Az ikrek szinte egyszerre kezdtek ébredezni, és amikor egymásra néztek, a közöttük szuszogó Harry felett, mindkettejük ajkán egy frusztrált mosoly játszott. Kétségtelenül élvezték az előző éjszakát, de ennek ellenére, mégis tele voltak egyéb kételyekkel. Halkan kimásztak az ágyból, és a maguk néma párbeszédével megállapodtak, hogy a zuhanyzás után, találkoznak odalent. Louis a háló fürdőjében tűnt el negyed órára, Will pedig a vendégzuhanyzóban, és egy kicsit előbb is elkészült, mint az öccse. Nekiállt reggelit készíteni, és lefőzött egy nagy adag kávét, mire Lou megjelent a konyhában, és egy nagy sóhajjal lehuppant az egyik székre.
- Élveztem - vallotta be egyetlen szóban, és Will egy kedves mosollyal fordult felé, bólintott, aztán újra a reggeli omlettre terelte a figyelmét.
- Én is - válaszolta halkan. - Sokkal jobban, mint kellett volna.
- Nem tudom - rázta meg a fejét Louis, és az asztalon heverő számlák borítékait kezdte robotikus mozdulatokkal felbontani. - Van erre valami mérce, hogy mennyire kellene élvezned a szexet a bátyáddal, és a közös pasitokkal?
- Ha van, akkor valószínűleg az egyedüli mértékegység a "kurvára semennyire" - nevetett fel az idősebb, és őszintén szólva Louis-t egy kicsit meglepte, hogy ilyen könnyen kezelte, amikor ő meg pont, hogy nem.
- Miért nem vagy kiborulva? - szűkítette össze a szemeit, és az asztalra dobta az eddig kezében pihenő vízszámlát.
- Mert ez nem változtat a tényen, hogy élveztem - válaszolta őszintén, és gyümölcsöt kezdett szemezni, aztán megmosni a reggelijük mellé. - Nem bántam meg.
- Én sem, de ettől még nem tudom, mi lesz ezután, és ez egy kicsit kétségbe ejt - sóhajtott fel Louis tanácstalanságában, és odébb csúsztatta a papírokat az asztalon, hogy Will meg tudjon teríteni. - Felébred, kisétál az ajtón, és ennyi? Vagy néha még összejárunk egy hasonló kalandra?
- Mit gondolsz, mi lehetne ebből? - kérdezte az idősebb, miközben Lou tányérjára lapátolta az adagját, aztán a sajátjára, és végül leült az öccsével szembe.
- Hát egy hivatalos kapcsolat semmiképp sem - horkant fel Louis, ahogy az első falatot a szájába vette.
- A családunknak és a barátainknak soha nem mondhatnánk el - helyeselt Will is, miközben az aktuális falatot rágta. - Azt gondolnák, hogy elment az eszünk.
- És senki másnak sem - rázta meg a fejét frusztráltan Louis. - Ez társadalmilag egy cseppet sem elfogadott.
- Szóval mindez számít? - dörrent Harry mély hangja a semmiből, és ahogy az emelet felé néztek, a zöldszemű, éppen nagyon kócos férfi, akkor indult el a lépcsőn lefelé. A nappaliban felszedte a tegnap ott elhajított kék Mickey egeres pólóját, gyorsan belebújt, és a konyhába sétált. - "Mit fognak szólni ehhez mások?" Ez a mondat több álmot ölt meg eddig, mint ahány csillag ragyog az égen...
- Szerinted nem számít? - kérdezte tőle Louis, hátradőlve a székén. - A te szüleid jól fogadnák, ha beharangozod, hogy hazaviszed bemutatni a párod, és ketten jelenünk meg?
- A barátaid nem kérdeznék meg összevont szemöldökkel, hogy neked teljesen elmentek-e otthonról? - kontrázott rá Will is, Harry pedig felnevetett. Az ikrek elképzelni sem tudták, mi a fenén mulat ilyen elképesztően, mert szerintük ez egy ennél sokkal komolyabb, de mindenképpen bonyolultabb téma volt.
- A szüleim sose fogadták el igazán, hogy két csapatban játszom - rántott vállat, és magának is szedett a harmadik odakészített tányérba a reggeliből. - Ha azt mondom, pasim van, valószínűleg nem hadakoznának, hogy megismerjék. A barátaim... Itt nincsenek is barátaim. Egyelőre csak titeket ismerlek. Van itthon avokádó? Azzal szeretem az omlettet.
ESTÁS LEYENDO
Three Of Us (Befejezett)
FanficHisz bárki is a véletlen találkozásokban? El tudjátok képzelni, hogy azok az emberek, akikkel életetek során találkoztok, mind okkal bukkantak fel az életetek sűrű forgatagában? Néha csak azért, hogy barátokká váljatok, és támogathassátok egymást. N...