A búra

1.fejezet: A halott expedíció

-Gregor! Gyűlés van! Gyere már!
A Gregor nevű férfi gyorsan felpattant az ágyról, és magára kapkodta ruháit. Az éjjeli őrségben rendesen kimerült. Ránézett az ósdi órájára. Jól elaludt! Ma már nem kap reggelit. Bekapott egy pirulát, és szívott egyet az inhalátorból. Becses kincs, sokan irigylik érte. De ő legalább egészséges. Kilépett a házból, és elkezdett rohanni a gyülekező sokaság felé.

A világ már teljesen élhetetlen a gyenge emberek számára: a hihetetlen mennyiségű szmog és káros anyag szinte már mindenkit beteggé tett. Valaki egyszer kirobbantott egy háborút, és ezzel tönkretette a világot. Aki nem halt meg a háborúban vagy betegségben, az megpróbált önellátó lenni. Az emberek közösségekbe gyűltek, és próbálták túlélni a rémes levegőt, valamint más közösségek támadásait. A fajok átalakultak, hogy kibírják ezeket az elátkozott időket. A növények sokszor ehetetlenné váltak, ezért a többi élőlény lett a fő táplálékforrás. Az emberek gyakran születtek betegen, mások gyakrabban kaptak el bármilyen kórt.
Gregor közössége igen rossz helyen élt: rablóbandák vették körbe falujukat. Folyamatosan vigyázni kellett, nehogy egyszer valaki betörjön. Igaz, a banditák egy idő után elmentek, de mindig letelepedett egy újabb csapat. A levegőben több szmog volt, mint a környéken: a közelben egyszer egy óriási gyár működött. Ha valaki vállalta a veszélyt, megpróbálhatott kutakodni a gigászi épületekben anélkül, hogy felhívná magára a vadak figyelmét. Ritkán tértek vissza emberek ilyen utakról, és még kevesebb volt a sikeres túlélő.

