Three Of Us (Befejezett)

Azt hiszed, nincs remény? Te magad vagy a remény

Harry már háromszor bejárta az egész várost, hogy munka után kutasson, de egyelőre sehonnan sem hívták vissza. A "kezdjünk Vegasban új életet" ötlete erősen úgy nézett ki, hogy készül ellene fordulni, és emiatt napról napra letörtebb lett. A randizást természetesen nem folytatta az első siralmas próbálkozása után, így gyakorlatilag nem csinált mást, mint álláshirdetéseket böngészett, evett és aludt. Valamelyik nap felhívta az anyja, hogy hagyja ezt a hülyeséget, inkább költözzön szépen haza, és Harry komolyan kezdett elgondolkodni akár ezen a lehetőségen is. Az egyetlen dolog, ami visszatartotta, hogy iszonyú megalázó lett volna fülét-farkát behúzva, vesztesként hazakullogni a szülei házába.

Abban a keserves érzetben, hogy ez a nap már úgysem vezet semerre, legalább egy kicsit mégis próbáljon meg kihozni belőle, úgy döntött, elmegy az egyik közeli üzletbe, mert látta az ajtón a hirdetésüket, hogy eladót keresnek, aztán beül a Tommo's-ba egy kávéra, mert lassan egy hete nem járt ott. Talán még egy sonkás angol muffint is kipróbál uzsonna gyanánt.

A bolt nem volt messze, de annyira közel se, hogy csak úgy elsétáljon addig, aztán onnan a kávézóba, ezért kénytelen volt fizetni a parkolásért, mert persze az összes ingyenes hely foglalt volt.

- Üdvözlöm, Uram! - nyitotta ki neki az ajtót egy fekete öltönyös kopasz férfi, ő pedig bólintott és belépett. Az üzlet eléggé puccos volt. Mindenféle világmárkákat árultak, meg különleges tervezői ruhákat is, és Harry azonnal tele tudta volna pakolni a kosarát, ahogy elsőre szétnézett.

- Segíthetek? - lépett mellé egy kosztümbe öltözött fiatal nő. A sminkje kifogástalan volt, a haja elegáns, és csodálatos parfümillat áradt belőle.

- Igen - mosolygott rá Harry, és a másik egyből viszonozta neki. - Láttam a hirdetést, és éppen munkát keresek.

A nő egy apró mosoly után Harry számára is jól láthatóan végignézett rajta. Szerencsére úgy gondolta, azon a napon egészen jól sikerült az öltözéke, és a hölgy is egy teli mosollyal ajándékozta meg a végére.

- Hoztál magaddal egy életrajzot? - kérdezte tőle, és a kezével jelezte, hogy kövesse őt.

- Igen - felelte gyorsan Harry, aztán leült az irodai székre, amit kínáltak neki, miután elhagyták az üzlethelyiséget. Nagy meglepetésére több, mint egy órát kérdezgette őt az a férfi, akihez bevezették, és még várakoznia is kellett, mert később csatlakozott hozzájuk egy már idősödő nő. Újabb kérdések sorozata érkezett, majd végül megkérték őt, hogy álljon a fal elé, hogy néhány szögből lefotózhassák. Egyáltalán nem értette, miért van erre szükség, mert az életrajzán is ott egy fénykép, de természetesen nem akadékoskodott. Végül megköszönték, hogy eljött, és megígérték neki, hogy értesíteni fogják akkor is, ha állást kap, és akkor is, ha nem. Harry ezt már hallotta párszor, de azért még mindig reménykedett.

Gyorsan bevágódott a kocsijába, hogy a kávézóhoz hajtson. Nem akart sok időt a szabadban tölteni, mert klímás helyiségekhez öltözött fel aznap. Az utcán rémes hőség uralkodott, de a boltok, kávézók és éttermek próbáltak olyan hűvöset varázsolni a vendégeiknek, amennyire csak lehetséges, és ezért néha fázott, amikor kimelegedve hosszabban elidőzött ezeken a helyeken. Azt örömmel nyugtázta, hogy a Tommo's szinte üres volt, és Louis alakja a pult mögött ügyködve is megmosolyogtatta. Belépve most nem is igyekezett asztalt találni, úgy gondolta, egyenesen a pulthoz ül az egyik bárszékre. Egyrészt kevésbé tűnik szánalmasnak ott ücsörögve egyedül, mint egy normál asztalnál, másrészt már napok óta szinte senkivel nem beszélgetett, csak amennyit kötelező volt a boltban vagy interjúkon. Mind idegen volt. Persze Tommo is az, de vele szívesebben beszélgetne. Nagyon kedves és megértő volt vele azon a borzalmas napon, és ezért tényleg hálás volt a férfinak.