Three Of Us (Befejezett)

A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást

Will sokkal hamarabb ébredt fel, mint Louis, de ezen egy percig sem csodálkozott, mert hamarabb is került ágyba. Fogalma sem volt, ikre mikor ténfereghetett haza, de mindenképpen úgy érezte, lesz hozzá néhány keresetlen szava, amiért szó nélkül maradt ki este. Már túl volt a reggeli zuhanyon és készülődésen, a tojás és a bacon sercegett a serpenyőben, amikor Louis megjelent a konyhában. Egy szál alsóban, kócos hajjal, és még félig csukott szemekkel.

- Reggelt - morogta halkan, és miután Will adott a kezébe egy nagy bögre kávét, leült az asztalhoz. - Ne haragudj, hogy este nem hívtalak. Teljesen elterelték a figyelmem.

- Azt sejtettem - forgatta meg a szemeit Will, és örült, hogy Lou szó nélkül bocsánatot kért tőle, amiért nem felelt a hívásaira. - De az meglepett, hogy melletted ébredtem. Hol a varázslatos srác, aki annyira elrabolta a figyelmed?

- Otthon - motyogta a bögrébe, aztán álmosan nézett fel a bátyjára. - Most mégjobban megleptelek?

- Nem tagadom - nevetett fel az idősebb iker, és miután mindkettejüknek tányérra merte a reggelit, evőeszközöket ragadott, és letette az asztalra maguk elé. - Szóval ennyire megtetszett?

- Eléggé - bólintott Lou, és hevesen kezdte magába tolni a reggelijét. Louis rettenetes szakács volt, de Will csodálatosan főzött, és ezzel nagyszerűen kiegészítették egymást, mert cserébe Louis tartotta rendben a házat, kívül és belül is, és ő volt, aki elvégezte a javítási munkákat, ha bármire rászorultak. Egyedül az autókhoz nem igazán értett, de abban pedig Will brillírozott. Tökéletesen működtek együtt, ehhez nem fért kétség. - Elbűvölő srác. De te is ismered. Kíváncsi vagyok, mit gondolsz róla.

- Ki az? - nézett fel kérdőn Will az öccsére, aki egy hatalmas mosollyal viszonozta a pillantását. Will komolyan úgy látta, hogy bárki is ez a titokzatos srác, olyan hatással volt az öccsére, mint kevesen.

- Harry, tudod a pasi, akit kikosaraztak múltkor, és ingyen kávét adtunk neki - magyarázta teli szájjal, és kortyolt még egy nagyot a reggeli feketéjéből.

- Tessék? - esett le Will álla, és hirtelen azt sem tudta, mi a fenét mondhatna, pedig valamit nagyon is ki kellett volna passzíroznia magából, de sokkolta a tudat, hogy Louis előző este azt a fiút vitte randizni, akit két napja ő is, és alig várta, hogy újra lássa.

- Nem emlékszel rá? - kérdezte tárgyilagosan, még mindig egy falaton nyammogva, és nem is nézett Willre közben, így azt sem láthatta, bátyja milyen meglepetten néz rá. - Azt mondta, ma bejön délután a kávézóba, majd bemutatom. Sokat meséltem neki rólad, meg hogy gyerekként mennyit hülyültünk a haverokkal a városban.

- És ő véletlenül se mondta, hogy azokat a sztorikat már ismeri? - kérdezett vissza Will, és Louis erre értetlenül kapta fel a fejét, mert ikre hangja dühösen mordult rá. Egyáltalán nem értette, mi baja lehet Willnek.

- Hát... Mondott olyat néha, hogy azt már mondtam, de... - gondolkodott el Louis, és próbálta felidézni az előző estét. - Nem igazán voltunk józanok. Nem vettem fel, mert azt gondoltam, talán tényleg említettem...

- Nem, Louis - állt fel Will az asztaltól, mert annyira sok volt már benne az indulat, hogy képtelen volt egy helyben maradni. - Én mondtam neki!

- Miről beszélsz? - húzta össze a szemöldökét a fiatalabb, és ő is abbahagyta az evést, mert kezdett komolyan nagyon összezavarodni.

- Amikor apával voltál a casinóban, késő estig szórakoztunk Harryvel - tárta szét a kezeit Will. Igazából nem volt dühös Louis-ra, mert nagyon úgy nézett ki, hogy nem is sejtette ezt a dolgot. - Randira hívtam, ő igent mondott, együtt vacsoráztunk zárás után, aztán elvittem táncolni.