Túl messzire Mentünk! (befejezett)

11. Rész

✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨

Még aznap este, amikor Charlie felébredt a furcsa álmából, felvette a ruhát, amit Alastor adott neki oda.
A rádió démon addig a fürdőszobában tartózkodott, később jobban kicsípve lépett vissza a szobába. A lány mosolyogva tekintett rá, s amikor Alastor meglátta őt az új ruhában, nagyobb mosoly virult arcára. Közelebb lépett hozzá, kezét az orcájára tapasztotta, Charlie viszont a lehető legnagyobb odafigyeléssel szép lassan rátette kecses ujjait Alastor kezére.:
- Nem is lep meg, hogy ilyen bájos vagy ebben a ruhában drága. - szólalt meg Alastor nagyon halk hangján. A lány elpirosodott, közben nem értette miért vannak ilyen szépen Felöltözve, de nem törődött semmivel sem.:
- Köszönöm...-mondta Charlie szélesre húzott ajkakkal, emellett teljesen el volt merülve Alastor szemeiben.- Na de miért öltöztettél ilyen szépen fel? - amikor fel akarta tenni a kérdést, a démon fogta egyik mutatóujját és Charlie szájára emelte óvatos mozdulatokkal. :
- Ne kíváncsiskodj drágám, annyit kell tudnod, hogy ma este elmegyünk itthonról,mert hivatalosak vagyunk egy nagyon elegáns helyre. - mondta a választ Alastor kedves hangján. Charlie mosolyogva bólintott, belekarolt Alastorba, s elindultak az ajtó felé. Mielőtt elhagyták volna a szobát, a démon egy csettintésre leoltotta az összes világítást a szobában, aztán távoztak is a helyszínről.
A liftbe csendesen sétáltak be, megálltak egymás mellett szorosan összebújva, mögöttük a fal tükröződött. Miközben az emeleteken át utazgattak lefelé, a rádió démon behunyta a szemeit s csendben vándoroltatni kezdte a kezét, amivel magához ölelte Charliet. Két kicsi lábként léptette ujjait a lány hátán át a csípőjéig, majd amikor letért a csípőig, az egész tenyerével folytatta a simogatást. Mozdulatai lágyak voltak és gyengédek. A lány halkan felszisszentett, fejével Alastor vállára dőlt, ezután a démon érzékien kezdte el a hasát simogatni. A hercegnő ebben a pillanatban érezte meg igazán, hogy az érzelmek mögött előbukkant belőle az elolthatatlan tüzes vágy is, ami csak jobban égette és éltette őt.
Térdeit hirtelen összehúzta, a borzongás gyönyöre úgy feldobta lelkileg, hogy azonnal elmosolyodott behunyt szemekkel.
Leérnek a legalsó szintre, megfogták egymás kezét, s Alastor intelligensen előrébb engedte a lányt, hogy ő lépjen előbb ki a liftből, onnan pedig a kijáraton.
Amikor odaértek, gyönyörű beltér és elegánsan felöltöztetett démonok fogadták őket, a lágy és klasszikus zenéről nem is beszélve. Charlie ámulva tekintett körül, hisz minden olyan gyönyörű volt és elragadó. Alastor magába karoltatta a lányt és elsétáltak az asztalukhoz, amin rózsa formájú vérvörös gyertyák díszelegtek, az itallap, bőrborítóval, és egy váza, gyönyörű virágokkal tele.
A kiadós vacsora után a rádió démon megbontotta a jeges vödörbe állított pezsgőt, és csendben dúdolva a zenét magában, öntött mind a kettejüknek. Alastor ekkor felállt a helyéről, kinyújtotta kezét Charlie felé. A démon a kezébe adta a talpas poharat, amiben csillogott az aranyszínű pezsgő. Összekoccintottak, ami gyönyörű csilingelő hangot adott ki magából, s mind a ketten szép lassan megitták a pohár tartalmát. A terem egyik távoli szegletében egy váratlan meglepetés látta meg őket, ahogy összebújva beszélget Alastor és Charlie, közben az italukat isszák. Mimzy volt az a valaki, akivel a múltkor összekapott a lány. A hölgy rettenetesen mérges volta lányra, s csak azon volt, hogy tegye tönkre az estét.
