Túl messzire Mentünk! (befejezett)

16. Rész

❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Lassan kezdett megpirkadni odakint, s a rémálom óta Charlie szép lassan kezdett megnyugodni a démon karjai között.
Alastor gyengéden simogatta Charlie derekát, miközben ő a nyakába bújva feküdt behunyt szemmel.
Szapora légzések kísérték a hercegnőt, miközben a derekán és a hátán keresztül haladt végig a rádió démon gyengéd érintése. Ahogy kecses ujjai lassacskán siklottak, Charlie annál hevesebben vette a levegőket. Fenyőillatú gallérján heverő arca igencsak elpirult, végtagjai egyre jobban befeszültek, hasában repkedtek a pillangók. A boldogság hormonok tombolni kezdtek a lelkében - testében. Ahogy a hercegnő sima tenyere érintette Alastor vállát, csak próbálta nem befeszíteni őket. Kísértés vette üldözőbe, s alig bírta nem megsimogatni teste bármely pontját is. Már a szenvedés fogságába esett, hogy ő semmilyen szeretetre méltó mozdulatot nem produlkálhatott le nála.
A szíve egyre gyorsabban vert a mellkasában, már majdnem kiugrott a helyéről. Alastor ahogy simogatta Charlie mellkasát, meg is érezte szívének heves dobogását. Alig bírta felfogni az érzést, amit érzett a hercegnőn. Különös dolgok kezdtek vele is történni, akárhányszor belenézett a lány szemébe. Ő maga sem értette mi ez, de a sok pozitív érzés, amit táplált felé, kezdte eluralni őt. Még sosem tapasztalt ilyet senkinél sem, akárkik is voltak az életében régebben. Ráadásul még saját magán is elcsodálkozott azon, hogy valaha valakit ilyen közel engedett magához. S ha Alastor valamit nem értett, teljesen összezavarodott magában. Már azóta mióta meglátta a hercegnőt, azt kezdte érezni, hogy sosem akarja elengedni magától, csak éppen nem érti miért van ez így. Ráadásul azt is észrevette magán, hogyha Charliet szomorúnak látja, egyre gyengébbnek kezdi érezni magát, s ha ő legyengül, azt nem hagyhatja, plusz azt sem, hogy Charlienak rosszkedve legyen.
Ez a temérdeknyi eltitkolt érzés majdnem felemésztette őt, de igyekezett nem sokat törődni vele, helyette inkább mutatta a mindig is ismert vigyorát, mosolyát a külvilág felé.
A sok gyengéd simogatások közepette összetalálkozott a két arc tekintete, majd a két ajak is. Felhevült csókok törtek elő mindkettejüktől, s amikor Charlie újra próbálkozni akart az érintésekkel, Alastor megragadta mindkét kezét és magatartásba helyezte őket a lány feje felett, úgy csókolóztak tovább. Amikor a hercegnő keze kezdett elfáradni, a tarkójára támasztotta őket, ezután Alastor a derekára helyezte kezeit, szorosan magához ölelte a lányt, megsimogatta szép haját a feje tetején, majd hátradőlt az ágyon, s a lány felette fekve volt. Charlie ekkor meglepődötten kapta fel a tekintetét, letette kezeit Alastor vállai mellé az ágyra, és rövidke sóhajokkal nézett a szemeibe. Minden egyes levegővétel fájdalommal járt. Végül nagyon halkan csak ennyit mondott :
- Lehet nem hiszel nekem, de...akárhányszor melletted vagyok, vagy amikor a karjaidban vagyok....egy az egyben... lángra lobbanok....nehezebb lélegezni...és csak a késztetését érzem, hogy ez....soha ne érjen véget.... - súgta remegő hangokkal. Ekkor behunyta a szemeit erősen és fejét a rádiódémon mellkasára hajtotta. Alastor nem szólt semmit, csak a szokásos módon tekintett a lányra, hisz nem tudta, hogy reagáljon erre. Gyengéden végigsimította hosszú, fényes szőke haját és behunyta vörös szemeit. Egy darabig nem bírt egy szót sem szólni, de fél perc után végül elhangzott egy halk válasz Alastor száján :
- Túl jó vagy hozzám.... - súgta a lány fülébe. Charlie ekkor kinyitotta a szemeit e szavakra.
