Finn Wolfhard |BEFEJEZETT|

15.rész

-Meglepetés.-mondja majd kilépünk az ajtón.

Hosszas és csöndes sétálás után megérkeztünk a parkba, ahol már jártunk..és gyönyörű hely.
Nem értem miért nem szólt hozzám egész úton. Leülünk a legelső padra amit meglátunk.

-Mi a baj?-kérdezem a fiútól.
-Semmi.-válaszolja lazán.
-Most haragszol rám valamiért?
-Nincs okom..-mondja -Csak még mindig nem értem, hogy miért Jaeden-től kellett megtudnom, hogy csak egy kis időre jöttél. De most nem szeretnék erről beszélni.
-Jajj.. ne kezdjük már. Tartani fogjuk a kapcsolatot meg minden.-magyarázkodok.
-Nekem nem fog menni a távkapcsolat. Akár mennyire is szeretlek. Én nem tudnék úgy élni, hogy akit nagyon szeretek a világ másik végén él.-mondja majd keresztbe teszi a karját.
-Magyarország nincs is olyan messze. És visszajöhetnék egy pár hétre. És te is jöhetnél hozzám. És...-szakít félbe.
-Nem fog menni. Értsd meg. Szeretlek de ez így nem fog működni.- néz mélyen a szemembe. Fel áll és elindul. Utána megyek, megfogom a karját és visszarántom.
-Akkor most vége?-kérdezem.
-Azt hiszem.-válaszol, majd megy tovább. Én csak ott állok. A lábaim a földbe gyökereztek. Lesokkolódtam. Vége. Leülök a padra és gondolkodok. Nem is volt még ilyen rövid kapcsolatom. Alig egy hétig voltunk együtt. Hihetetlen.

-Szia!-szakítja meg valaki a gondolatmenetemet. Felnézek rá és kit látnak szemeim..
-Saide! Szia. Te mit keresel itt?-kérdezem tőle.
-Csak erre jártam és megláttam, hogy egyedül ücsörögsz ezen a padon. Hol hagytad Finn-t?
-Épp most ment el.-gördül le az arcomon egy könnycsepp.- éppen az elmúlt 5 percben szakított velem.-temetem a kezembe az arcom.
-Na, ne sírj. Mi történt?- von kérdőre a lány.
-Vége. Mindennek vége.-török ki. Saide szorosan átölel.
-Ha van kedved ma nálunk aludhatsz és beszélgethetünk.
-Rendben.
-Majd hívlak. De most mennem kell. Szia! Ó. És ajánlom, hogy menj haza és gondold át a történteket. És beszéld meg valamelyik barátnőddel. Na szia! -mondja, majd elrohan. Én is elindulok hazafelé.ivel nincs jo kedvem ezért beugrok a Starbucks-ba és megveszem a kedvenc kávém. Miután ezzel megvagyok lassan sétálok haza. Most megérkeztem a házunkhoz éppen nyitnám ki az ajtót de be van zárva. És persze, hogy ilyenkor nincsen kulcsom. Úgy volt, hogy Lilla itthon lesz. Na mindegy. Leülök a lépcsőre és előveszem a telefonom. Eltelik egy kis idő és kit látnak szemeim.. Finn Wolfhard sétál el a házunk előtt. Hihetetlen, hogy csak azért szakított velem mert haza fogok utazni. Oké oké.. megértem. De azért na.

És végre itt sétál Lilla.

-Na szia. Te merre jártál?-kérdezem.
-Ó. Szia. Én csak elmentem a McDonalds-ba. És ettem.-mondja nevetve.
-Csoda jó. Bemegyünk?
-Hát hogyne. Már is. De amúgy most mi a bajod?
-Szakított velem Finn. Azért mert el fogok menni és ő nem tud távkapcsolatot létesíteni velem. Hihetetlen nem?-magyarázkodok.
-De. Hihetetlen. Nagyon sajnálom.
-És most mi lesz?-kérdezem a lánytól, aki időközben eltűnt.
-NEM TUDOM!OLD MEG!!-kiáltja le a szobájából Lilla.

Sziasztook!! Újra én. Tudom kicsit későn de itt a rész.
És most egy kis önpromo vagy micsoda. A lényge hogy kezdtem egy uj könyvet amiben idézeteket szedek mindenhonnan. Szerintem érdemes beleolvasni.:

PUSSZ☺