Hunter

3.

- Sziasztok! - köszöntem oda a két legfontosabb embernek az életemben.
- Hello Lucy - intett Rach - Néézd - sikította majd megrázta a fejét körülbelül egy centrifuga gyorsaságával.
Mégjobban kiszőkíttette a haja végét, ami, megvallom őszintén, sosem tetszett nekem, de be kellett ismernem, nagyon jól állt neki.
- Woow, csúcs lett - vigyorogtam rá és láttam, hogy már veszi a levegőt, hogy beszámoljon a fodrásznál töltött minden egyes másodpercéről, amikor Tom egy elragadó oldalmosollyal hirtelen ott termett előttem és átölelt.
- Szia - lehelte a nyakamba.
Megborzongtam. Hiába, hogy már jó pár éve együtt vagyunk, le tud venni a lábamról újra és újra.
- Szia - vettem szorosabbra az ölelést, majd elengedtem. - Mi a helyzet?
- Vettem minden alapanyagot, amit kértél. Meg fagyasztott pizzát is, ha elszúrnád, mint múltkor - nevetett fel én pedig beleboxoltam egyet a vállába.
- Nem vicces - forgattam meg a szemem.
Rengeteget főzök, de ez nem azt jelenti, hogy az ember nem tévedhet. Legutoljára odaégettem az egész lasagne-t, de a hibáiból tanul az ember, nem igaz?
- Na jó menjünk, mert már korog a gyomrom - zárta be a kocsit Tom, majd elindult a lakás felé.
Rach már bent volt, épp új haját csekkolta le a tükörben, hátha itthon más színű, vagy a tükör nem ugyanazt mutatja, mint a fodrásznál, vagy a kocsi visszapillantójában.
Rámosolyogtam, majd nekiálltam összedobni a vacsit abból, amit Tom hozott. Ő közben valami ,,nagyon fontosat" nézett a telefonján, de egyszer odajött megkérdezni, segíthet-e. A válaszom egy határozott ,,inkább ne" volt.
- Igenis - emelte fel a kezeit és láttam az arcán a megkönnyebbülés jeleit.
Rach megterített én pedig tálaltam a brokkolis sajtmártásos csirkemellet, ami, be kell valljam, ínycsiklandóra sikerült.
- Feleségül veszlek - jelentette ki nemes egyszerűséggel Tom, miután bedarált 3 szelet húst.
- Ajánlom is - vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
Kaja után Rach és Tom elmosogattak, én pedig átnéztem egy prezentációt, amit ma mutatott be Mr.Rogers professzor. Unalmas művészet történelem, de persze a legszigorúbb tanár viszi, így készülni kell az órákra, nem elég csak a vizsákra tanulni.
- Na jó, ennyi - csuktam le a laptopom tetejét -, ha tovább olvasom, kiesik a szemem.
Tom, mintha csak erre várt volna, megfogta a kezem és odahúzott maga mellé az ágyra. Puszit nyomott a homlokomra, majd átölelt és így feküdtünk egy ideig.
Tom egyszercsak nagyot sóhajtott, mintha bánná, hogy tönkre kell tennie ezt ez idilli pillanatot.
- Szombatra intéztem a lakásnézést, majd jövök érted délután, rendben?
- Persze - bontakoztam ki az öleléséből. - Már kíváncsi vagyok.
Tom megeresztett egy félmosolyt, majd felült az ágyon.
- Azt hiszem megyek - vetett egy pillantást a telefonja kijelzőjén lévő órára.
Én is megnéztem az időt. Már elég késő volt, közben Rach is el - elaludt a sorozatán, amit minden este néz.
- Rendben, kikísérlek - mondtam, miközben felkaptam magamra egy blézert. Ilyenkor már elég hűvös van kinn.
Lementünk a lépcsőn, szótlanul lepkedtünk egymás mellett. Szerencsére ennyi idő együttlét után egyáltalán nem volt kínos a helyzet. Tom kinyitotta a kocsit. A fényszórók kétszer fel- és lekapcsoltak, majd ujra sötét lett.
- Milyen csend van most - néztem körül -, nem furcsa ez? Hisz ezen a környéken mindig járnak emberek.
Tom megvonta a vállát, majd lebiggyesztette az ajkát.
- Nekem tetszik ez a nyugodtság - lépett közelebb hozzám, majd tenyerei közé vette az arcom és lassan megcsókolt. Elkezdtem játszani a hajával csók közben, mire ő még közelebb lépett hozzám. Teljes egészében egymáshoz simultunk és így alltunk egy darabig, majd Tom hátralépett és egy gyors ,,Szia" kíséretében beszállt az autóba.
Végigkísértem a szememmel, ahogy először kigyúlnak a féklámpái, majd befordul az utca sarkánál. Enyhe szellő érkezett onnan amerre Tom elhajtott. Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt. Volt valami kellemes ebben a késő nyári estében.