Amíg Charlie és Alastor összebújva álltak az asztaluknál, közben pezsgőzve, Charlie szíve gyorsan kalapált a mellkasában, de már lassan a torkában dobogott tovább, főleg akkor, amikor Alastor a füle mellett dúdolta a zenét amit épp játszottak a kisebb méretű színpadon a zenészek. A lány alig bírta már, hogy ne tegyen neki vallomást az érzéseiről, de valami mindig visszatartotta a lélegzetét, ha meg akart szólalni, mégpedig a lángoló szerelem volt a bűnös.
Alastor ekkor letette az üres poharakat az asztalra s szembe fordult a lánnyal, derekán ragadta, amire Charlie azon nyomban megborzongott, a lélegzete akadt meg.:
- Táncoljuk át az egész éjszakát drágám! - szólt lágyan Alastor. Charlie ragyogó írisszel a szemeiben bólintott, és elkezdtek keringőt járni a teremben a többi vendéggel együtt. A világítást lekapcsolták, helyette a hangulatfényeket kapcsolták be, ami vörös színben pompázott.
A lágy klasszikus zenét egy idő után felváltotta a tangó típusú, amelyikben fellépett Mimzy. Alastor minden társas táncot ismert, ami csak létezett. Bábként irányította a lányt a táncban, ide-oda pörgette, kidöntötte, magához húzta stb. Egyik pillanatban, amikor az egyik zene lezárása volt, Alastor éppen kidöntötte Charliet, majd egy rózsát teleportált a szájába, ráhajolt Charlie ajkai felé, s a rózsát átejtette a hercegnő szájára. A táncra ismét sokan felfigyeltek, s előadásként nézték végig a vendégek. Mimzy a színpadon majdnem dührohamot kapott, amikor ennek szemtanúja lett, s az éneket is élesebb hangon énekelte, szinte áradt belőle a düh és a féltékenység. A zene lezárása után a vendégek többsége tapsban tört ki az énekesnőre tekintve, plusz Alastorék elbűvölő táncára. A hölgy amikor lesétált, direkt Charlie mellett ment el az öltözőjébe, hogy véletlennek tűnve erősen fellökhesse,s még is tette. Akkorát lökött Charlien, hogy a lány padlót fogott. :
-Upsz! Bocsánat, nem láttalak... - gúnyolódott a hölgy fennhordott orrával úgy, hogy senkinek sem tűnt fel benne az irónia. Alastor azonnal felsegítette őt :
- Minden rendben drága? - kérdezte udvarias hangnemben.
- Igen, persze... - mondta Charlie dadogva, közben leporolta magát.
Amikor a zenészek szünetet tartottak, Charlie és Alastor a rózsakertben töltötték el az időt. A kert tele volt sok szép virágokkal és fekete, illetve vörös rózsákkal, köztük volt ott egy kicsi fapad, ahova mind a ketten leültek egymáshoz közel bújva. Alastor ült a padon, a lány pedig a démon lábán, közben Alastor vállába kapaszkodva. Charlie sokat töprengett azon, Mimzy miért gyűlöli őt ennyire, s látszott is rajta, hogy alig szólal meg, mert csak gondolkodik egyfolytában.:
- Elég szótlan tetszel lenni nekem kedves. - mondta Alastor a hercegnőnek, miközben a vállát simogatta érzéki mozdulatokkal. Charlie e mondatra felkapta fejét és a rádió démonra nézett, de nem mondott semmit, csak nézte tovább az égboltot enyhe bánatos arccal.
A démon ekkor mutatóujját az állára helyezte :
- Minden rendben drága? - kérdezte Alastor kedves hangján.
