A búra

6.fejezet: A tábornok úr lakásán

  Gregor a vekker csörgésére felpattant. Volt még ideje felöltözni és rendbe hozni magát. Meg akarta nézni a lapon, hogy milyen ruhában kell menni a vacsorára, de a lapon ilyesmit nem talált. Kiment a folyosóra, és keresni kezdte Ruszlakov tábornok lakását. A folyosó végén megtalálta. Kopogott. Az ajtó kinyílt.
  -Te vagy az, Gregor? Mi kéne, ha volna? Tudod, hogy az ajtóm mindig nyitva áll előtted!
  Gregor eleresztett egy mosolyt.
  -Furcsa, az előbb még csukva volt. A tárgyra térve, tábornok úr, milyen ruhában kell jönnöm a vacsorára?
  -Ami van, fiam, ami van. De olyat ne vegyél fel ami nincs!
  Gregor mosolyogva bólintott. Elindult a saját lakása felé. A folyosón elgonolkodott azon, hogy vajon megbízhat-e a tábornokban.
  Megbízható, legalábbis szerintem. Jól játszod a szereped, Gregor.
  Köszönöm. Azért még hagyjuk kiforrni a dolgot. Megpróbálok mintakatona lenni, és akkor talán többet megtudok tőle. De hogy értesítsük a többieket arról, amit megtudtunk?
  Jó kérdés. Az apád majd kitalál valamit.
  Miért pont én?
  Mert eddig csak te nem kapcsolódtál be a beszélgetésbe. Mindegy, mindenki gondolkozzon majd a dolgon!
  Gregor bement a lakásba, és felnyitotta a bőröndöt. Felvett belőle egy fekete nadrágot és pólót, a pólóra pedig egy barna bőrkabátot húzott. mivel cipő már volt rajta, ezért azt nem cserélte le. Nem is volt a táskában. Megnézte magát a tükörben. Saját véleménye szerint nem nézett ki rosszul. Az előszobában lévő bőröndöt áthelyezte a hálószobába. Mivel kezdte érezni, hogy itt az ideje kisebb-nagyobb dolgok elvégzésének, kiment a mosdóba. Elcsodálkozott. Látott minden tisztálkodási eszközt, amire szüksége lehet. Régen még rendes vécéjük sem volt, most meg itt van csap, zuhanyfülke, és még olyan fenéktisztító izé is, ami vízzel működik. Lehúzta a nadrágját, és leült a felnyitott vécére. Miután elvégezte a dolgait, a vizet sokáig folyatva kezet mosott. A selymes folyadék simogatta a kezét. Végül amikor elzárta a csapot, kiment a nappaliba. A bejárati ajtó mellett egy fogas és egy kis cipősszekrény kapott helyet. A lakásba befelé haladva a legszembetűnőbb egy modern, lekerekített ebédlőasztal volt, körülötte székekkel. Kicsit arrébb volt található a kis konyha mikróval, sütővel, sütőlappal, és mindennel ami egy átlagos konyhába egy ilyen civilizált helyen kell. A szoba konyhával átellenes oldalán nyílt a hálóba és a fürdőszobába vezető ajtó. A két ajtó között egy hetven centis téve kapott helyet. A távkapcsolója az asztalon hevert. A szobában még helyet kapott néhány fotel, és a nem messze a tévétől egy kanapé. Gregor megnézte az időt. Háromnegyed hét. Felkapta a távkapcsolót, lehuppant a kanapéra, és bekapcsolta a tévét. 
  -Adam Laszlovics Bukovinszky csodásan vezeti a labdát! Hihetetlen! A tizenhatoson belül jár! Rácéloz a kapu bal sarkára, és lő, de a jobb sarokba! GÓÓÓÓL! Hihetetlen!- Gregor megigézve bámulta a képernyőt. Egy óriási, füves futballpályán játszott két mezes csapat. Nézők üvöltöztek, az egyik csapat egy csodás gólt ünnepelt. Úgy gondolta, valami régi felvétel lehet, de a kamera felnézett a játékosokról, és látszódott a pálya fölötti búra. Túl kicsi volt ahhoz, hogy a nagy búra része legyen, inkább valami különálló építmény lehetett. Gregor kikapcsolta a tévét. Atyavilág! Ha több ilyen búra is van, akkor nehéz lesz elirányítani.
  Lehet, hogy nem is kéne átvenni az irányítást. Ez így jó. Csak be kell telepedni. Mint ahogy te teszed.
  Én sem támogatom ezt a "foglaljuk el a búrát" tervet. Addamsék régen sem törődtek az igazi veszéllyel. A gyárakban élő vadak bármikor rátok támadhattak volna. És amikor egy ekkora rendszert kell vezetni, akkor mindenre fokozottan figyelni kell.