- Miről beszélsz? - kapta fel a fejét a lány és választ várva Alastor szemeibe nézett.
- Az, hogy... Túlságosan jó vagy hozzám... Már jó régóta figyellek... Árad belőled a pozitív energia... Akadt, aki fel sem vette, mint a nép legtöbbje... Ami persze érthető... S itt van az, amit egyáltalán nem értek... - e mondanál a rádió démon ekkor elhallgatott, de Charlie továbbra is kíváncsian nézett és várta, hogy fejezze be a mondatot.
- Mit? Micsodát? - kérdezte a lány. Alastor ekkor szélesebbre húzta mosolyát.:
- Azt nem értem drágám, amit bevallottál nekem. Olyan dolgot adtál felém, ami nem az én érdemem... Nem értem, hogy hagyhattam azt is, hogy egyáltalán most így feküdjünk az ágyon...és tudod mit...? Nem is akarom, hogy ez változzon.... - mondta Alastor halk suttogó hangján. Charlie még mindig nem értette teljesen, mit akar ezzel mondani a rádió démon. - Te egy gyönyörűség vagy, aki árasztja magából a jót... S most nézzük azt, ki vagyok én! Gondolom sokat hallottál rólam. Nincs olyan, aki ne hallott volna.-simogatta továbbra is a lány haját, aki csak némán és meglepően hallgatta végig a démon szavait:
- Igen.... Tudom... Hallottam... - bólogatott a lány.
- Akkor nem értem, miért csinálod ezt... Hogy érezheted azt, amit érzel... - fejezte be a mondatot Alastor. Charlie szemei fényesebben kezdtek csillogni, de nem az örömtől...leginkább a bánattól.
- Nem tudom... - súgta Charlie remegő hangokkal. - De így érzem... Akkor is...- a démon továbbra is csak mosolygott, persze ez csak kívülről tűnt így. Belül csak kérdések árasztották el, mikre nem tudott választ találni.
- Nem értelek... - mondta vigyorogva a démon, majd simitott egyet a lány orcáján. - Nem érdemellek meg drágám.... - e szóra a lány enyhén szipogni kezdett és lassan elkezdte csóválni a fejét.
- Ne mondd ezt kérlek! - mondta könyörögve Charlie.
- Pedig ez így van... Nem értem, hogy tudsz engem.... Úgymond ,,szeretni,, mint ahogy azt sem értem, miért van az, hogy nem akarlak elengedni magamtól... Miért nem bírok a jelenléted nélkül létezni....
- Vannak dolgok, amihez nem kell magyarázat... Nem kell értelem... - válaszolta Charlie. - Én magam sem értem, hogy történhetett ez velem... De megtörtént... És nem akarom eldobni magamtól...
- Tudod.... Amikor az a két alak az utcán megtámadott téged... Olyan düh, mint akkor, még sose kapott el engem... - sugalmazta Alastor a lány fülébe. - S ha egyszer bevadulok.... Tudod jól, hogy ott senki sem marad életben... Nem akarom, hogy te viszont így járj... - A hercegnő továbbra is Alastor mellkasán feküdt, s sűrű könnyek árasztották el arcát. - Sosem érdekelt más szenvedése... Sosem foglalkoztam azzal, hogy a másiknak mennyire fáj.... Csak a saját testi éppségem...a saját érdekeim érdekeltek... De ha veled bármi is történik általam okozva... Azt sosem bocsátanám meg magamnak... De nem értem miért... Teljesen össze vagyok zavarodva... Most már érted, miért nem érdemlem meg azt, amit felém adsz? - Charlie csak feküdt oldalra fordítva fejét Alastor mellkasán pihengetve, közben fájdalmas sóhajokat adva ki magából. Szegény nem tudta hogy szólaljon meg, mert fogalma sem volt, hogy magyarázza meg neki, hogy érte ne aggódjon:
- De... Engem nem érdekel....mit mondanak.... Nem érdekel mi lesz velem...
- Nem teheted.... Értem nem érdemes tönkremenned drágám...
- Te engem nem teszel tönkre... Épp ellenkezőleg... Csak most még nem érted,mi ez az egész...-mondta Charlie szomorúan.