- Igen... Azt hiszem.... - Charlie alig bírt hazudni, majd egy sóhajban tört ki. A démon ezután is csak mosolygott rá, közelebb hajolt hozzá, kezét az arcára rakta, maga felé fordította fejét, majd az éjszaka gyönyörű vörös fényében úszva csókolóztak perceken át, addig míg egyszer csak Charlie feltett egy kérdést:
- Ki ez az énekesnő? - kérdezte aggodalmas hangon. Alastor félre tekintett egy másodpercre, majd így szólt. :
- Mimzy. - válaszolt a démon határozottan.
- Miért ilyen utálatos velem? - kérdezett újra Charlie.
- Nem nevezetes arról, hogy ilyen lenne bárkivel is.
- De velem nagyon rosszindulatúan viselkedik és nem tudom miért.... - hajtotta le félig fejét a lány. - Amúgy te ismered?
- Az igazat megvallva, igen. Ismerjük egymást. - szólt Alastor őszintén, közben Charlie csillogó szemeibe nézett.
- Mióta? - Charlie arca kezdett picit komorabbá válni.
- Az nem lényeg drágám... - szólt Alastor nyugtató hangján, de mégsem sikerült lenyugtatnia Charliet rendesen. Magához ölelte szorosan, a lány feje Alastor széles vállán kötött ki, s továbbra is aggályosan tekintett maga elé. Nem érti, miért gyűlöli Mimzy és tudni akarta, mi az oka ennek, s már azon is gondolkodott, beszélne vele szívesen, hogy tiszta vizet öntenek a pohárba de ő ezt nem hagyná. Kezdett félni attól, hogy Mimzy lehet,hogy féltékeny rá és riválisok ők ketten, de próbált nem erre koncentrálni. Alastor annyira titokzatos személy volt, hogy soha, de soha nem fed fel semmit senkinek, emiatt is olyan ijesztő, de egyben a legintelligensebb és legromantikusabb alkat is.
Ahogy Alastor ölelte Charliet, lágyan megsimogatta a fejét és a hátát, a fülébe dúdolt egy romantikus szerelmes dalt. Erre a lány szélesen és bájosan elmosolyodott, s egy sóhaj hagyta el a száját. Miközben a démon csak dúdolt, elemelte a fejét a lány fülétől, ezután a szájához emelte arcát, szorosan magához ölelte, s ismét egy lágy és gyengéd csók csattant el, kezüket összekulcsolták egymáséval és a bentről kihallatszódott jazz swing zenét dúdolgatta halkan Alastor Charliera nézve, aki csak mosolyogva tekintett vissza rá. A lány szíve hevesen kalapált, a gyomrában pedig csak úgy rekedtek a lepkék, s Alastor minden egyes érintésére megborzongtak a porcikái. Charlie eközben csak azon gondolkodott magában, mit tegyen most. Úgy érzi nem fogja tudni sokáig magába fojtani az érzéseit Alastor iránt,de nem meri elmondani, mert fél a visszautasítástól, ráadásul ő maga nem is kezdeményezhet érintkezésben vagy bármiben,igy hát csak némán nézett a szemeibe közelről.