-Gregor! Már azt hittem, nem is jössz!- a barátja, Johnny szólt hozzá: őneki nem kellett őrségben lennie, túl gyenge volt bárminemű harchoz. - Roscow visszatért.
-Csak ő?- kérdezett vissza Gregor. Roscow egy teljes járőrosztagot vitt magával. Azt ígérték, hogy amikor visszatérnek az útjukról, elmondják hogy egyáltalán miért indultak el. De ez egy hónapja történt.
-Hajnalban érkezett. A szolgálatosok azt mondják, egyedül volt. Ők pedig miért hazudnának?
-Talán mert a vezetők ezt akarják.
-Nem hinném. A titkárság előtt jelentettek az őrparancsnoknak. Neki csak nem hazudnának.- Johnny könyvelő volt. Ő vette fel az éjszakai és reggeli őrség hivatalos jelentését. Így aztán rengeteg dologról beszélt, amit csak hosszas kutakodás után lehetne megtudni.
-Mi lehet a többiekkel? Csak nem tűntek el mind egy szálig!
-Remélem most megtudjuk. Ha jól látom, ott jön Sir Addams.
Valóban: egy viseltes, de valamennyire azért még jó minőségű medvebundába öltözött férfi érkezett.
Ő volt az emlegetett sir, a "falu" legfőbb vezetője. Mögötte jött egy idős, ősz szakállú férfi, valamint a mogorva Roscow. Őt Gregor már régebbről ismerte: két hónapig őrparancsnok volt. Ha valamit el akart érni, akkor még egy nukleáris bomba sem akadályozhatta meg a terve véghezvitelében. De régebben más volt: kedves, érdeklődő. Most csak mindenkire ránézett, azt is szinte már ilyesztően. A szeme azt üzente: menjetek innen, ez túl veszélyes nektek. Gregornak biccentett egy aprót.
Gregor szalutált. Akármilyen gyatrán nézett is ki, Roscow még mindíg tiszeletreméltó férfi volt. Gyakrabban járt le a gyárakba, mint bárki. Ezekről az utakról aligha tért vissza üres kézzel: őmiatta van most a kerítésben áram, és sok otthonban lámpa.
Sir Addams megszólalt:
-Emberek! Mint tudjátok, Roscow őrparancsnok kis híján egy hónapja egy járőrosztaggal elindult egy expedícóra. Saját kérésemre a céljukat eltitkolták. Az expedíció végül sikeresen végződött, habár nagy veszteségekkel.
Gregor elnyomott egy grimaszt. Ha igaz amit Johnny mondott, akkor a "nagy veszteség" az egész osztag halálát jelenti. Sir Addams ismét megszólalt.
-Az igazság, hogy Roscow az egyetlen túlélője a csapatnak. És szörnyű híreket hozott. De először halljuk, hogy miért indultak el. Dr.Clarke, kérem ismertesse!
Az ősz szakállú férfi előrelépett. Dr.Clarke fontos ember volt. Ő tárgyalt az idelátogató kalmárokkal, akik csereüzleteket kötöttek a helyiekkel. Így aztán először értesülhetett bármely külvilági szóbeszédről.
-Nos, nem tudom, hogy hányan olvasgatták a feljegyzéseimet, de igen gyakran írtam benne egy bizonyos búráról. Talán ez az a mendemonda, amiről a legtöbbet tudok. Sok sikeres kereskedő állítja, hogy egy hatalmas búraszerű épület áll a Patkány-hegység mögött. Mint tudhatják, a hegységen veszélyes átkelni, ezért eddig nem is indítottunk expedíciót az igazság kiderítésére. Ám nemrég igencsak furcsa dolgok történtek. Szokásomhoz híven a csillagokat bámultam, amikor a hegység felől villanásokat láttam. Ezzel nem sokat törődtem, mert arrafelé mindig van egy kis fény. De nem sokkal később arról kezdett fújni a szél, és a következő napokban megnőtt a levegő szennyezettsége. Ekkor gondoltam, hogy ezeknek a dolognak köze lehet egymáshoz, és szóltam Sir Addamsnek. Hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy ideje jól felszerelt csapatot indítani a hegység túloldalára. Ennek az expedíciónak a vezetője lett Roscow őrparancsnok. Uram!- ezzel Roscowt szólította fel beszédre.
