Three Of Us (Befejezett)

Sosem gondoltam, hogy a remény végzetes, amíg a szemébe nem néztem

Harry kialvatlanul ébredt, és a szemei szinte égtek, pedig ha szólt az ébresztője, az azt jelentette, hogy idő van. Aznap volt az első munkanapja a ruhaüzletben, és nagyon izgult miatta, ezt le sem tagadhatta volna. Szinte reszketett, amikor belépett a boltba, de az idegessége hamar elszállt, mert a munkatársai nagyon kedvesen fogadták. Őt első nap az eladótérbe helyezték, és Eve-nek kellett segítenie, illetve ő tanította be a lényegesebb dolgokra. Az ebédszünetben az addig pénztárban ácsorgó Melanie hívta magával, és együtt szendvicseztek a közeli kis falatozóban, mielőtt felváltották azokat, akik tartották a frontot nélkülük. A nap hamar elszállt, és ő nagyon fáradt volt, amikor hazaért. Péntek révén másnap és vasárnap sem kellett dolgoznia, ellenben a következő héten minden napra be volt írva. Úgy gondolta, valószínűleg a betanulós nap után azért adtak egy kis pihit, hogy ne érezze azt, ez itt a földi pokol, és mondjon fel egyből. A vasárnap amúgy is ünnepnap volt az Államokban, ezért minden zárva tartott egész nap, még a mindig nyüzsgő Las Vegasban is. Amikor hazaért nem volt máshoz energiája, csak gyorsan lezuhanyozott, és bedobott a sütőbe valami mirelitet, amit aztán a kanapén evett meg, és minden bizonnyal ott is aludhatott el, mert reggel arra ébredt, hogy mindene cudarul fájt. Amikor kinyitotta a szemét, aztán felfogta hol van, és elkáromkodta magát, mielőtt a háló felé indult, és bevágódott a puha takarók és párnák közé, hogy még egy kicsit lustálkodjon. Álom már nem jött újra a szemére, de jól esett még egy kicsit feküdni, viszont az éberségének hála, a zavaros gondolatok sem kerülték el. Eszébe jutott megint a piszkosul dögös ikerpár, és óhatatlanul azon kezdett gondolkodni, hogy mi lehet velük. Valószínűleg dolgoznak. Ahogy ez a gondolat megszületett a fejében, azonnal azt érezte, hogy a lábai a kávézóba akarják vinni. Ő maga viszont képtelen volt odamenni. Mégis mi értelme lett volna? Mégis mit kellett volna mondania? Még mindig nem döntöttem, melyikőtöket akarom, de olyan elképesztően néztek ki, hogy beülök kicsit, és legeltetem a szemem. Ez még a fejében is elbaszottan hangzott, hát még ha ki is mondta volna. Végül természetesen elvetette az ötletet, és inkább kimászva az ágyból, a konyha felé ment, hogy miután eltakarította a vacsorája maradékát, ebédet készítsen magának, mert addigra sikerült feltápászkodnia. Úgy érezte, hogy mindenre képes lenne, ha valaki hajlandó lenne utat mutatni az ikrekkel kapcsolatos problémájában, mert fogalma sem volt, mitévő legyen. Ha arra gondolt, hogy többet nem keresi őket, és megpróbálja mindkettejüket elfelejteni, ugyanolyan szarul érezte magát, mint amikor azzal kínozta az idegeit, hogy megpróbáljon dönteni. Hisz eddig azt hitte a két férfiról, hogy csak egy. Mégis hogyan bökhetett volna rá az egyikre, amikor mindkettőhöz egyszerre vonzódott? Estére ez a dolog már annyira felőrölte az idegeit, hogy úgy érezte, semmire sem képes. Próbált takarítani egy kicsit, de a gondolatai önálló életet éltek. Aztán úgy döntött, elmegy futni, utána pedig edzeni, de bár a teste elfáradt, az agya még akkor is a maximumon pörgött, és a két főszereplője az a két kéken szikrázó szempár volt. És persze a tulajdonosaik. Úgy döntött, hogy azon az estén nem csak beáll a zuhany alá, hanem teleengedi a kádat forró vízzel, tett bele egy kis fürdősót, és nagyjából másfél órán át áztatta magát benne. Utána engedett még egy kis meleg vizet, azzal újra felhevítve az addigra már kihűlt fürdőt, és nekiállt rendbe tenni magát. Megmosta a haját is, és amikor kiszállt a kádból, akkor úgy döntött nekiáll megborotválkozni, de végül úgy döntött, hogy talán nem is áll neki annyira rosszul a borosta, ezért csak egyszerűen úgy hagyta. Éppen csak megigazította a széleken, hogy ne tűnjön elhanyagoltnak. Felvéve a pizsamáját, bebújt az ágyba, bár még csak este kilenc volt, és úgy gondolta, olvas egy kicsit. Ebből persze az lett, hogy a telefonját nyomkodta, és egy óvatlan pillanatban a kezei önálló életre keltek, és megkereste a Tommo ikreket az Instagramon. Azt kívánta, bárcsak előbb tette volna ezt meg, mert a két srácnak csak egy fiókja volt, ahová rengeteg közös kép volt feltöltve, de nagyon sok egyéni selfie is. Azonnal rájött volna. De aztán mégis azt gondolta, hogy rossz lett volna, ha így történik, mert akkor talán nem éli át azokat a csodás pillanatokat a két randevú alatt. Miközben a képeket nézegette, néha a kommentekre tévedt a pillantása, és megmosolyogtatta a tény, hogy mennyien képtelenek voltak megkülönböztetni a két férfit. Pedig akkor, hogy már tudta, ketten vannak, és a képeket alaposabban szemügyre vette, ő meg tudta mondani, melyikük van rajta. Valahogy... a szemük csillogásából. Abból a szelíd mosolyból, és jámbor tekintetből, amivel Will nézett rá vissza, és a másik iker szenvedélytől csillogó szemei, mindig pajkos, félig elhúzott vigyora is árulkodó volt. Az arcuk tökéletes hasonmásai voltak egymásnak, de Harry igenis látta a különbséget. A lelkükbe látott. Szorosan lehunyta a szemét, és nagyon mély levegőket vett, amíg végül meghozta a legelső döntését azóta, hogy otthagyta a két férfit az étteremben. Belépett az üzenetküldőbe, és egyből gépelni kezdett egy, valószínűleg SMS-nek túl hosszú, üzenetet. Nem tudta rövidebbre venni, pedig így biztos volt benne, hogy Louis fel fogja ismerni, mennyire zavarban van.