- Miattam szenvedsz... És én ezt nem akarom...
- Mert egyszerűen fáj....hogy ennyire elhitted, hogy rossz vagy...
- Hiszen az is vagyok. Ezt még magam is tudom kedvesem. Mindenki tudja.
- De számomra nem tudsz rossz lenni... Először én is azt hittem... Aztán rájöttem, hogy ez nem teljesen igaz... Sokmindent nem tudok rólad,de én akkor is ezt érzem és nem tehetek róla.. - a rádió démon ekkor halkan elkuncogta magát.:
- Egy biztos, hogy ennek köze lehet ahhoz, miért vagy te kivétel a szememben. Egyedül is csak te vagy képes arra, hogy a lehető legrosszabban is meglássad a jót... Hihetetlen vagy...- Alastor ekkor arcon fogta gyengéden Charliet, felemelte a tekintetét a mellkasáról, közelebb húzta magához :
- De azt sem bocsátanám meg magamnak, hogyha miattam szomorú leszel... - mondta Alastor továbbra is vigyorogva, ezután újra megcsókolta a lányt. Charlie legszívesebben magához szorította volna Alastort, mert hálás azért, amiért elmondta az őszintét, de emelett a szíve így is összeszorult, amiért azt mondta, nem érdemli meg a szeretetét.
Alastor átkarolta Charliet és erősen magához ölelte, a lány pedig a nyakához emelte arcát és a kellemes fenyőerdő illatát szívta magába az orrán át, aztán szerelmes sóhaj követte azt. Alastor megfogta Charlie kezét és csókot nyomott a csuklójára, majd közelebb húzta magához a lány arcát, és a nyakát kezdte csókolgatni lágyan és érzékien. Charlie azon nyomban felsóhajtott, s legszívesebben elmondta volna, milyen érzések öntik el ilyenkor, de mindezeket szavakba foglalni egyszerűen lehetetlen volt. A nyakcsók után Alastor óvatosan kioldotta Charlie ingének egyik gombját és a mellkasát is csókolgatni kezdte. Mindezt csupán azért, mert Charlienak ez jó érzést keltett, s imádta látni, hogy a hercegnőre jó hatással van, s ha Charlie örül, akkor ez mindkettejüknek előnyt jelent.
Kioldott még egy gombot és kecses ujjainak mozdulataival simogatni kezdte a lány mellkasát, majd a hasát is, ezután áttért a derekára, utána a csípőjéhez. A simításokra Charlie újra felsóhajtott izgalmában, és szélesebbre húzódtak fekete ajkai. Alastor ezután a csípőjénél fogva átfordította a másik oldalára az ágyon, most Charlie már közvetlen szorosan mellette feküdt a puha vörös párnák között.
Szőke arany fürtjei szerteszét terültek az ágyon, s amikor Alastor feléhajolt, ismét a nyakánál kényeztette továbbra is. A hercegnő csak mosolygott behunyt szemekkel, kezei pedig a feje felett hevertek, Alastor pedig azokra támaszkodott és összefonták az ujjaikat.
Alastor ekkor az összes kisgombot kikapcsolta és a lány hófehér lapos hasát simogatta, néha hegyes ujjaival csiklandozta, közben a füléhez emelve száját, lassú dallamokat dúdolgatott nagyon halkan. Charlie füleit izgalom töltötte el, s a hideg futkosott végig a gerincén, amire nagyot szusszantott, s keresztbe helyezte a lábait. Az ujjak kicsit lejjebb vándoroltak az alhasig, majd az ágyéki részhez. Charlie hasa egy másodpercre összehúzódott, amire egy hangos rövid sóhaj tört ki belőle. A rádió démon számára elég nagy gyönyör volt, hogy Charliet jó érzések töltötték el, s még az aurájában is érezte az erőt, ahogy egy kevéske rá is tapad. Megragadta a takarót, magukra terítette s mind a ketten be voltak takarózva. Alastor egyik kezével átkarolta a lányt, magára fektette újra, és a combjait kezdte simogatni, s hálóingjének szegélyét kicsit feljebb tűrte. A hercegnő átkarolta a démont a nyakánál körülölelve és csak a vad és kellemes sóhajokat lehetett hallani.
