Egy lépés, s még egy.
De megtorpansz.
Tüske ment a talpadba? Na és? Ki mondta, hogy az út könnyű lesz? Ez még csak a kezdet.
Nem csak kis tövisek fogják húsodat tépni, hanem szabják, kardok, nyilak ezrei.
Élj a fájdalommal, mely tompulni látszik, am...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
─━━━━━━⊱༻⚪༺⊰━━━━━━─
Az ivóban nehéz, alkoholgőzös levegő terjengett. A bent tartózkodó férfiakat már felhevítette az ital és a harc ígérete. Egy zöld sárkány megölésére hirdetett vadászatot a határon túl a Niedamir király, s az emberekkel, akiket pedig csak a sárkány kincse utáni vágy hajtotta, tömve volt a kocsma. Alulöltözött ringyók illegették magukat a martalóc férfiaknak, míg a törpök egyre nagyobb vehemenciával követelték az italukat, s heves vérmérsékletüknek megfelelően agresszívan inzultálták a kocsmárost. Csak egy személy volt, aki elválva a csőcseléktől, az egyik sötétebb sarokban állt a falnak dőlve, s nyugodtan kortyolgatta a kissé fanyar almaborát. Földig érő köpenyének derekát egy övvel húzta össze, s csuklyáját a szemébe húzta, ezzel eltakarva bíráló tekintetét és nőies alakját, mely annak ellenére, hogy csábító lehetett egyesek számára, egy valódi harcos teste volt. Csak az hiányzott neki, hogy valamelyik felajzott férfi orrát kelljen betörnie, mert rátámad valamelyik a fajtája végett vagy testi örömök reményében akarna közelebb jutni hozzá. Feyra, mert így hívtáka veszélyes szépséget tökéletesen megtestesítő harcosnőt, magától be se tért volna ebbe a poros és a főúttól félreeső kocsmába. Viszont, egy furcsa alak meggyőzte, hogy tartson vele egy kaland erejéig. A kora ellenére a férfi életerős volt, idős alakját egy, az idők alatt szürkére színeződött ingbe és egy bőrnadrágba bújtatta. Ami legjobban megragadta az ember figyelmét, az az ingén viselt különös, pikkelyekhez hasonló mintával díszített mellény volt, melynek színe egy aranysárkány bőréhez hasonlított. A vaják nő furcsának tartotta a férfi vidámságát, amikor először találkoztak, az arcán játszó mosolyát, melyhez szarkalábak társultak, és a figyelmesen beállított ősz haját, ami nem illett bohókás természetéhez. A védelemért cserébe a korosodó férfi érdekes ajánlatot tett. Eddig négy csapat jelentkezett a hajtóvadászatra. Az egyiket az aggastyán Borch Három Csóka és két útitársa, kik erős akarattal rendelkező harcosnők Téa és Véa alkották. Eleinte a szörnyvadász nő nem akart részt venni ebben, hiszen a sárkány nem volt semmiben bűnös. Nem gyilkolt a maga kedvére soha. Ám mégis arra a döntésre jutott, hogy csatlakozik a kompániához, a lény védelme érdekében, hisz minden ártatlan életet, akit csak tudott, megvédett.
A különös férfi, a különös névvel vidáman tért be az épület rozoga ajtaján. Azonban, nem csak a két ébenszín bőrű kísérője volt oldalán, hanem amellett még két, idegen férfialak is követte őt a kocsma ajtaján belépve. Az egyikük egy egyszerű, barna hajú és szemű férfi, a hangszere alapján bárd volt, kinek színes ruhái bántották a harcosnő szemét, ezért tekintete gyorsan tovasiklott róla. A nő macskaszeme utána a fajtársára ugrott. A férfi haja piszkosfehér, s már a lapockáit érte, szeme, akár a nyári fényben tündöklő borostyán. Magas és izmos testét fekete bőr páncélzat fedte, rajta ezüst szegecsekkel. Hátán két kard, egy acél és egy ezüst pengéjű, olyan, mint amilyen a nő hátát is ékesítette. Egy valamin viszont megakadt a rejtőző vadász szeme; a férfi mellkasához lépéseinek ritmusára ütődő, a nyakából lógó medalionon, mely ugyanolyan volt, mint amilyet ő maga is viselt.
