel a poszt kirakása után rámírt. Illetve, hogy pontosabban fogalmazzak, a húgának kell, de az itt most nem lényeg. -magyaráztam.
-Aaa igen, most nézem a posztot -görgette le az Instagramját - Wow, még a fotó is milyen jó lett a cipőről basszus! -mondta ámulva. -Deeee várj... -ráncolta össze a szemöldökét, amit nem értettem.
-Mi? Mi van? -értetlenkedtem.
-Honnét tudod, hogy egy lányról van szó? Mármint, a profilján nem egyértelmű.. -nézett rám gyanakvóan.
-Isa. Ez egy fanoldal, nem hiszem hogy olyan sok fiú vezetne fanoldalt -gondolkodtam el.
-Hm.. -elmélkedett - ez jogos. És ki az a 'herron'? Szerintem még sosem hallottam róla... -folytatta.
-Őszintén? Fogalmam sincs.. -nevettem, amire Isanak hasonló reakciója volt.
-Várj csak, utána nézek.. -ragadta meg a telefonját. -Nincs az oldalon keresztnévre utalás, igaz? -nézett rám.
-Öhm, nem tudom, de szerintem ha csak simán rákeresel arra hogy 'herron', azzal is előrébb leszünk -legyintettem.
-Ahha.. -nyomkodta a telefonját. -AHA! -kiáltott fel, amire összerezzentem, mert nem számítottam ilyen heves reakcióra. - Zach Herron, a Why Don't We egyik tagja, 19 éves...
-kezdte sorolni az információkat, amiket próbáltam magamba szívni.
-Ó. Hát, nem igazán ismerem ezt a fiúbandát, szóval ezzel most újdonságokat mondtál. -feleltem.
-Miért, szerinted én ezt mind tudtam? -nevetett fel.
-Ki tudja, lehet titokban fangirl vagy -vontam meg a vállam.
-Az vagyok, csak éppen One Direction... -kezdte el, de mivel tudtam hogy ennek a beszélgetésnek sosem lenne vége, közbevágtam:
-Igen igen igen, tudom, Louis Tomlinson is an angel, imádod-szereted, de azért hiányzik a banda együtt.. ezt már megvitattuk párszor -állítottam meg.
Ezután még beszélgettünk körülbelül fél órát, majd rettentően megkívántuk a karamellás jégkrémet, és hát na, két, fagyira vágyó édesszájú ördöggel senki sem szeretne ujjat húzni. Szóval összeszedtük a cuccunkat, és mivel egyikünknek sem volt kedve gyalogolni, Isa kocsijával elindultunk a közeli boltba.
Egy pár perce ültünk az autóban, amikor hirtelen valami ismerős dolgot hallottam...
-Isa, Isa, Isa!! -kaptam fel a fejem - hangosítsd fel a rádiót... MOST!!
Szegény Isa majdnem elrántotta a kormányt, de végül semmi baj sem történt.
A rádióban éppen a rádiós beszélt:

...már készen is állnak az amerikai turnéra.
És akkor most következzen a Why Don't We
újdonsága, a What am I.