A búra

5.fejezet: Az új élet

  Gregor ránézett a laborköpenyes férfira. Az egy karokkal és gombokkal teli pult mögött állt, nagy gumikesztyűkkel a kezén.
  -Biztonságos ez?
  -Nem veszélyes, megnyugodhat. Még senki nem halt meg benne...- a férfi félrenézett. A padlón egy-két helyen sötétbarna foltokat lehetett látni. Az egyik "tisztítótartály" üvegajtaja be volt repedve, többnek be is tört.
  Gregor megborzongott. Sejtette mi történhetett itt. Az orvos tényleg nem hazudott, de nem is mondott igazat... Inkább valamit a kettő között. Felnézett a földről, és a tartályokra szegezte a tekintetét.
  -Hogy működik?
  -Önnek meztelenül be kell szállnia az egyik tartályba. Nem szabad semmit sem csinálnia addig, amíg ki nem lép.
  -Lélegezni hogy fogok?
  -A vízben amivel megtöltjük a tartályt, lesz egy anyag, amely lényegében kikapcsolja a testét. A szívébe egy tű segítségével oxigénnal dúsított félig légnemű, félig folyékony anyagot fecskendezünk. Ez felpezsdíti a vérkeringést, és életben tartja. A víz különleges elemeket is tartalmaz, amelyek még a vegyi fegyverek sugárzását és hatásait is kiszedik a testéből. A piszokról már ne is beszéljünk.
  -Köszönöm a felvilágosítást. Itt vetkőzzek le?
  -Ott egy kisebb öltöző, használja azt. Van benne szekrény is, abba pakolhat.
  Gregor beszállt a tartályba. Az orvos egy határozott mozdulattal beledöfte a tűt. Gregor felordított, és szinte rögtön el is ájult. Az orvos ráerősített néhány bilincset, hogy szabadon mozogni tudjon, de ne jöjjön ki a tartályból. Rázárta a fiúra az üvegajtót, és visszament a pulthoz. Megnyomott pár gombot. Víz kezdett ömleni egy csőből a bezárt fiúra. Az rögtön feleszmélt, és eszeveszettül kapálózni kezdett. Ha nincsenek a bilincsek, talán az üveget is betöri. Az őr aki kísérte, odaszólt az orvosnak.
  -Olyan mint azok a szerencsétlenek, akik a hegység túloldaláról jöttek.
  Gregor a tartályban ezt meghallotta, és tágra nyílt a szeme. Megpróbálta a lábával elérni az üveget, hogy kirúgja, de nem sikerült. Ez lúg? Rájöttek? Lassan elvesztette az eszméletét a vízben lévő egyik anyag hatására.
  Az orvos érdeklődés nélkül nézte. Ránézett a monitorra és látta, hogy a sugárzás gyengül a fiú testében. Kissé veszélyes volt a rendszer, hisz azok, akik először tisztulnak ki, azok elterjeszthetik a sugárzást a búra területén. De ő ezt a fiút nem tisztíttatta egyszer? A lapján az áll, hogy pár napja érkezett, tehát emlékezhet arra, hogy már volt itt. De ott van az is, hopgy hivatalosan még nem volt, hiszen az egyetlen okirat róla ez a nemrég készített volt. Furcsa, de biztos ő emlékszik rosszul. Hirtelen felfigyelt valamire a monitoron. A vízbe keverdett valami. ellenőrizte, de az adagoló csőben nem volt semmi. A tartályra nézett. A fiúból szivárgott valami. Valami fekete, füstszerű dolog. Füst a vízben? Az lehetetlen! Elkezdett futni az őrhöz. Üvöltött, hogy jöjjön már valaki, és futott tovább. Mögötte az eszméletlen Gregor megfeszítette az izmait. A füstszerű anyag kezdett visszaszivárogni belé. Lépések hallatszottak.
  -Armer doktor! Maga kiabált?- az őr tért vissza, aki Gregort idekísérte.
  A doktor visszatért a terembe. Nagyon felzaklathatta magát.
  -Füst van a vízben! Nézze!
  -Nincs semmi a vízben, doki! Képzelődik!
  A vízben már nyoma sem volt füstnek. Csak Gregor állt ott, megfeszített izmokkal, eszméletlenül.

  Ki vagy te?
  Sok mindenki egyszerre. Részben az apád, és mások. Bonyolult lenne elmagyarázni. De most már egy részem te vagy.
 Mi vagy te? Hogy-hogy részben az apám?
  A népek lélekfalónak neveznek. Egyszer meghaltam, és ezzé váltam. Embereket és más lényeket menthetek meg a haláltól. Mint az apádat.
  De hát ő meghalt! Láttam a testét!
  Ami nem károsodott! Tudod miért nem? Mert a lelke, amit én mentettem meg, még a közelben volt! Mégpedig bennem!
  Tehát most, hogy már itt vagy, bennem, most már károsodni fog? Egyáltalán, hogy kerültél belém?
  Igen, most már károsodni fog. Hogy hogyan kerültem beléd? Mondhatni megszálltalak. Apád testén keresztül beléd szálltam.
 Miért?
 Áh, végre elhangzott a nagy miért is! Nos, azért, mert te békét akarsz, és én is azt akarok. Általad el is érhetem. És hogy általad elérjem, segítek neked.
  Az te voltál? De azok a cselekedetek csak fájdalmat okoztak másoknak!
  Nekik fájdalmat okoztak, hogy másoknak, ne kelljen feltétlenül fájdalmat érezniük. A béke nem azt jelenti, hogy az egyek fájdalmak nélkül élnek, hanem azt, hogy a többnek ne kelljen fájdalmakkal élnie.
  Érdekes megfogalmazás.- Gregor kezdett ellazulni. Szinte már mindent tudott erről a lényről, amit úgy érzett tudnia kell. A sötét tér végtelennek tetszett körülötte. A lélekfaló vibráló alakja kezdett eltűnni.
  Gregor! Fiam! Ne engedj el, vagy többet nem találkozunk!- Az apja hangját hallotta. Gyorsan megfeszült, újra látni akarta a lélekfalót. Az ismét kezdett megjelenni. Az alakja vibrált, gyors egymásutánban, szinte érzékelhetetlenül váltogatta különböző állatok és emberek alakját, de csak Gregor apját lehetett rendesen kivenni.
  Apa? Te vagy az?
  Igen. A lélekfalónak egy része vagyok, tehát tudok veled beszélni. Daniel egész jó fej ahhoz képest, hogy mikre képes.
  Ki az a Daniel?
 Hát én. Ki más?- A lélekfaló megállapodott egy alakban. Egy negyvenes évei elején járó, őszülő férfi lett belőle. Borostás arcán komoly kifejezés ült, amellyel bármit el lehet mondani.
  Figyelj, mi ketten vagyunk bennem a vezetők. Úgy értem apád és én. Ha kell segítünk bármiben. Csak meg kell keresned minket az elmédben. Nagy kalamajkába kerültél, és valami azt súgja, hogy nem lesz könn...- Nem tudta befejezni a mondatot.