Egy majdnem fél napos repülés után megérkeztünk Santa Domingo-ba, a Dominikai Köztársaság egyik városkájába. Az idő valami csodálatos, nagyon meleg van. Át kellett volna öltöznöm a repülőn, mert hosszú gatyában nagyon nagyon megsülök. Zozo is így volt vele, de ő azért, mert melegítőfelsőben volt.
- Itt meg lehet sülni. - szólalt meg Zozo, majd elkezdte magát legyezni kezei segítségével.
- Meleg vaan - szólt Gabi is, majd levette a cipőjét és belefutott a terembe. A többiek követték a példáját. A Karib-tenger a "pont jó" hőmérsékletet érintette, lemagyarosítva nem volt se hideg, se meleg. Szóval simán tudtunk volna egyet fürdeni.
Elfoglaltuk a szállást, mivel a műsor kezdetéig szállodában fogunk lakni. Majd az első versenyen derül ki, hogy ki megy a Villába és a Faházba.
-Lányok szobájában-
- Szerintetek milyen lesz itt élni hónapokig? - kérdezett rá Szandi.
- Szerintem hamar meglehet szokni. - szólt Brigi.
- És a pályák? Vajon bírni fogjuk? - Fatima szemében a félelmet fedeztem fel.
- Sportolók vagyunk. A kisujjunkból kirázzuk. - mondtam.
Egy hosszas beszélgetés után egy olyan téma következett, amire nem készültem fel:
- Ti hogyhogy ilyen jóba vagytok Zozoval? - kérdezte Gabi vigyorogva. Én pedig azt hittem, a saját nyálamat nyelem félre.
- Hát... A legjobb barátjával voltam együtt, Beniipowával.. És mikor Benivel szakítottunk, mi tovább beszéltünk és találkoztunk.
- Szerintem tetszel neki - szólt Brigi, én meg csak néztem egyet. Az kéne még.
- Fiúknál -
- Nem tudom mik történnek....
YOU ARE READING
Jatekban... En es a Csapattarsam // Zozo Kempf (Exatlon Hungary)
FanfictionA Dominikai út... A régi ismerős Valahányszor belegondolok, mi történt ezalatt a néhány hónap alatt, minden érzelem átfut rajtam. Boldogság, szomorúság, harag, fájdalom, stressz. Az Exatlon Hungary második évada vajon izgalmasabb, mint az első? A ké...