Charliera akkora izgalom tört rá, hogy az ágyékát hirtelen Alastor lábához dörgölte, de mindezt akaratlanul, lassan és óvatos mozdulatokkal. Ugyanazok az érzések kezdtek tombolni benne, mint amikor a bálon voltak, de most sokkal erősebben. A lány hevesen sóhajtozott a démon fülébe, kezeit letette Alastor vállai mellé és belemarkolt a lepedőbe. A fényes és selymes ruhadarab kiemelkedett az ujjai között, haja pedig már az arcában hevertek. Fekete rúzsos szája enyhén felnyíltak a sóhajok során, szemei pedig erősen lecsukódtak. Alastor kibújtatta kezét a hosszú kabátjából, majd a másik kezét is, s már csak a vékony mellénye és az alatta lévő vérvörös inge volt rajta. Charliet e látvány csak jobban felbőszítette, s alhasában megint érezte azt az érdekes csiklandozó érzést, amitől újra egy apró de hangos sóhaj hagyta el száját. Amekkora izgalom tört rá, olyannyira szenvedett az érintkezéstől való megvonástól is. Ha tehetné, legszívesebben letépné róla a ruharétegeket, s e gondolatok egyre jobban kopogtattak a lány fejében. Szaporább légzések és szívverések törtek ki belőle, arca egyre csak vörösebb lett, kezeit pedig már alig bírta kontrollálni, így csak keményebben markolta a lepedőt. Alastor megragadta Charlie derekát, belehajolt a mellkasába, s az inge teljesen befedte arcát, a hercegnő feljebb emelte fejét, arca a mennyezet felé fordult, és a belészorult levegő szó szerint már fojtogatta és majd megölte őt.
Ekkor egy váratlan pillanatban Alastor megszólalt, de alig lehetett bármit is érteni a szavaiból, mert Charlie nyakába volt bújva.:
- Mit tettél velem....? - suttogta a démon. Charlie értetlen arcot vágott, de közben csak hevesen lélegzett, s szíve majd kiugrott a helyéről. - Ilyen még sosem történt velem.... - szólalt meg ismét. Charlie nem válaszolt, csak a vágyakozás kínozta. Ekkor kinőttek a szarvai a fején. A lány megijedt a jelenségre, mert tudta is nagyon jól, hogyha kinőnek a szarvai, onnan visszaút nincsen. Teste úgy felforrott, mint az üst, mellkasában mintha a szíve lángra lobbant volna, s izzó parázsként világított hófehér testén keresztül, szemei vörös színekben csillantak fel. A kezein lévő fekete körmök, karmokká alakultak, s a lány próbálta visszafogni magát, de alig tudta, csak az ajkát harapta, közben egyre gyorsabban lélegzett. Tekintetéről azt lehetett volna leolvasni, hogy segítség, nem akarom elveszíteni az irányítást magam felett. Alastor feljebb vitte az arcát, majd újra csókba törtek ki, de Charlie ekkor lágyan Alastor szájára helyezte vámpírfogait, de amikor hirtelen kapcsolt az agya, azonnal elemelte onnan a száját és nem győzött bocsánatot kérni. Alastor szemei lehunyva voltak, de közben továbbra is a gúnyos és rosszfiús mosoly virított arcán. Nem akarta bevallani, de imádta amit tett. Így hát egy szót sem szólva újra megcsókolta a lányt, de Charlie egyre vadabban csókolt vissza, s szinte már kezdte jobban elveszíteni az irányítást maga felett. Alastor ekkor egy kiszámíthatatlan pillanatban alulra fordította a lányt, lefogta a kezeit a feje felett, de a hercegnő csak mosolygott továbbra is. Alastor a saját hátára terítette a takarót, megfogta Charlie csípőjét és az ölébe polcolta, ő pedig a lábaival összekulcsolta Alastor derekát, aztán a rádiódémon lehajolt a hercegnő arcához, az ujjait a szájára helyezte és hegyes karmaival karcolni lehetett volna. Elég lett volna egyetlen erős nyomás, azonnal vér csepeghetne fekete ajkaiból. A lány egyre jobban sóhajtozott, amikor combjainál már érezte az áradást. Erősen ráharapott a szájára, majd Alastor az ujjait a szájától