Tehát Izu és én elindultunk Shoto állítólagos lakóhelye felé Midoriya vezetésével. Elég biztos volt a dolgában ezért meg sem kérdeztem, hogy biztos-e benne, hogy ez a jó irány. Mentünk egy ideig majd egy takaros házikó előtt álltunk meg.
M: Ez az ő háza!
Rápillantottam Midoriyára majd bólintottam egyet. Táska a kézbe, és nyugodtam megnyomtam a csengőt majd meglöktem Midoriyát, hogy ne csak álldogáljon hanem bújjon is el. Szaladt a bokorba és rögtön utánna nyílt is az ajtó.
S: he— te? Mi.. a.. francot.. keresel.. a házam.. előtt? Egyáltalán, hogy találtál rá a lakcímemre?
Kicsit féltem de tudtam ha most elszaladok akkor se táska se bocsánat (már ha kedves Shoto elfogadja). Ezért erőt vettem magamon és válaszoltam neki.
T/n: Figyelj. Ne vágj a szavamba kérlek és hallgass végig. He nemis érdekel amit mondok csak hallgass meg. Itt a nagy helyzet; nálam van a táskád mert mikor leléptél a suliból ott hagytad és beszélni szeretnék erről a reggeli.. dologról. Most nem azért jöttem ide, hogy ugassak itt neked hanem mert én nem akarok veled rosszba lenni- igazából nem is ismerlek de te az osztálytársam vagy és az tökre szívás lenne ha most így kéne lennünk egész évben. Felfogtam amit mondtam és hidd el nekem.. eggyáltalán nem gondoltam komolyan. Itt a táskád, majd holnap a suliban kicsit átbeszéljük— PERSZE ha szeretNÉD! Most nem erőltetem rád hogy megbocsáss mert tényleg egy ocsmány emberi lény vagyok, hogy ilyet tudtam mondani csak szeretném ha nem is barátokként de nem ellenségekkent végigjárni ezt az évet. Előre is köszi ha megbocsátassz.. most húztam mert eléggé későre jár.
Befejeztem a locsogást végre és elköszöntem.
S: jó. Szia.
Úgy tűnt mintha beadta volna a derekát de sosem lehetek biztos magamban a másik érzéseivel szemben. Elvette a táskát majd becsukta az ajtót előttem.
