Hunter

4

A hét többi napja ugyanolyan unalmasan telt, mint mindig. Néha már elgondolkodom rajta, hogy kellene egy kis izgalom az életembe, de aztán megnyugtatom magam, hogy a Tommal való összeköltözés után teljesen új életem lesz. Remélem.

Péteken rövid napom volt a suliban, így délután elmentünk Rach-el bevásárolni, na meg ,,pasi-leső akcióra a plázába", ahogy Rachel mondaná.

- Nézd, az ott nagyon helyes - mutatott egy szőke izomagyra, aki 3 táskával egyensúlyozott a mozgólépcsőn, miközben telefonált valakivel.

- Mi? Rach ne már - fakadtam ki - ez a pasi többet költ magára, mint mi ketten együtt - grimaszoltam egyet.

Rach látszólag megsértődött, de láttam rajta, hogy belátja, hogy igazam van.

- Na jó, kiszaladok a mosdóba aztán mehetünk - sóhajtott egyet, majd gyors léptekkel elindult a WC felirat irányába.

Ahogy hallótávolságon kívül ért, belőlem is előtört egy megkönnyebbült sóhaj.

- Végre... - motyogtam.

Kissé fáradt voltam, hiszen suli után egyből ide kellett jönnünk és üzletről üzletre jártuk a plázát. Az én utam természetesen a könyvesbolt felé vezetett, mint mindig, de már úgy éreztem, az összes lehetséges könyvet megfogtam és visszatettem, mire Rach hívott, hogy merre vagyok, mert nem tudja eldönteni, jól áll-e neki a farmer, amit felpróbált. Persze, hogy jól állt rajta, Rachelt ugyanis egy tökéletes testtel áldotta meg az Isten, amin minden egyes ruhadarab úgy áll, mintha ráöntötték volna. Ő persze, mondanom sem kell, ezt soha nem ismerte be, mint ahogyan most sem.

- Túl nagy benne a combom, nem gondolod? - méregette magát a tükörben.

- Szerintem nem - feleltem automatikusan, nem mintha nem így gondoltam volna.

- Á, találok jobbat - jelentette ki Rach, majd hangos csörömpöléssel magára húzta a próbafülke függönyét.

Így aztán kezdődhetett a hosszadalmas nadrág-vadászat, üzletből ki, üzletbe be, míg le ne jártuk a lábunkat.

Leültem egy padra, amíg Rach-re vártam, hogy visszajöjjön a mosdóból és a telefonomat nyomkodtam. Semmi érdekeset nem találtam egyik közösségi oldalon sem, így visszacsúsztattam a készüléket a táskámba. Unottan meredtem magam elé, amikor a szemem sarkából egy fekete pulcsis alakot láttam közeledni. A ruha kapucnija a fejére volt tolva, de ahogy közelebb ért, levette, így láthattam az arcát. Világosbarna haja nem volt túl rövidre nyírva, egy picit bele is lógott a szemébe, amíg gyorsan meg nem igazította. Ahogy viszont letette a kezét, elállt a lélegzetem. Még sosem láttam ennyire világoskék szemű embert, szinte már fehéren világítottak a szemei, ami egyben elkápráztatott, de közben félelmet is keltett bennem.

A férfi észrevette, hogy bámulom és egy pillanatra ijedséget véltem leolvasni az arcáról. Megtorpant, majd irányt váltott és átment a pláza másik oldalán lévő üzletsorok felé. Ami viszont még jobban megijesztett, az a háta volt. Ugyanaz a logó szerepelt a felsője hátulján, mint amit már a héten kétszer láttam a menhely környékén.

- Mehetünk - ért oda mellém Rach.

- Mi?.. Ja, okés, rendben - motyogtam zavartan.

- Mi a baj? - nézett rám rémülten a barátnőm.

- Semmi, csak elbambultam - füllentettem. Nem akartam bevallani neki mindent, mert tudom, hogy felfújta volna az egészet. Amíg ki nem derítem, mi folyik itt, addig senkinek nek nem szólok erről a furcsa alakról.

Hál' Istennek Rachel nem is kérdezett többet. Beültünk az autóba és hazamentünk. Ledobtam az összes bevásárlótáskát az asztalra, majd szó szerint fejest ugrottam az ágyba, remélve, hogy majd Rach kipakol. Persze neki az első dolga az volt, hogy itthon is felpróbálja az újonnan vett cuccait, így megint rám maradt a főzés is. Úgy döntöttem ma nem készítek nagy vacsorát, így csak egy rántottára futotta.

- Tele vagyok - gombolta ki a farmerét Rachel.

- Örülök - mosolyodtam el.

Este még felhívott Tom, hogy szóljon, holnap délután négyre az állatmenhelyen lesz értem, és megyünk házat nézni. Jó volt hallani az izgatott hangját, ő is annyira szeretne már egybe költözni, mint én, és ez ha minden jól l megy, nem sokára sikerül is.

Rach-el késő estig beszélgettünk, amíg el nem álmosodtunk mind a ketten és elaludtunk az ágyamban. Holnap hosszú napom lesz, kell a pihenés.