az egész testén át vándoroltatta a combjai közötti részig. Charlie azon nyomban felnyöszörgött és apró szuszogásait a pisze orrán lehetett észrevenni. Tekintetük tele volt szenvedéllyel egymásra nézve, s egy határozott mozdulattal eltűnt Charlie alsó ruházata, csak az inge és a hálóingje maradt rajta, majd a rádió démon az ujjaival kezdte kényeztetni a lányt. Charlie még jobban belemarkolt a takaróba, s a kitörni vágyó feszültség feszegette a mellkasát, s csak a heves és kellemes sóhajokat lehetett hallani. Amikor a lány már teljesen felhevült, Alastor teljes mértékben ráhajolt a hercegnő felső testére, elkezdtek csókolózni, majd megtörtént, aminek meg kellett történnie. Charlie átkarolta Alastort a vállai felett, belefúrta arcát a vállába, és visszafojtandó sóhajok illetve nyögések törtek elő formás ajkain át. Alastor kissé zavarban érezte magát, de cseppet sem érdekelte, hisz imádta Charlie vadságát s azt, hogy mennyire jól érzi magát vele. Megragadta a hátát, hogy közelebb kerülhessen hozzá, belebújt a nyakába, elkezdte csókolgatni a feszes vékonyka bőrét, majd éles hegyes fogait enyhén, de nem durván beleeresztette. A hercegnő ráharapott a saját szájára, közben nagyokat szusszantott. Imádta, hogy Alastor a nyakát harapdálja, de mindenképpen kordában tartotta magát és nem okozott maradandó sérülést a hercegnő számára. Egy idő után Charliet elérte a gyönyör legcsodálatosabb része. Minden egyes pocikája beleremegett, s a borzongás végigfutott teste minden egyes pontján keresztül, s csak arra vágyott, hogy újra és újra átélje egymás után. Erősen a párnába süllyesztette fejét, és ezt egy óriási sóhaj követte, majd a kezeit az arcára helyezte és belemarkolt a saját hajába. Akárkik is voltak Charlieval fiatalabb korában, ilyen csodálatos érzést még soha az életben nem tapasztalt. Végül megpihentek az ágyon és összefonva ujjaikat feküdtek egymás mellett keresztbe a fekhelynek vízszintes irányában. Mind a ketten hevesen kapkodták a levegőket és szorosan összebújva, betakarózva néztek egymás szemébe. Charlie arcán teljes mosoly virult, arca pedig kisimult. Oly közel voltak egymás arcához, hogy csak a szemüket látták,ahogy egymásra néznek szerelmesen. Ekkor Alastor megfogta a hercegnő kezét és szép lassan a saját arcára helyezte, közben simogatta a csuklóját. Charlie szíve nagyobbat ugrott, amikor ujjai Alastor arcára kerültek. A démon belefeküdt a lány tenyerébe és a füléhez emelte száját :
- Fontos vagy nekem... - mondta nagyon halkan. Charlie örömében felsóhajtott, szélesre húzódott a szája és hüvelykujjával simított egyet a démon arcán.:
- Hát még nekem.... - súgta vissza a hercegnő lágy csilingelő hangján. Alastor ekkor felült az ágyon, megigazította a mellényének gallérját és felállt az ágyról, a zakót pedig a kanapéra terítette finom mozdulatokkal, aztán elindult a fürdőszobába hogy vizet engedjen, a hercegnő pedig az ágyban maradt, levette magáról az inget, aztán az éjjeli szekrényen heverő telefonjára vetett egy pillantást. Angel már párszor írt neki és kérdezte, mi a helyzet vele, majd visszaírt neki, hogy minden a legnagyobb rendben, ne aggódjon érte, majd ő is megkérdezte, hogy mi a helyzet, aztán visszarakta a szekrényre, majd ismét boldogan sóhajtott. Ahogy teltek a percek, Charlie szarvai kezdtek eltűnni a fején, s szemei ismét fekete gyöngyszemként csillogtak a beszűrődő fény hatására. Pár perc múlva Alastor lépett ki az ajtón, és egyenesen a hercegnőhöz vette az irányt, nyújtotta felé a kezét és a karjaiban tartva elvitte, hogy újra megfürdesse, mert ezt szerette a legjobban.