  Gregor elcsitította a fejében a hangokat, majd ránézett a faliórára. Hét óra. Úgy gondolta átmegy a tábornokhoz még így idő előtt, és beszélget vele egy kicsit. Az asztalon talált egy kulcscsomót. Minden kulcson kis felirat szerepelt, hogy hová való. Kisétált a folyosóra, és bezárta a lakás ajtaját. A tábornok már nyitott ajtónál várta az osztag tagjait. Gregor köszönt neki. A tábornok egy meleg kézrázással üdvözölte. Néhány barátságos szó után Gregor bement a lakásba. Nem olyan volt mint az övé: a bútorzat és az egész dizájn inkább a régi időket idézte. a falak látszólag elfedetlen téglából voltak, de Gregor tudta, hogy ez csak dizájntrükk. A szoba egyik falánál, a tévé alatt egy kandallóban barátságosan égett a tűz. A kandalló "plafonján" észrevehetetlenül lapült meg egy füstelszívó. A plafonról üvegcsillár lógott le. Gregor kényelmesen leült az egyik fotelbe, ami a szoba közepén néhány társa, és egy dohányzóasztal körében állt. A többi fotel üres volt: még senki nem jött meg. Kényelmesen ült, annyira, hogy akár el is tudott volna aludni. Nála biztosan nem ilyen kényelmesek a fotelek.
  Lassan elkezdtek szállingózni a többiek is. A tábornok mindenkit végigmért, majd egy hűvös üdvözlet kíséretében beengedte a már kisebb tömegbe gyűlő társaságot. Miután meggyőződött róla, hogy mindenki bent van, becsukta az ajtót. Mindenkit leültetett az asztalhoz, majd a kisebb konyhából előhozott két egészben sült csirkét. Gregor felpillantva látta, hogy van még, ezért felpattant, és segített a tálalásban. Azt már mondani sem kell, hogy az asztal meg volt terítve. Az osztag tagjai már készültek a nagy evészetre, és a szájukat nyalogatták. A tábornok, miután az összes csirkét tálalták Gregorral, a székéhez állva megköszörülte a torkát.
  -Uraim! Először is, hadd mondjam el, hogy izgalommal telve vágtam a mentorálásba bele. Viszont ha a mai teljesítményüket tartják a továbbiakban is, akkor pokollá teszem az életüket. Ehhez nekem semmi kedvem nincs, de ez, amit művelnek, ez iszonyatos. Egyetlen olyan ember van ebben a bagázsban akit meg lehet dicsérni. Nem mondom ki a nevét, mert amúgy sem tudnák, ki ő. De ha már itt tartunk, akkor már essünk túl a bemutatkozáson. Én Alekszej Iljics Ruszlakov, jelenleg tábornoki rangban. Önök kik?
  Miután sor került a bemutatkozásra, a tábornok vágókéseket osztott ki néhány személynek, azzal a könnyed utasítással, hogy szeleteljék fel a csirkéket. Próbáltak egyenlően osztozkodni. Gregor isteninek találta a csirkét. A többiek is élvezettel ették a minőségi húst. A tábornok a vidáman falatozó társaságot látva megenyhült, és örömmel látott neki a számára kiosztott csirkemellnek. Gregor úgy érezte, hogy jobban is pöröghetne a beszélgetés, amit a tábornok minden bizonnyal el akart kezdeni. Gondolkozott, hogy mivel lehetne beszédre bírni az embereket.
  -Amúgy, tábornok úr, jól sejtem, hogy nem kell feltétlenül katonának lennünk?- Tette fel a kérdést egy kissé kövér pasas, akit Luis-nak hívtak.
  -Miért, már meguntad? Bár, ha jól látom, tényleg nem neked való. Mindegy fiam, amúgy nem. Egy év kötelező szolgálat után leteheted a szolgálatot, és egy bizonyos hadseregtől kapott összeggel szabad vagy. Miért, mit akarsz csinálni?
  -Nyitnék egy kisebb éttermet. Azzal jól lehetne keresni.
  -No, akkor megvan, hogy a legközelebbi közös vacsorára ki főz.- szólalt meg vidáman Gregor. Körbenézett. Az asztalnál vidám beszélgetések folytak. A tábornok helyeselte Luis döntését, és felajánlott egy összeget az étterem megnyitására. Gregor érdeklődve hallgatta a beszélgetést.
  -Ismerek egy helyet a Palmery és a Rosenberg utca sarkán. Régen egy jó étkezde kapott helyet ott, de amióta a főszakács meghalt, egy lélek sem járt arra. Azok, akik bementek a zárás óta, mind azt mondták hogy szellemjárta. A rendőrség többször is bement már, de semmit nem találtak. Egyszer az egyik rendőrbe a semmiből valami erős füst kezdett beleszállni, de őt rögtön kivitték az épületből, és mentőt hívtak hozzá. Amikor megvizsgálták, nem találtak benne semmit.
