Parázs a jég alatt

második

— Nem, anya, egész biztosan nem fog belém jönni egyetlen autó sem, és nem, én sem fogok belehajtani egyetlen árokba vagy villanyoszlopba sem! — emeltem az égnek a tekintetem. Hát igen, a szülők mindig is szülők maradnak, a maguk tipikus jellemvonásaival.

— És elraktad az ebéded, amit csomagoltam? — állt elő anya egy újabb kérdéssel. Ovális szemüvege mögül szigorúan pislogott rám, én pedig rájöttem, hogy egyre több ráncot csempészett már az arcára az idő.

Azt hiszem, az idő az ember egyik legkegyetlenebb ellensége, de egyben legjobb barátja is. Könyörtelenül elnyel emlékeket és embereket, ugyanakkor sebeket gyógyít be és fájdalmakat enyhít.

— Persze — bólintottam.

— Egész biztos, hogy továbbra sem akarsz húst enni? — kérdezte anya aggódva. — Olyan soványnak tűnsz.

— Az... nem amiatt van, nyugi, hanem az elmúlt hetek és hónapok nyomása miatt — sóhajtottam. Évek óta vegetáriánus lettem már, de anya még mindig nem törődött bele teljesen.

— Hát... akkor viszlát, Sophie. Érezd jól magad.

— Öhm, köszönöm, de nem valami partira megyek, csak a fitnesszstúdióba. Ácsorogni és nézni ki a fejemből, vagy unalmas pénzügyeket lerendezni — forgattam a szemem, és nem tudtam, a kettő közül melyik a rosszabb.

Miután elköszöntem a szüleimtől, autóba ültem, és friss jogosítványos lévén valóban elég körültekintően vezettem, ahogy anyának is ígértem. Nem mintha a tőlünk pár utcányira lévő fitnesszstúdió annyira egetrengetően nagy távolság lenne.

A stúdió előtt már ott állt néhány autó, köztük Kathy nagy, fekete Audija. Leparkoltam amellé, majd kipattantam a kocsiból, fogtam a táskámat, és bezártam az ajtókat.

Nagyot sóhajtva léptem be az ajtón, amely a jöttömre dallamos csilingeléssel üdvözölt. Mindig is jót mosolyogtam ezen az ajtócsengőn, ami leginkább a kicsiny boltokra és üzletekre volt jellemző, nem egy fitnesszteremre, de Lorette egyszerűen ragaszkodott hozzá. És talán ez tette a helyet még barátságosabbá.

— Helló, Sophie — üdvözölt Kathy, aki egy magas, karcsú, csupaizom és csupaszív nő volt. Első látásra az ember talán nem tudta eldönteni, féljen-e tőle vagy megszeresse-e első látásra, de miután szóba állt vele, már egész biztos a második opció lépett életbe. Fényes, fekete haját szoros lófarokba kötötte a feje búbján, sötét szemei derűsen csillogtak. Mindig is volt Kathyben egyfajta határozottság, erő és karizma, ami miatt hatással volt az emberekre.

— Szia — köszöntem vissza, futólag mosolyt küldve felé, majd leraktam a táskám a nővérem pultjára. — Huhh. — Mint aki már ennyitől kifáradt, lehuppantam a pult mögötti gurulós székre, amit Lorette voltaképpen sosem használt, én viszont kihasználtam az alkalmat, hogy ne kelljen végig ácsorognom, mint valami szerencsétlen villanyoszlop.

Hamarosan sorra érkeztek a tinédzserek a délután 2 órás hiphop órára, aztán változó korosztályúak a negyed 4-es zumbaedzésre, és zömmel felnőttek a fél 4-es spinningre a kisteremben, majd a kisgyerekek a szüleikkel a fél 5-kor kezdődő moderntánc-órára. Eközben szívélyes mosolyt erőltetve az arcomra odaköszöngettem a sziá-kat és a jó napot-okat, pénzeket vettem át, visszajárókat nyomtam az emberek kezébe, illetve Lorette naplójában jelölgettem a neveket.

Miközben a táncóra kezdetére váró kisgyerekek nyüzsgése szűrődött ki az öltözőből, én pedig épp türelmesen magyaráztam egy idősebb hölgynek, mi a különbség az aerobik és a pilátesz között, ismételten felhangzott a bejárat csilingelése. A néni válla felett ösztönösen odakaptam a fejem, így láthattam, amint egy magas, fekete bőrdzsekis férfi lép be, egy hat év körüli kislány kezét fogva. A férfi a néni mellett megállt, nekitámaszkodott a pultnak, majd futólag körbenézett. A kislány mintha nem igazán szeretett volna itt lenni, félénken szorongatta a kezét, miközben bizonytalanul végigjáratta a tekintetét a teremben. Ahogy a pillantásom újra a férfira siklott, összeakadt vele a tekintetem, és észrevettem, hogy engem figyel. A sötétkék szempár kiismerhetetlen közönnyel fürkészett, én pedig valamilyen oknál fogva megborzongtam. Úgy éreztem, nem szívesen akadnék össze ilyen alakokkal egy sikátorban sötétedés után.