Miközben Alastor a hercegnő hátát mosta, a nyakához emelte arcát és nagyon halkan beszélni kezdett hozzá :
- Tudod drága.... Sosem mertem mondani...de emlékeztetsz engem valakire...-Charlie behunyt szemmel hallgatta e szavakat. - Egy csodálatosan gyönyörű nőre.... A haja ugyanolyan csodálatosan fényes, mint a tied... A hangja oly csodás, hogy azt szavakkal el sem lehetne mondani... A szemei mint a hold és a csillagok fénye egybevéve.... S a legjobb az az egészben, hogy egy ilyen gyönyört hozott a világra, s most itt hever a karjaim között.... - amikor ezt a mondatot kimondta a rádió démon, Charlie azonnal felkapta a tekintetét és a szemei azonnal örömkönnyekkel teltek meg. Ebből derült ki, hogy Alastor az ő édesanyjáról beszélt az előbb. Charlie újra elmosolyodott és a fényes könnyek legördültek az arcán, annyira jól estek neki ezek a szavak.
Miután a hercegnő kiszállt a vízből és Alastor egy újabb gyönyörű ruhába öltöztette, a következőket közölte vele. :
- Figyelj drágám! Nekem lesz egy kis elintéznivalóm a városban, úgyhogy a mai nap folyamán el kell, hogy köszönjük egymástól, de az éjszaka találkozhatunk ismét. - a hercegnő egyértelműen bólinott, habár nem igazán örült annak, hogy el kell, hogy köszönjenek egymástól, de ha Alastornak dolga van, el kell, hogy fogadja e tényeket, így hát mosolyogva bólintott, mikor álltak egymással szemben és Alastor a szép ruhát gombolgatta be épp neki.:
- De ugye hamar sietsz vissza? - kérdezte a lány kissé aggodalmasan.
- Amennyire csak lehet... - súgta Alastor Charlie arcához hajolva, ezután újra csókolózni kezdtek romantikusan és szenvedellyel teli. Amikor a csók szép lassan abbamaradt, Charlie szíve hevesen kalapált, majd az ajtóhoz való séta után szoros szerelmes ölelésbe törtek ki és simogatásokba. Charlie alig bírta elengedni magától Alastort, végül a rádió démon nagyon halkan csak ennyit súgott a lány szájára tapasztva :
- Szeretlek Drágám....- Charlie szemei lecsukódtak és mellkasa összeszorult e mondat hallatán, aztán mint minden búcsú során, megint kapott egy gyönyörű vörös rózsát, aminek kicsit nagyobbak voltak a tövisei.
A hercegnőt ez cseppet sem érdekelte, ha véletlenül is megszúrta vele magát, mert tudta, ha a rózsát szereti, akkor a tüskékkel együtt kell szeretni, s ha szereti Alastort, akkor a hibáival együtt szereti. :
- Én jobban szeretlek.... - válaszolt a hercegnő szorosan Alastorhoz bújva.
- Nálam nem jobban.... - mondta újra Alastor, majd egy búcsúcsók után Charlie beszállt a liftbe és leutazott a második emeletre.
Amikor belépett a szobába, síri csend volt, hiszen Angel Dust épp az éjszakai munkáját aludta éppen ki. Charlie kiült az erkélyre, a korlátra támaszkodott s végig csak Alastoron álmodozott és a csodás kilátást csodálta.

💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘

Sziasztok olvasók!
Szeretném, ha most eltekintenénk attól, hogy Alastor aszexuális. Tisztában vagyok vele és teljes mértékben tudom, olvastam is erről, utána is néztem az interneten.
Ebben a részben próbáltam is feltűntetni, hogy Alastor nem azért feküdt le Charlieval, mert szexuális vágyat keltett benne, hanem azért, mert megszerette és szerelmes lett belé, s aki szeret valakit, az bármit képes megtenni a másikért, szóval csak azt szeretném mondani ezzel, hogy ne essék félreértés 😅
Plusz ha már románcról beszélünk, abból nem tudnám kihagyni a szeretkezést. 😊

Köszönöm ezt a sok vote-ot és megtekintést. Magam is alig hiszem el, hogy ennyire felkapott lett.
Üdv. mindenkinek! ❤️🖤