Three Of Us (Befejezett)

Ha már miénk a fény, akkor nincs mese, el kell viselnünk annak árnyát is

Az ikrek szinte egyszerre kezdtek ébredezni, és amikor egymásra néztek, a közöttük szuszogó Harry felett, mindkettejük ajkán egy frusztrált mosoly játszott. Kétségtelenül élvezték az előző éjszakát, de ennek ellenére, mégis tele voltak egyéb kételyekkel. Halkan kimásztak az ágyból, és a maguk néma párbeszédével megállapodtak, hogy a zuhanyzás után, találkoznak odalent. Louis a háló fürdőjében tűnt el negyed órára, Will pedig a vendégzuhanyzóban, és egy kicsit előbb is elkészült, mint az öccse. Nekiállt reggelit készíteni, és lefőzött egy nagy adag kávét, mire Lou megjelent a konyhában, és egy nagy sóhajjal lehuppant az egyik székre.

- Élveztem - vallotta be egyetlen szóban, és Will egy kedves mosollyal fordult felé, bólintott, aztán újra a reggeli omlettre terelte a figyelmét.

- Én is - válaszolta halkan. - Sokkal jobban, mint kellett volna.

- Nem tudom - rázta meg a fejét Louis, és az asztalon heverő számlák borítékait kezdte robotikus mozdulatokkal felbontani. - Van erre valami mérce, hogy mennyire kellene élvezned a szexet a bátyáddal, és a közös pasitokkal?

- Ha van, akkor valószínűleg az egyedüli mértékegység a "kurvára semennyire" - nevetett fel az idősebb, és őszintén szólva Louis-t egy kicsit meglepte, hogy ilyen könnyen kezelte, amikor ő meg pont, hogy nem.

- Miért nem vagy kiborulva? - szűkítette össze a szemeit, és az asztalra dobta az eddig kezében pihenő vízszámlát.

- Mert ez nem változtat a tényen, hogy élveztem - válaszolta őszintén, és gyümölcsöt kezdett szemezni, aztán megmosni a reggelijük mellé. - Nem bántam meg.

- Én sem, de ettől még nem tudom, mi lesz ezután, és ez egy kicsit kétségbe ejt - sóhajtott fel Louis tanácstalanságában, és odébb csúsztatta a papírokat az asztalon, hogy Will meg tudjon teríteni. - Felébred, kisétál az ajtón, és ennyi? Vagy néha még összejárunk egy hasonló kalandra?

- Mit gondolsz, mi lehetne ebből? - kérdezte az idősebb, miközben Lou tányérjára lapátolta az adagját, aztán a sajátjára, és végül leült az öccsével szembe.

- Hát egy hivatalos kapcsolat semmiképp sem - horkant fel Louis, ahogy az első falatot a szájába vette.

- A családunknak és a barátainknak soha nem mondhatnánk el - helyeselt Will is, miközben az aktuális falatot rágta. - Azt gondolnák, hogy elment az eszünk.

- És senki másnak sem - rázta meg a fejét frusztráltan Louis. - Ez társadalmilag egy cseppet sem elfogadott.

- Szóval mindez számít? - dörrent Harry mély hangja a semmiből, és ahogy az emelet felé néztek, a zöldszemű, éppen nagyon kócos férfi, akkor indult el a lépcsőn lefelé. A nappaliban felszedte a tegnap ott elhajított kék Mickey egeres pólóját, gyorsan belebújt, és a konyhába sétált. - "Mit fognak szólni ehhez mások?" Ez a mondat több álmot ölt meg eddig, mint ahány csillag ragyog az égen...

- Szerinted nem számít? - kérdezte tőle Louis, hátradőlve a székén. - A te szüleid jól fogadnák, ha beharangozod, hogy hazaviszed bemutatni a párod, és ketten jelenünk meg?

- A barátaid nem kérdeznék meg összevont szemöldökkel, hogy neked teljesen elmentek-e otthonról? - kontrázott rá Will is, Harry pedig felnevetett. Az ikrek elképzelni sem tudták, mi a fenén mulat ilyen elképesztően, mert szerintük ez egy ennél sokkal komolyabb, de mindenképpen bonyolultabb téma volt.

- A szüleim sose fogadták el igazán, hogy két csapatban játszom - rántott vállat, és magának is szedett a harmadik odakészített tányérba a reggeliből. - Ha azt mondom, pasim van, valószínűleg nem hadakoznának, hogy megismerjék. A barátaim... Itt nincsenek is barátaim. Egyelőre csak titeket ismerlek. Van itthon avokádó? Azzal szeretem az omlettet.