Jatekban... En es a Csapattarsam // Zozo Kempf (Exatlon Hungary)

Part 2 - Az Utazás 2.rész

Reggel nagyon korán keltem, ugyanis korán indulunk Dominikára. Az idő nem túl barátságos, így nagy valószínűséggel hatalmas kocsisor volt állni az úton. Ezért is indulunk el korábban, hogy ne késsünk el. Jobb előbb odamenni, mint késni.
De mivel nem volt dugó az úton, és előbb elindultunk, sokkal korábban értünk Budapestre, így utoljára bementünk a Mekibe.
A reptér parkolójában elköszöntem a szüleimtől, bátyámtól, nővéremtől, húgomtól és öcsémtől, majd elindultam az ellenőrzéshez, ugyanis ott találkozunk a csapattal. Egyből kiszúrtam Busa Gabriellát, aki Poór Brigittával beszélgetett. Megöleltem őket, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Inkább előbb elindultam, nehogy álljak a dugóba. - mosolyodtam el.
- Igen, én is. A többieket nem láttad?
- Nem. De szerintem mindjárt jönnek.
Hirtelen valaki hátulról megijesztett, mire ugrottam egyet. A mögöttem álló személy csak nevetett rajtam, majd mellém lépett.
A 23 éves Kempf Zoltán állt mellettem. Szőkített haja tökéletesen állt, piros pulcsiban és fekete rövidnadrágban volt, hozzá fekete Converse cipőtt vett fel. Igazán színes egyéniség 😂
- Szia Zoltán. Látom örülsz hogy újra látsz - nevettem fel.
Gondolom most meglepődtetek ezen az "újra" szón. Zozot már egy pár éve ismerem, ugyanis én együtt voltam Nagy Benedekkel, és mikor lementem Gyulára, csomószor találkoztam Zozoval a Skateparkban. Igazából mi beszélgettünk azután is, hogy Benivel szakítottunk. Mikor kiderült, hogy egy csapatban leszünk az Exatlon Hunagryben, nagyon megörültem. Kedvelem Zozot. De persze mint egy barátot.
- Jaa tudod, mikor idejöttem, még örültem, de mikor megláttalak.. - nem fejezte be a mondatot, mert elkezdett nevetni a többiekkel együtt. Én csak magamba "bedurcáztam" , mire magához ölelt. Az az ölelés.. Olyan.. Védekező volt. Más volt.
Mikor megérkeztek a többiek, hosszas beszélgetés vette kezdetét, ugyanis Palik László még nem érkezett meg. Furcsa lesz majd Dominikán. Hónapokig a családom nélkül lenni random emberekkel. De érzem, hogy egy hihetetlenül jó kaland lesz.
Hogy félek-e? Talán csak egy kicsit. Mert tudom, hogy egy jó társaság tagja leszek.