Túl messzire Mentünk! (befejezett)

21. Rész

🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠❤️🧠

Másnap reggel az uralkodó már vigyorogva várta a jövevényt, hogy megérkezzen a palotába, de amikor az ígért időponban nem jelent meg Alfred, Lucifer kezdett kissé ideges lenni.
Először arra gondolt, felhivja telefonon, s amikor csengette a kávézó számát, azt írta, hogy ezen a számon nincs elérhetőség. Lucifer azon nyomban lecsapta a kagylót és elindult autójával Alfréd kávézója felé. Amikor megállt a romba dőlt épület előtt, a tekintete azonnal megakadt a látványon. Mindenki, aki arra járt, csak arról sugdolóztak, hogy a rádió démon aznap éjjel mekkora pusztítást végzett. Lucifert azon nyomban elkapta az idegesség, habár a sugdolózásokat nem hallotta, mégis rohadt dühös lett, de sajnos ott volt neki a B terve is. Volt egy távoli ismerőse, aki szintén egy nemes családból származik és pont arra volt szüksége, hogy szövetkezzen egy nagyobb rangú családdal, mint pl Lucifer, s hogy ő vigye tovább az uralmat.
Otthon amikor Charlie felébredt a reggel, a frissen érkezett újság kezdőlapját nézegette. :

LEÉGETT ALFRED GREEDY KÁVÉZÓJA
A szemtanúk szerint az eset egy éjszaka alatt történt. Rejtélyes körülmények között a kávézó hirtelen lángokban kezdett állni éjfél után. Eleinte csak azt lehetett látni, hogy az ablakokon belátva hatalmas robbanásszerű fény villant fel, később pedig az egész kávéház felgyulladt. Aki tudott, megmenekült, de sokan bent égtek el a tulajdonossal együtt.
Hogy a balesetet mi okozta, azt jelenleg senki sem tudja,vagy aki tudja, elmondani sem merte....

Charlie azonnal szájához kapta a kezét, mikor ezt olvasta, s ekkor a tegnap éjjeli beszélgetés jutott eszébe Alastorral. Egész pontosan ő sem sejthette, mi történhetett, de volt egy olyan érzése, hogy talán Alastor tehette ezt a szörnyűséget. Hirtelen elkezdte szégyellni magát és a fejét fogta, majd leült az asztalhoz. Megfogta az újságot, bevitte a szobájába s ott is hagyta.
Egy óra múlva hazaérkezett Charlie édesapja eléggé feldúltan. Addigra már Vaggie is fent volt és a két barátnő a nappaliban üldögéltek, közben valami könyvet olvasgattak, Angel pedig egy másik kanapén fetrengett és jégkrémet majszolgatott. Amikor Lucifer belépett a szobába, mindenki kíváncsian tekintett a királyra, vajon miért lehet olyan ideges.:
- Ilyen nincs! Ezt egyszerűen nem hiszem el!! Valaki balhézott az este Alfreddel! Az már egész biztos balhé volt! Most jövök onnan! Teljesen le van égve a kávézó! - Charlie azonnal felkapta a tekintetét, de nem szólt semmit, csak feltűnés nélkül összehúzta magát a bűntudattól.
- De oda se neki! Tudok én valaki mást is, aki átvehetné a trónt! Holnap utazunk! - határozta el azonnal a király. - Szóval készülj lányom! Tudom én kire van szükséged! Imádni fogod azt a jó benyomású úridémont! -Charlie erre inkább elszörnyűlködött. Egyrészt nem akart ő mással élni, másrészt, nem akarta, hogy miatta még egy ilyen katasztrófa alakuljon ki a rádió démon által okozva, legalábbis azt sejtette.
Ekkor este úgy gondolta, inkább elmegy. Ez a pusztítás nagyot ütött a szívében, plusz elege lett az apja akaratosságából is. Egyedül csak is magát hibáztatta azért, ami történt az éjszaka folyamán.
Nem szívesen akart hűtlen lenni hozzátartozóihoz, de amit az apja művelt, nem tűrhette el. Inkább elmegy otthonról, minthogy olyasvalaki karjába helyezzék őt, akit nem szeret.
Aznap este egyedül akart lenni a szobájában, s még legjobb barátnője szemébe is képtelen volt belenézni, amiért ott kell, hogy hagyja őt. Vaggie sokat aggódott miatta. Aznap éjszaka Charlie és Vaggie szomorúan ültek az ágyon egymás mellett. Charlie nem csak apja miatt keseredett el, hanem a hűtlensége miatt is, amit persze egyáltalán nem mondott el legjobb barátnőjének, s ezért eléggé nagy bűntudata lett.
A hercegnő összehúzta magát az ágyán, Vaggie pedig olyan erősen ölelte át, amennyire csak tudta :
- Nem hiszem el... Miért nem bírja az apád elfogadni végre, amit te szeretnél igazából? - könnyezett be dühében Vaggie Charlie karjai között. A hercegnő amiatt volt a legszomorúbb, hogy el kell, hogy szökjön legjobb barátja nélkül.
Sajnos még azt sem tudta mi lesz így a terveivel, a hotelével, de tudta, hogy egy darabig el kell, hogy menjen, amíg apja úgymond észhez nem tér, és befejezi végre a rákényszerített akaratát. Ekkor a hercegnőnek is megindultak a könnyei, s csak ennyit súgott barátnőjének :
- Bocsáss meg Vaggie.... - barátnője egyáltalán nem értette miért kért Charlie bocsánatot.
- Mi? Miért? - kérdezte Vaggie értetlenül. Charlie csak fájdalmasan felsóhajtott.
- Mindenért.... - szipogta a lány.
- Na de.... - válaszolt volna Vaggie, de aztán elhallgatott.
- Azt hiszem most egyedül kell lennem egy kicsit.... - mondta Charlie szomorúan.
- Rendben.... Semmi baj.... Hogy is tudnék rád haragudni? - mondta Vaggie lágy hangján a hercegnőnek. - De ha bármi baj van.... Rám számíthatsz... Ha gondolod nyugodtan átjöhetsz hozzám és aludhatunk ott.... - kínálta fel kedvességét Vaggie. Charlie csak bólintott és a könnyeit törölgette szemeiről. Barátnője fájdalmas tekintettel nézte a hercegnőt, amikor kiment a szobából, majd egy szomorú sóhaj követte azt.
Charlie úgy gondolta ír egy levelet Vaggienek, mielőtt elszökik, mert ha szó nélkül hagyja el a helyet, azt végképp nem bocsátja meg magának. Könnyekkel áztatott szemekkel írta meg.