-Uraim, habár fájdalmakkal végződött, hadd köszönjem meg azt a megtiszteltetést, hogy én vezethettem az expedíciót. Szörnyű egy túra volt. A Patkány-hegység nem véletlenül kapta a nevét. Hemzseg a szörnyű rágcsálóktól, amik bármit levadásznak. Hatásosan csak lángszóróval lehetne visszatartani őket. Ez nálunk nem volt, így minél gyorsabban kellett átkelni a hegységen. Williams a saját készítésű vegyületével tartotta vissza őket. Az anyag tűzforró volt, és bármilyen nedvesség hatására lángolni kezdett, azzal a folyékony anyaggal együtt, amit rálocsoltak. Morris sajnos elkövette azt a hibát, hogy rávizelt. Szinte rögtön szörnyethalt. Szerencsére más nem lelte halálát a hegységben. Ezután jött a végtelen pusztaság. Valamikor oda vegyi fegyvereket dobhattak, mert a sugárzásjelző ijesztően magas szennyezettséget mutatott ki. Három napig mentünk a ködben étlen-szomjan, mert féltünk levenni a gázmaszkot. Jeremynek hibásat adhattak itthon, mert a második napon a torkához kapott és meghalt. A tüdejét szétmarta a levegő. Ezt Jenkins, az orvosunk állapította meg. A harmadik nap végén beértünk egy erdőbe. Levehettük a maszkot, és megvacsorázhattunk. Mivel rengeteg élelem maradt,ezért óvatosan, de kissebfajta lakomát csaptunk. Gordon olyan ostoba volt, hogy ellenőrzés nélkül evett meg néhány ott leszedett gyümölcsöt. Még valakit megkínált, talán Fordot, de nem emlékszem pontosan. Másnap holtan találtunk rájuk. A hányásuk beleszáradt a torkukba, sőt még a légzőcsövükbe is. Pár nap múlva egy falhoz érkeztünk. Amikor felnéztünk, megláttuk, hogy a fal jó húsz méter magas, és mintha csak a szóbeszédből ismert búra erkélye lenne. Valóban: ott állt mögötte a hatalmas üvegfélgömb. Hamarosan megjelent A fal tetején egy gázmaszkos, jól felfegyverzett őr. Felkiáltottunk neki. Lenézett, és mondott valamit a rádiójába. Lehajolt, és így szólt hozzánk: ötszáz méterre innen, jobbra menjenek! Felmutattuk a hüvelykujjunkat, jelezve, hogy értjük. A jelzett helyen egy vaskapu várt minket. Pár perc várakozás után végre kinyílt. Még több gázmaszkos férfi várt minket. Megkérdezték, ki a csapat vezetője. Jelentkeztem. A többieket elterelték valahova. Az egyik őr szembeállt velem. Furcsamód szmokingot viselt, és úgy viselkedett, mintha csak most vette volna fel a maszkot. Ilyenkor észrevehető, hogy az ember olyankor is vesz lélegzetet, amikor még az előző vételnyi nem lett kiszűrve. "Ön a vezető?" Kérdezte. "Igen." Válaszoltam."Kérem, kövessen." Mondta. Egy hatalmas üvegablakhoz vezetett. Kilátás nyílt egy tökéletes kisvárosba parkokkal, kertekkel. El tudják ezt képzelni? Semmien szennyezettség nem volt ott bent! Elámultam. "Ez valós?" Kérdeztem. "Az." Válaszolt a férfi. "Hová vitték a többieket?" "Kitisztítják belőlük a külvilág mocskát. Nem lesz bajuk. Beszélni akartam a vezetőjükkel, mielőtt őt is kitisztítjuk. Hogy találták ide?" Elmeséltem neki mindent. Bólogatott. "Ebben a közösségben hányan vannak?" Kérdezte "Közel kétszázan." Feleltem. Beleszólt a rádiójába: "Lúgosítást kérek a Z tisztítóblokkhoz! Azonnal!" Egy pillanat múlva rájöttem mit mond. Előkapta a pisztolyát, és rám szegezte. "Elnézést. De meg kell tennem." Meghúzta a ravaszt, de én már készültem erre. Arrébb ugrottam, és kicsavartam a kezéből a fegyvert. Tétovázás nélkül lőttem le. Levettem róla a maszkját, és eltettem pár tárat a pisztolyhoz. Eszeveszettül rohantam. Elsősorban az élelmiszerkészleteket akartam visszaszerezni, de nem sikerült. Napokig bujdostam az őrök elől, amíg mindent meg tudtam szerezni és el tudtam menekülni. Sok minden feltartott, de végül ideértem. Ez történt, több nem.
Sir Addams igencsak érdeklődve hallgatta.
-Tehát azt mondod, hogy amíg ők ott békésen éldegélnek, addig mi itt ülünk a szarban, és amikor megtudták, hogy itt vagyunk, inkább eltussolták az egészet?
-Igen. Úgy gondolhatták, hogy ha eltűnik az expedíció, akkor úgy gondoljuk, hogy a hegyeken túl csak a halál vár.
-Ez tűrhetetlen! Én azt mondom, hogy elégtételt kell tennünk! Mi is emberek vagyunk! Foglaljuk el azt a búrát! Önkénteseket várok a hatalomátvételhez hozzásegítő akció véghezviteléhez!
Sok kéz emelkedett fel. Gregor is jelentkezett. Elege volt abból, hogy őrzi ezt a pocsolyát, és segít a többieknek a földet kapálni.

Pár nap múlva az emberek elkezdték az előkészületeket.