Alastor ekkor kigondolta, hogy koccintsanak ismét a legjobb pezsgőből, aztán derekán fogva a lányt leemelte a térdéről, átkarolta, magához húzta és bevonultak az ajtón és leültek egy italpulthoz, ami egy másik helyiségben volt. Az egyik pincér épp Charlieékhoz ment oda sütikkel teli tányérral a kezében. :
-Jó estét hercegnő! - üdvözölte a pincér meghajolva. Charlie mosolyogva vett egy sütit a tányérról, majd amikor Alastor felé közeledett a démon elutasító de udvarias mozdulatokkal szólt :
- Nem, nem, köszönöm. Nem vagyok oda az édes ételekért. - szólt a démon mosolyogva és befelé fordult a pulthoz, míg Charlie csendben majoszgatta a kosárkát. A mixer jókedvűen kiszolgálta a szerelmes párt és kreatív pohár trükkökkel nyűgözte le a közönséget. Alastor a talpas poharat elegánsan tartotta a tenyerében, majd közelebb ült Charliehoz, s hogy kicsit szórakoztassa magát, úgy gondolta, kínozza picit Charliet, mint a liftben indulás előtt,hisz minden egyes mozdulatát, mimikáját kiismeri az illetőnek. Így hát azt tette, hogy közelebb ült a lány mellé és észrevétlenül a combjára rakta a kecsesen hegyes ujjait. A lány hirtelen felkapta a fejét, de nem szólt és nem is kérdezett semmit, csak ült és itta a pezsgőt. Charlie zavarában befeszítette minden végtagját, szemeit azon nyomban lesütötte és hatalmas lélegzet szorult a mellkasába. Alastor a lány combjain vándoroltatva kezét itta a keserű pezsgőt, közben a zenére dúdolászott. Majd a combján lévő kezét kicsit beljebb vitte, ahol már érzékenyebb a bőre. Charlie elkezdett picit izzadni, hevesebben kapkodni a levegőket, fogait pedig összeszorította, és belülről elkezdte harapdálni az ajkait. Amikor Alastor a combról lefelé haladt a térdre, majd megette a kínzás, ugyanis testileg a lány teljes egészében fel volt lángolva. Az izzadság cseppek mintha tűzforró kőre estek volna, s egyből mintha gőzzé is alakult volna. A lány nagyokat nyelve szorította magához az üvegpoharat, szinte már az is olyan forró lett kezében, mintha frissen fújt üveg lenne.
A rádió démon csupán csak azért tette ezt, hogy saját magát szórakoztassa azzal, hogy Charlie vágyait bőszítse fel, nem puszta testi vágyak okából, mert Alastorról ezt sosem lehetett elmondani, ő inkább a romantika művészetének és az érzékiség démona. Őt a szexuális dolgok teljesen hidegen hagyják, viszont a testi kontraktus és az intimitás ugyanúgy magába foglalta számára a romantikát és érzékiséget és a szerelmet, bár ezekre is úgy tekintett, mint művészetre.
A lány már alig bírta magába fojtani azt a feszültséget, mit Alastor okozott neki, hogy már levegőt sem vett inkább, mert ott a közösségben totál lejáratja magát, ha felsóhajt vagy akár felsikít izgalmában. Alastor csak vigyorgott, ahogy szokott és közömbösen ült mellette, másik kezében a pezsgővel, s ahogy halkan nevetett a ,,bajuszaalatt,, érdekes rádiózajok hallatszottak ki, mint amikor az állomásokat állítgatják a gombbal. Ekkor egy eszeveszett mosollyal fordult Charlie felé, ki már céklavörös arccal rendelkezett. :
- Oh mi a baj drágám? - szólalt meg a démon csábító lágy hangon, kissé ördögien vonzó vigyorral arcán, hogy még jobban kínozza Charliet szimpla jóindulatból. - Kicsit vörösesebb az arcod színe, mint általában. - jegyezte meg Alastor. A lány csak hevesen lélegezve felé fordította tekintetét, de szólni azt nem tudott semmit egy pár másodpercig.:
- Azt hiszem.... Túl meleg lett hirtelen.... Eheheheh.... - vigyorgott a zavarba jött hercegnő. - Ha..... Nem gond.... Megmosnám a pofim..... - csukott el a hangja hirtelen, közben kínos helyzetben érezve magát, felállt Alastor mellől, aki segített is neki kimászni a székek közül. :
- Parancsolj csak kedvesem! - vigyorgott Alastor, közben vörös színben pompázó szemei lecsukódtak e pillanatban. A lány összerezzent állapotban elsétált a női részlegre, s amikor az ajtó mögött volt már, azonnal kifújta minden benne ragadt feszültséget. :