  Gregornak ez felkeltette a figyelmét. Nagyon gyanús volt neki ez az egész.
  Lehetséges?
  Nagyon is. Lehet, hogy ismerem. Bár, furcsa hogy belőle is ez lett.
  Mi az hogy lehet hogy ismered? Ki lehet ez a lélekfaló?
  Régi barátom. Mindig azt akarta, hogy az emberek valamitől legalább felviduljanak. A nép jóléte érdekelte. Lehetett volna a falunk vezető tanácsának tagja, de a főzés volt a mindene. Mennyei kosztot csinált! Tíz ujjunkat megnyaltuk utána.
  -Fedezzük fel a helyet! Személy szerint nem hiszek a szellemekben. Tényleg azt hallottam, hogy a tábornok úr esetleg felment a katonáskodás alól?- Gregor ezt minden bizonnyal nem hallotta, mert a tábornok bólintott.
  -Igen. Belőled amúgy sem lenne ígéretes katona, amilyen pocakos vagy.- A tábornok próbálta enyhén kifejezni magát, de látszódott hogy Luis így is érti.- Felmentelek a szolgálat alól. De jegyezd meg, hogy ezzel nem vágunk fel. Ilyen tízévente ha egyszer történik. Sőt, talán ez az első eset, hogy egy férfi egy napot sem teljesített a seregben. Sok szerencsét az étteremhez. Mindenki végzett?
  Mindenki elégedetten bólintott. A férfiak többségén látszott, hogy rég nem ettek ilyen jót. A tábornok véget vetett a közös vacsorának, és mindenkit visszaküldött a lakására. Gregor bent maradt a tábornoknál, és segített elpakolni az asztalt. Miután végeztek, a tábornok a konyhából egy fémtálcán két poharat, és egy üveg konyakot hozott. Gregor helyet foglalt az egyik fotelben, és ugyanígy tett a tábornok is így tett. Töltött magának, és Gregornak is.
  -Miért hívott magához, tábornok úr?
  -Beszélgetni akarok. Első benyomásra tökéletes katona vagy. Gondolkodsz, és fegyelmezetten dolgozol. Honnan jöttél?
  Gregor valahogy számított erre a kérdésre. Nem tudta mit mondjon. Aztán gondolta, lesz ami lesz, és kitalált valamit.
  -Északról jöttem, egy bunkerből.- Hirtelen meghallotta a fejében Daniel hangját. Az elkezdte mondani a saját történetét, és Gregor elismételte a szavakat.
  -Nem ismerik sokan a helyet, mivel a közeli kisváros polgármestere húzatta fel. Folyamatosan dúlt ott a harc az irányításért, és sokan haltak meg. Ekkor meguntam, kértem egy gázmaszkot, és elmentem. Ekkor még csak tinédzser voltam. Aztán találtam egy falut, ahol befogadtak, és nem volt nagy a szennyezés. Sokáig éltem ott, de egy nap fegyveresek jöttek, és mindenkit megöltek. Engem is...
  A tábornok felvonta a szemöldökét. Gregor észbe kapott, és kijavította Danielt, aki itt befejezte.
  -Engem is meg akartak ölni, de szerencsével elmenekültem. Loptam egy gázmaszkot, sietve összepakoltam a cuccom, és elhagytam a helyet. Sokáig jöttem, mire megtaláltam a búrát, amiről eddig csak legendákat hallottam. Aztán, már nem sok történt.
  -Érdekes történet. Mivel akarsz foglalkozni majd, ha letelt az egy év?
  -Maradok a katonaságnál. Többet nem tervezek. Maga alatt fogunk szolgálni?
  -Lehet. Csak a mentorotok vagyok, ebből nem következik, hogy a felettesetek leszek. De lehet, hogy alám osztanak be benneteket. Viszont én tábornok vagyok, ezért csak jó teljesítménnyel kerülhettek hozzám.
  Gregor beleivott a konyakba. Igen jónak találta. Még sokáig beszélgettek a tábornokkal.

  Gregor kilépett a tábornok lakásából. Mivel másnapra semmilyen program nem volt kijelölve, ezért úgy gondolta, megnézhetné Luis-val az elhagyatott éttermet. Az ajtókon már ott álltak a névtáblák. Bekopogott a pocakos franciához.
  -Igen?
  -Luis? Beengednél?
  -Ki vagy?
  -Gregor Peacer. Az étteremről szeretnék veled beszélni.
  Az ajtó kinyílt. Luis kijött a folyosóra.
  -Mi az?
  -Arra gondoltam, hogy holnap felfedezhetnénk a helyet.
  -Nekem jó. A közös reggeli után találkozunk.
  Gregor bólintott, és visszament a lakásába. Várta a holnap.