Egy kis ideig barangoltam az iskolában mert nem találtam a tantermemet és az égvilágon senki sem jött velem szembe akitől eligazítást kérhetnék, ígyhát csak vakon mendegéltem. Folyamatosan figyeltem a telefonomon az időt mert azért elkésni se akartam de legalább volt egy felmentésem a késésért hiszen azt sem tudtam melyik bolygón vagyok. Egyszer aztàn valami varázslatos módon az Istenek küldtek agy megmentőt aki a folyosó másik végéből közeledett felém. Bár ő sem nézett ki úgy mint aki tudja hol van de legalább nem voltam egyedül.
T/n: hé! Öhm kérhetnék egy kis segítséget..?
??: szia. Persze mondd mi baj.
Kedvesnek tűnt de az arckifejezése valami olyasmit ordított, hogy "Jézusom hagyjál már élni te gyík". Ezt leszámítva jó srácnak tűnt.
T/n: Hát kicsit eltévedtem.. az 1-A termét keresném!
Válaszoltam mosolyogva picit félénken.
??: Én is A-s vagyok. Menjünk együtt.
Mondta a srác majd egy eröltetett mosoly után elindult arra amerről jöttem. "Gondolhattam volna, hogy már rég más bolygón járok." Gondoltam magamban majd követtem a fiút.
T/n: És.. téged hogy is hívnak?
Próbáltam enyhíteni a helyzeten pár kínos kérdéssel.
S: Shoto Todoroki vagyok. Te?
Gyorsba odadobott valami választ majd visszakérdezte. "Shoto ha?" Mormogtam magamba majd én is válaszoltam az ő kérdésére.
T/n: T/n vagyok. Amúgy aranyos neved van!
Kezdtem kicsit bírni a srácot ezért valami kis dicséretet próbáltam ráhúzni.
S: Nem kell erőltetni.. T/n.
Najó még arra se képes, hogy elfogadja?
T/n: ...Visszaszívom amit az imént mondtam... sebarcú.
Ahogy ezt kimondtam ledermedt. "Ezt lehet nem kellett volna..." gondoltam majd elszaladtam mellette mielőtt az életet is kiverte volna belőlem.
